A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

Rétyről/Reci előkerült urnák feltűnő hasonlósága (SZÉKELY 1966, pl. II. 4). 1

B A Gáva-Reci-Medias-kör területén általánosan elterjedt csonka kúpos aljú, cilindrikus testű, tölcséres peremű urnatípushoz (KEMENCZEI-GENITO 1990. 121; VASILIEVALDEA-CIUGUDEAN 1991, 82; LÁSZLÓ 1994, 74) hasonló edényekhez tartozhattak azok a töredékek, amelyeknek kiszélesedő, erősen ívelt hasát turbántekercsszerű, ferde árkolás díszíti (18. kép 2,47. kép 1). Kisebb méretű változatait is ismerjük (18. kép 8). Sok esetben csak a has alját díszítő, ferde árkolás különbözteti meg az 1A formától (SZÉKELY 1966, pl. II. 3). Az la soványításű, 2a felületkezelésű, 3a színű edények tartoznak ide. ICa Néhány kiugró, lekerekített vállú, széles, ferde kannelúrákkal vagy bordákkal díszített hasú töredék önálló, de sajnos teljes tonnájában nem ismert umatípusra utal (11. kép 2; 18. kép 1,2, 11). Az la soványítású, 2a felületkezelésű, 3a színű edények tartoznak ide. 1 Cb Kisebb méretű változatait nagy számban ismerjük telepeinkről (13. kép 11; 18. kép 5-6, 9,11; 40. kép 2). Az 1 a-b soványítású, 2a4> felületkezelésű, 3a, d színváltozatúak tartoznak ide. Ezek a kisebb méretű töredékek olyan mély tálakhoz is tartozhatnak, amilyenekre Poroszlóról ismerünk példát (PATAY 1976, Abb. 2. 3). Enyhén kiugró vállú változatuk talán önálló típuskategóriát jelöl (36. kép 3; 38. kép 1). 1D Egyelőre csak egyetlen töredékes darabot (24. kép 4) köthetünk ahhoz a tölcséres nyakú, ívelt vállú, csonka kúpos aljú típushoz, melynek ép példányait Gyomáról és Taktabájról ismerjük (KEMENCZEI 1984, Taf. CLIX. 18. CLX. 16; KEMENCZEI-GENITO 1990, 120, Fig. 4, 2). Az la soványítású, 2a felületkezelésü, 3a színű edények tartoznak ide. 1E ívelten csonka kúpos nyakú, nyomott gömbhasú, csonka kúpos aljú edények. Hasuk mindig függőleges, nyakuk gyakran vízszintes árkolással díszített (43. kép 4; 44. kép 1). Ebbe a csoportba tartozik a függőlegesen árkolt oldalú töredékek egy része (23. kép 3; 37. kép 4; 43. kép 7). Kannelúrázott hasukat gyakran szimmetrikusan elhelyezett, függőleges bordák tagolják. Ezek általában az eddigieknél kisebb méretű, finomabb kidolgozású urnák. Az la-b soványításúak, 2a felületkezelésüek, 3a, d színváltozatúak tartoznak ide. Ez a forma a vizsgált régió sajátos, a kultúra északibb területein egyelőre párhuzamok nélkül álló urnatípusának tűnik. Hasonló díszítésű, de erőteljesebben kihasasodó párhuzamait Poroszlóról ismerjük (PATAY 1976, Abb. 2. 2). IF Csonka kúpos, vízszintesen árkolt nyakú, ívelten lekerekített, függőlegesen árkolt vállú, csonka kúpos aljú umaforma, melynek legtöbb jellegzetességét a belülről kinyomott, körülárkolt bütykei adják (49. kép 1,2). Párhuzamait a Gáva-Reci-Medias-Granicesü-Holihrady-körből, számos helyről ismerjük (LÁSZLÓ 1973,586-589, Fig. 2-3; KEMENCZEI 1982,78, Abb. 10.2; KEMENCZEI 1984, 65, Taf. CXXIX. 1; DEMETEROVÁ 1986, 98-99, Tab. H. 4; LÁSZLÓ 1994, 195, Fig. 29. 7). Az la soványítású, 2a felületkiképzésű, 3a színváltozattal készült típusok. 1G Sajátos, teljes formájában nem rekonstruálható, önálló formatípust jelöl egy síkozott hasú, keskeny, vízszmtes árkolással díszített oldalú edény töredéke (KEMENCZEI 1984, Taf. CXXVII. 4).

