A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

— vízszintes (horizontális) (11. kép 2-3,13; 30. kép 10), — ferde. Az utóbbi nagyobb dőlésszögű, sűrűbb változata széles turbántekercsként is értelmezhető (18. kép 3-5; 23. kép 14; 25. kép 8). Máskor éles, már-már bordaszerüen kiképzett vonalakból alakítják ki (18. kép 1-2, 11; 34. kép 4). Az ívelt változat az edények hasán és nyakán, a ferde és függőleges változat az edények hasán és vállán, míg a vízszintes változat az edények hasán, nyakán, tálak belső oldalán (17. kép 1-3, 5-13; 25. kép 2, 4) és ritkábban nagyobb, urnaszerű edények kihajló peremén fordulhat elő (15. kép 2, 43. kép 8). Többnyire az la-b, soványításű 2a felületkezelésű és a 3a-b, d színváltozatú edényeknél használják az árkolt díszítést. b/ Keskeny árkolás (besimított díszítés). Az 1c soványításű, 2b felületkezelésű, kisebb edények külső és belső felületén találkozhatunk ezzel a díszítéssel (13. kép 2, 4-8; 37. kép 2; 45. kép 1). c/ Bekarcolás. A kettős színhasználat és a kannelúrázás mellett ez a díszítési mód egyike a kultúra legsajátosabb jegyeinek.

65 Egyes véleményekkel (SZATHMÁRI 1991,65) ellentétben, hazai leletegyütteseinkben egyelőre nem tulajdoníthatunk időhatározó jelleget gyakoriságának. A következő változatait különíthetjük el. — Hullámvonalköteg. Szabályosan körbeíütó vagy egymást metsző kötegek (7. kép 6; 12. kép 1 -2,10,17; 40. kép 1 ; 41. kép 6). — ívelt vonalkötegek. Elkülönülő vagy egymást metsző kötegek (7. kép 1-2; 12. kép 11-12, 14, 18; 36. kép 14-15). — Függőleges vonalak. Néha durvább (2c) felületen való alkalmazásuk a kora és középső bronzkorban ismert seprűzésszerü hatást eredményezi (7. kép 3; 12. kép 6; 38. kép 2,13). — Rövidebb, ívelt vonalcsoportok (12. kép 7-8; 25. kép 7). — Szabályosan bekarcolt, ívelt vagy geometrikus mintákat alkotó vonalkötegek (12. kép 9,20). A bekarcolt díszítést általában az edények oldalán alkalmazzák. Leggyakrabban az la-b módon soványított 2a, d módon felületkezelt és 3d-e színkombinációjú edényeknél fordul elő. ál Benyomkodott, bepecsételt vagy beszurkált pontsor. Díszítheti az edények vállvonalát, oldalát (7. kép 1,5; 12. kép 23; 17. kép 13; 40. kép 1), bepecsételt változata horizontálisan árkolt, kihajló peremeken is előfordul (17. kép 1-2). Gyakran bekarcolt vonaldísszel kombinálódik (32. kép 2-3). e/ Bevagdosás. (Hasonló hatást érnek el körömbecsipkedéssel is.) Általában az la soványításű, 2d felületkezelésü, valamint 3e színváltozatú edények peremén (39. kép 5; 20. kép 9; 42. kép 5) és rátett bordadísznél alkalmazzák ezt a díszítést (42. kép 6; 47. kép 8). A kései Kyjatice-kultúra fazekainak peremein és rátett bordáin alkalmazott, jobbra dőlő, ferde bevagdosásnak Matúz Edit időhatározó (HB2-3 periódus) jelentőséget tulajdonított (MATUZ 1992, 17-18). 17 Síkozás. A legkülönbözőbb formájú edények kihajló vagy behúzott peremeinek díszítésére használják (14. kép 7; 16. kép 1-13; 28. kép 1,3-4; 41. kép 5). Néhány esetben az edények oldalát is díszítik ilyen módon (41. kép 5). gl Turbántekercs (keskeny, ferde árkolás). A tálak peremén két változatát alkalmazzák. — Széles, hosszabban kihúzott, éles vonalvezetésű turbántekercselés, ami az la-b soványításű, 2a-b felületkezelésü, 3a-b, d színezésű edényeken fordult elő (14. kép 1-2, 9, 14; 23. kép 12,14; 34. kép 2-3). — Rövid, Unom ívelésű turbántekercselés, leginkább lb-c soványításű, 2b felületkezelésü, 3c-d színváltozatú kerámiák esetén(14. kép4,6,8, 10,12; 27. kép4;39.kép l;42.kép2).A nagyobb edények oldalán megfigyelhető, hasonló díszítést "ferde árkolás" név alatt mutattuk be. IV Bütyök. Az edény felületéből kiemelkedő, leggyakrabban annak saját anyagából képzett díszítés, mely következő változatokban fordul elő. — Széles, lapos fogóbütyök (20. kép 2-3, 5,7-8,11-13, 15; 25. kép 1-2; 38. kép 8), sokszor két részre tagolva (12. kép 1; 20. kép 1, 4, 14; 30. kép 12). Leggyakrabban a különböző méretű fazekakon alkalmazzák, de előfordumat fekete-sárga, kettős színű, urnaszerű edényeken is (25. kép 1 ). — Kerek vagy ovális (11. kép 6,14; 22. kép 13; 29. kép 14). — Lefelé vagy felfelé álló, hegyes (11. kép 4-5, 15; 13. kép 2; 28. kép 2,10). — Belülről kinyomott, árkolt bütyök (11. kép 12; 47. kép 1 ). il Rátett, vízszintes borda. Többféle módon tagolhatják. — uijbenyomkodcissal (25. kép 6; 28. kép 5; 32. kép 6; 34. kép 5), — becsipkedéssel (37. kép 7), — ferde bevagdosással (42. kép 6; 47. kép 8). 5/ Noha a Csongrád megye területéről eddig megismert leletanyag nagyobbik részét — töredékes volta miatt — nehezen sorolhatjuk be egyértelmű formai kategóriákba, az ismert analógiák alapján a főbb edénytípusokat és néhány variációjukat mégis el tudjuk különíteni. 1. Urnák 1A Cilindrikus nyakú, lekerekített vállú, csonka kúpos aljú umaforma (11. kép 1; 30. kép 11). E forma kisebb méretű változatához tartozhat néhány töredék ( 18. kép 7,10,12; 25. kép 4), la-b soványításúak, 2a felületkezelésüek, 3a-b, d színváltozatúak. Számos példányát ismerjük a Gáva- KEMENCZEI 1984, Taf. CXXXII. 4; EMÖDI-HADNAGY 1982, Fig. 5. 1) és a Reci-Medias-kultúrák lelőhelyeiről (PRÉDA 1959, Fig. 32; VASILIEV-ALDEA-CIUGUDEAN 1991, Fig. 32. 3). Látványos bizonyítékot szolgáltat a két kultúra fazekasságának rendkívül szoros rokonságára az egyik kopáncsi (31. kép 1) és a 65 A Gáva-kultúrához képest a Reci-kdedias-kultmúhan már kevésbé tűnik gyakorinak és változatosnak a bekarvolásos díszítés alkalmazása (VASILIEV-ALDEA-CIUGUDEAN 1991, 93-94, Fig. 4. 5, 10, 12-13, 15). Annak elleném, hogy a Gránicesti-Holihmdykultúrában gyakori ez a díszítés, mmtakincse az erdélyielcnél is szegényesebb (LÁSZLÓ 1994, 86, PL VII. 21-22, 30, PL. 1111. 30).