A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
VÖRÖS István: A szentes -borbásföldi honfoglalás kori temető lovai
a hátulsóhoz (mt) viszonyítva relatíve rövid; a mc/mt hosszúsági méretarány 0,814 (1.), 0,824 (9.), 0,835 (5.), 0,839 (7.), 0,841 (3.) és 0,844 (20.). A postcranialis csontok méreteit az 6, és a 8. táblázat lartalmazza. A lovak neme — a három valószínűsítettél együtt — egységesen mén. A három valószínűsített mén ló nemének egyértelmű meghatározásához nem áll rendelkezésre koponya/mandibula (1, 3.), illetve a választott csikónak (9.) a caninus-statusa még nem értékelhető. Mindhárom ló nemének valószínűsítése a postcranialis csontvázrészeinek a többiekével való összehasonlítása, illetve azokkal való nagyfokú hasonlósága alapján történt. A lovak életkor megoszlása rendkívül széles: a 3 /41 évestől a 14 éves korig terjed. Egy választott csikó (9, gyermek), három 1 éves csikó (2, női; 1, fiatal férfi; 20, férfi), két 2 éves csikó (5, 7, férfi), egy 3 éves (8, férfi), két 10 év fölötti (3.(?)és 10, női). A szentes-borbásföldi honfoglalás kori lovakat testmagasságuk és alkatuk alapján két típusba sorolhatjuk: az egyik (I.) zömök csontozatú, alacsony, 130-135 cm marmagasságú (3, 9-10.), a másik (II.) karcsú csontozatú, közepes, 137-143 cm. marmagasságú (1-2, 5, 7-8, 20.). Az I. típusú lovak női és gyermek (3.(?) 10. és 9.) a II. típusú lovak női és férfi (2. és 1,5, 7-8. 20.) sírokban találhatók. Mindkéttípusú ló ún. melegvérű, keleti származású; a II. típus ezen belül a „nemesített keleti lovak" csoportjába tartozik. A TEMETŐ LOBORÖS TEMETÉSI RÍTUSA Az ásatási jegyzőkönyvek és fotók szerint a lenyúzott lóbőr koponyás feje — egy kivételével, amelyik feltételezhetően a jobb oldalon feküdt — az összes többi esetben az emberi csontváz bal oldalán (a sír E-i felén), azzal párhuzamosan, Ny-i tájolásban feküdt. A lófejet a 8. sír kivételével a sír aljára helyezték. A 8. sír1. kép: Szentes-Borbásföld. Lófejek sírpozíciói. 1., 3., 5., 7-10., 20. sír— Abb. 1: Szentes-Borbásföld. Grabpositionen von Pferdeschädeln. Grab 1, 3, 5, 7-10, 20 ban a lófej a sír alja fölött 32 cm-re került elő. A temetések alkalmával a ló fejét az emberváz bal oldalán 5 különböző helyre rakták: koponya/vál mellé (5. sír), a medence mellé (9.), a combcsont mellé (1, 3, 10.), a térd mellé (8, 20.), a lábszár mellé (7.). Ez a lófej elhelyezés megfelel a honfoglalás kori temetkezések általános szokásának (1. kép). Szentes-Borbásföldön a lenyúzott lóbőr lábvégeinek az elhelyezése alapvetően tér el az általánosan alkalmazott temetkezési szokásoktól. A lófej mögött, annak mintegy folytatásában található lábvétek (mpok és ujjpercek) — sírpozíciójuktól függetlenül — a ló fejének tájolásával ellentétesen, K-i irányban fekszenek (5. kép): egymásra fektetett mc-ok (1.); egy mc (7.); két mt, párhuzamosan egymás mellett (8.); két mc, párhuzamosan egymás mellett, előtte (K-re) V alakban a két mt (9.); egymás előtt a mc és a mt (10.). Az emberváz lábfeje előtt azonos irányban — D-i — (1.), ellentétes irányban — É-i, D-i — (7.) keresztbe helyezett mt-ok. A mt-okra helyezett mc ÉK-i irányban (7.) fekszenek. A mt-ok elé és mögé helyezett egy-egy mc (8.). A mt-okkal párhuzamosan egy mc D-i irányban (20.). A lenyúzott lóbőmek ez az elhelyezése fomiailag a Bálint-féle IV, ún. „összehajtott" lóbőrös temetkezés típusának felel meg (BÁLINT 1969, 110,1. t. 5), amennyiben a ló feje Ny-i, a lábvégek vele ellentétesen K-i, és/vagy D/E-i irányban fekszenek. A mp-ok sírbeli helyzetéből egyértelműen megállapítható, hogy Szentes-Borbásföldön a lenyúzott lóbőrök sem szabályosan, sem szabálytalanul nem