A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján
A Csongrád megye területéről előkerült gávai kerámiaanyagot 61 öt sajátosság köti a közép-keleteurópai Gava-Reci-Memas^-Gràmœsti-Holi^^ körhöz: 1/ az agyag soványításának módja. 21 a felület kidolgozása. 3/ az edények színe. 4/ az edények díszítése. 5/ az edények formája. 1/ Területűnkön az agyag soványításának három jellegzetes változatát ismerjük: a/ nagyobb, néha az edény oldalán is átütő kerámiadarabokkal; az így soványított nagyobb méretű edények gyakran rosszul kiégetettek, anyaguk sokszor porózus, mállékony: b/ egészen apróra tört kerámiaszemcsékkel; cl csak homokkal 62 2/ Az edények felületének négyféle kidolgozásával találkozhatunk. a/ Gyakori a felület agyagmázzal való lekenése, általában az la-b típusú soványításű edények felületét kezelik ilyen módon. Kettele, egy egészen híg és egy finomabb, sűrűbb, az edény felületén vastagabb, már-már lakkszerű bevonatot képező változatát ismerjük. Jőnéhány edénytöredéken megfigyelhető ennek a sűrűbb máznak a lepattogzása. b/ Az 1 c típusba sorolt soványításű edényeket gyakran csillogó felületűre fényezik fel. Sokszor az la-b soványftásű edények külső felületére felvitt sűrű, lmom slippet is hasonló hatásúra polírozzák (31. kép 2). dl Nagyobb, la sovámyiású edények felületére olykor durva szemcsés — vagy ún. iörőcskölt — agyagréteget visznek fok amit többnyire ujjal behúzkodotl függőleges vagy vízszmtes. páriiuzatnos csíkokkal f21. kép 3-4; 25. kép 5, 28. kép 5; 38. kép 7,9; 47. kép 4) (KEMENCZEI 1984. lat. CXLI. I) 63 vagy sepruzéssel (38. kép 2) (KEMENCZEI 1984. Tal'. CLVn. 7,8) díszítenek, d/ Az edények felületét számtalanszor egyszerűen csak eLsimítják. 3/ A vizsgált fazekasság egyik legmarkánsabb megkülönböztető jegye az edények színe, melynek a következő változatai fordulnak elő területíinkön. a/ Egyik oldalán fekete, masikon sárga (okkersárga vagy vörösesbarna). 6 * Feketére mindig az edény legjellemzőbb felületét égetik, így pl. az urnáknak a külső, tálaknak a belső oldalát. Az 1 a-b savanyításnál, 2a-b felületkezelés esetében egyaránt előfordul, b/ Az egyik oldal fekete, a másik szürkésbarna, szürke foltos. Az előbbi színösszeállítás változataként, legtöbbször tálaknál találkozhatunk ezzel a színösszetétellel, c/ Fekete, a látható felület gyakran polírozott. Az Ib-c sovány hasra és a 2b felületkezelésre jellemző. ÓV Sárga (világosbarna, okkersárga, téglaszínű). Mindhárom soványítástípus esetén, valamint a 2a-b felülctkezelésüeknél gyakran, míg a 2c típusúak között ritkábban lordul elő. e/ Szürke (vörösesszürke, sárgásszürke). Leginkább a 2c-d felületkezelésű edényekre jellemző. 4/ A Gáva-kultúra Csongrád megyéből ismert kerámiaanyagában a következő díszítőelemekkel találkozunk: a/' Kannelűra (széles árkolás). Főbb, sokszor egy edényen egymással is kombinálódó változatai a következők lehetnek: —íveÍ((gMsedszera)(ll.. képl;4. kép 11: 36. kép 41 —flggoleges (37.. kép 4; 43. kép 7; 44.. kép 11