66 2. Kihajló vagy hullámos peremű, cüindrikus nyakú, ívelt hasú, csonka kúpos aljú, edények. Önálló csoportot sárga, sárgásbarna, vörösessárga színük és bekarcolt díszítésük sajátos kombinációja alapján alkotnak. Változataikat peremük kialakítása alapján különíthetjük el. Általánosan elterjedt típusok a Gáva- és a Reci-Medias-kultúrák területén (KEMENCZEI 1984, 68, Taf. CXXXII. 4, 11, 16-17; VASILIEV-ALDEA-CRJGUDEAN 1991, Fig. 30. 13, 31. 15). Dísztelen változatait a Granicesti-Holihrad-kultúra fazekassága is készítette (LÁSZLÓ 1994, Fig. 33. 1-5). 2Aa Enyhén ívelődö, hullámos peremű (7. kép 1,5). 2Ab Élesen ívelődö, hullámos peremű (50. kép 2). 2B Egy poroszlói edény tanúsága szerint előfordulhat kihajló, síkozott peremű változata is (PATAY 1976, Abb. 2. 4). A fentiek közül bármelyik kategóriába tartozhat néhány megállapíthatatlan peremkiképzésü töredék (12. kép 1-5). Az la-b soványítás, 2a, d felületkezelés és 3b szín jellemző rájuk. 3. Behúzott és egyenes peremű, csonka kúpos testű tálak.

67 A tálak között peremeik díszítése alapján alakíthatóak ki csoportok. A behúzott és egyenes peremtípusokat összevonva kezeljük, mert egy-egy kisebb peremtöredékről nehéz eldönteni, hogy valójában melyik kategóriába tartozott. A vizsgált leletegyütteseinkben előforduló nagyszámú táltöredék arra utal, hogy a fazekak mellett ezek voltak a leggyakrabban használt edények a kultúra településein. 3A Dísztelen peremű típusok. 3Aa Behúzott peremű tálak (7. kép 6; 14.kép3,11—15; 28. kép 6; 38. kép 6). A perem behúzásának mértéke változó (22. kép 1; 26. kép 8; 32. kép 5). 3Ab Egyenes peremű, félgömbös vagy ívelten csonka kúpos testű tál (34. kép 4,7; 44. kép 7). 3Ac Megvastagodó peremű tál (14. kép 5; 40. kép 7, 8). 3Ad Megvastagodó, a perem teteje vízszintesre simított (14. kép 13; 32. kép 8). E fonna kisebb méretű, csészeszerű variációit is ismerjük (13. kép 19-20). 3B Síkozott peremű tálak. 3Ba Behúzott peremű, külső oldalukon síkozott tálak (14. kép 7; 26. kép 7,11 ; 29. kép 5; 35. kép 9; 37. kép 13; 38. kép 3; 40. kép 9). 3Bb Behúzott peremű, belső oldalukon síkozott tálak (23. kép 14; 37. kép 11; 42. képi). 3C Széles, hosszabban kihúzott, éles vonalvezetésű, turbántekercseléssel díszített peremű tálak. Peremük kialakítása alapján tartozhatnak a 3Aa és 3Ac típusú peremekhez (14. kép 1-2^ 7, 9; 22. kép 4-5; 23. kép 12-13; 27. kép 4,7; 29. kép 6, 8; 66 A Szőregről előkerült urnatípusokról és a Kása Szabó-tanyai umaszerü edény sajátos kapcsolatrendszeréről később szólunk. 67 A tálak mérete igen változatos. Gyakoriak a 30-40 cm átmérőjűek, de előfordulnak ugyanazon a formai kategórián belül 10-15 cm-es, csészeszerű változataik is.