A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori temető Szentes-Borbásföldön (Szabó János Győző ásatása nyomán)

ken túl azonban bizonyosak lehetőink a fémdíszek és csat nélküli textilöv használatában is. A férfi — köztük a fegyveres — sírok többségében még egyszerű vascsatot sem találtunk, s így van ez a borbásföldi leletek tekintetében is. Márpedig az íj- és nyíltegezeket e harcosok is a derekukra erősítve hordták, akár pompás hímzett vagy rátétdíszes öveken, ezek azonban nyom nélkül elenyésztek a sírokban. A MarosKörös-Tisza által közrezárt területről összesen 14 olyan lelőhelyről van tudomásom, ahol veretes övek is előkerültek (RÉVÉSZ 1996, 123). Bár zömük szórványként vagy magányos(?) sírból látott napvilágot megállapíthatjuk, hogy azok, amelyeknek a leletkörnyezetét ismerjük, lovas, íjas, tegezés, olykor szablyás férfiak mellékleteként váltak ismertté. Ezek valamennyien rangos közösségekben nyugodtak, s még a 10. század első kétlianiiadában eltemették őket. A méltóságjelvények között kell említenünk egy vastárgyat is, melyet a 2. sír leletei közt találtunk. Az ásatási dokumentáció nem tesz említést róla, viszont említ egy tenyérnyi vaslemezt a 9. sírban nyugvó ifjú medencéje alatt. Lehetséges tehát, hogy a tárgyalt lelet valójában odatartozik (3. kép 5). A kérdéses vaslemez teljesen lapos, felső vége egyenes, oldalai ívelten szélesednek, töredékesek, alsó fele hiányzik. Egyenes felső szélének a közepén és a jobb oldalán egy-egy szegecslyuk látható. A lemez formája alapján, töredékes volta ellenére is, megkœkaztathatjuk azt a feltevést, hogy hajdan egy bőrtarsoly vas hátlapjaként, merevítőjeként szolgált. Ez a megoldás nem ismeretlen a honfoglalás kori leletanyagban. Túrkevén hasonló, de teljesen ép vaslemez került elő, melyet a tarsoly hátoldalán alkalmaztak (SZABÓ 1961, 25-26). A tuzséri 6. sírból egy derékszögben meghajlított, a tarsolylemez alsó ívéhez illeszkedő vaspánt töredéke ismeretes, mely szintén a bőrtarsoly merevítésére szolgált (JÓSA 1900, 222-223, 5. kép). Végezetül akarosi 11/60. sírban a bőrtarsoly egyenes oldalát egy nyitott, kör átmetszetű vaspánt merevítette (RÉVÉSZ 1994,358). Mindebből nyilvánvaló, hogy a bőr- vagy nemeztarsolyok szerkezete rendkívül változatos lehetett, s ezek sorába illeszkedik — amenynyiben valóban tarsolymerevítőként funkcionált — a borbásföldi lelet is. Használati eszközök Leggyakoribb lelet a vaskés, ami szinte minden férfi sírjából előkerült (5, 7-8, 13, 15, 20. sír). Valamennyi, a korszak általánosan ismert, nyéltüskés, egyenes hátú, ívelt élű kései közé sorolható. Az ásatási dokumentáció szerint a 8. és a 15. sírban kétkét darab is volt, a leletek között azonban csak egyegy példányttuáltunk meg (6. kép 8; 7. kép 8; 11. kép 24; 13. kép 28; 18. kép 7). Feltűnő viszont a csiholó acélok kis száma. Tűzkészségét mindössze a 15. sírban nyugvó férfi vitt magával a túlvilági útra (13. kép 29-30). Nem tudom meghatározni két csonttárgy rendeltetését. A 15. sírban, a jobb oldali medencelapát mellett egy 6,8 cm hosszú, 1,2 cm széles, 0,4 cm vastag, téglalap alakú, trapéz átmetszetű csonttárgy (13. kép 31) feküdt. Felülete simára csiszolt, ferdén levágott hosszanti oldalai viszont mélyen irdaltak, tehát két oldalt hozzáragasztották valamihez.

20 A 20. sírban a mellkas jobb oldalán egy 13,7 cm hosszú, ívelt, állatcsontból kialakított eszköz feküdt. A csonttárgy alsó végét laposra csiszolták, talán simítóként szolgált (18. képi). A temetőben összesen két érme került elő. Az 1. sírban a jobb oldali bordák felett találták VII. (Bíborbanszületett) Konstantinos és II. Romanos (948-959) bizánci császárok solidusának bronzból öntött, aranylemezzel bevont utánzatát, melyet egy helyen átfíirtak (2. kép 1). Tulajdonosa a temető keltezéséhez fontos támpontot adó érmét feltehetőleg nyakába akasztva viselte (KOVÁCS 1989,62, xm. t, No. 332). A bizánci érmék lelőhelyei Dél-Magyarországon sűrűsödnek, az ott megtelepedett 10. századi népesség élénk bizánci kapcsolatait jelezve. Idekerülésük hadizsákmány, adók, vagy kereskedelmi kapcsolatok révén egyaránt magyarázható (KOVÁCS 1989, 134-145). A tárgyalt érme rendkívül kopott, akár évtizedekig is közkézen foroghatott, míg végül az 1. sírban nyugvó ifjú mellékleteként a földbe került. A 2. sírban a koponya mellett találtak egy szintén nagyon kopott római pénzt (3. kép 1). Tulajdonosa a földön vagy egy régi sírban találhatta, s halotti obulusként került a sírjába

21 (KOVÁCS 1989, 145-155). 20 Az ásató Szabó J. Gy. késnyélnek tartotta, véleményem szerint azonban alakja, kialakítása miatt biztosan nem ezt a célt szolgálta. 21 Létezésére csak az újabb restaurálás derített fényt, így a korábbi szakirodalom nem tudott róla.