A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS István: A szentes -borbásföldi honfoglalás kori temető lovai

voltak összehajtva. Okunk van feltételezni, hogy az 1. sír kivételével a többi — rajzzal és fotóval dokumentált — sírban a lóbőrt az elhunyt lábszára (8-10, 20.), illetve lábfeje (7.) fölé terítették. A 9. és a 20. sírok esetében biztosan, a 8. és a 10. (?) síroknál valószínűleg a fakoporsó K-i végét takarták le lóbőrrel. A láb végeket gondosan elrendezve, azokat „talpi" (volaris, plantaris) oldalukra fektették. A lovak farkát — úgy tűnik — a temetéskor levágták. A 7. sírban a ló IV-V. farokcsigolyája a lenyúzott lóbőrben maradt. Az alsóbb farokrégióba tartozó egy-egy csigolya (5, 20.) sírbeli előfordulása egyelőre nem értelmezhető. Az ásatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint, már a sírok feltárásakor feltűnt, hogy egyes sírokban (7, 20.) csak 3 patacsont (ph. ül.) volt. A MNM Archaeozoológiai Gyűjteményébe került lócsontok közül az alábbi sírok lovainál hiányoznak ujjcsontok: mellső láb — bal oldalsó II. és III. ujj csont (7, 20.), mindkét oldali II. ujjcsont (9.); hátulsó láb —jobb oldali II. és III. ujjcsont (9.), jobb oldali III. ujjcsont (1.), bal oldali I. ujjcsont (7). Míg a III. (1.), illetve a II. és III. ujjcsontok (7, 9, 20.) hiánya lábvég csonkolással magyarázható lehetne, addig csak az I. (7.), illetve csak a II. ujjcsontok (9.) hiánya — csüd (I.), és/vagy a párta (II.) csontoknak a bőrből való kifejtése, vagy a bőrrel együtt történő kihasítása egyelőre nem értelmezhető. Mivel a szentes-borbásföldi temető feltárásakor, illetve azt követően két sírban a lovak meglévő, dokumentált postcranialis csontjai mind elvesztek, a kisméretű ujjcsontok hiányát nem lehet korabeli és/ vagy feltáráskori tevékenység következményeként sem megerősíteni, sem elvetni. A lovak leölésére és bontására két adatot találiuik a temetőben: a 8. sír lovát feltételezhetően a bal oldaláról, hátulról taglózták le. A fejtetőn bezúzott koponya ritka a honfoglalás kori temetőkben. A 10. sírba helyezett ló fejét a nyakról többszöri csapással távolították el. A lovak mortalitása (7. táblázat), illetve a temetés évszaka a következő: tél végi - tavasz eleji (febrápr./máj.) — 1. fiatal férfi, 9. gyermek és 2, 10. nő; nyári (ápr./máj.-okt.) — 5., 8. férfi; őszi - tél eleji (okt-jan.)— 7, 20. férfi

4 IRODALOM BÁLINT 1969 Bálint Cs.: A honfoglalás kori lovastemetkezések VITT 1952 VITT, O. V.: Losadi pazyrykskih kurganov. SA néhány kérdése. MFMÉ 1969-1 (1969) 107-114. 16 (1952) 163-205. DIE PFERDE DES LANDNAHMEZEITLICHEN GRÄBERFELDES VON SZENTES-BORBÁSFÖLD István VÖRÖS 1953-54 wurden zwanzig Gräber in Szentes-Borbásföld freigelegt und man konnte die Stelle eines weiteren Grabes registrieren. Mit Ausnahme des Grabes 4, welches ein frühawarisches Grab war, befanden sich hier die Bestattungen der landnehmenden Ungarn. Aufgrund der Grabungsdokumentationen und der aufgeräumten Tierknochen konnte es festgestellt werden, daß Tierknochen in vierzehn Gräbern des erschlossenen Teiles des Gräberfeldes vorkamen. Die Knochenfunde sind als Reste von Speise- und Trankopfern, die von Amuletten und als Zubehörteile der Bewaffnung zu betrachten. 10 Gräber — partielle Pferdebestattungen (2, 5, 7, 9) + „Geflügelknochen" 3, + Bogenversteifungen 1, 8, 20, 21 + Knochendecke des Köchers 20. 2 Gräber — Bogawersteifung (15,17) 1 Grab — „Tierknochen" (11) 1 Grab — Amulett aus Pferdezahn ( 19). Die Pferdeschädel waren — mit Ausnahme der im Grab 7 und 20 vorgekommenen Schädel, die leicht und dünn waren — schwer und dickwandig. Das Gebiß war micro und mesodont. 4 A dolgozatban használt rövidítések feloldása: esz: cochlea tali szélessége; d: dexter; Dm: distalis epiph. mélysége; dm: diaph, legkisebb mélysége; Dsz: distalis epiph. szélessége; dsz: diaph. legkisebb szélessége; H: hosszúság; Ifin: ízületi felület magassága; Ifsz: ízületi felület szélessége; Index: karcsúsági index; M: magasság; Marm: marmagasság; Pm: proximalis epiph. mélysége; Psz: proximalis epiph. szélessége; s: sinister; Sz: szélesség.