A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori temető Szentes-Borbásföldön (Szabó János Győző ásatása nyomán)

ingnyakdíszek és a csüngős kaftánveretek egyébként is a Maros-Körös-Tisza-vidékén, valamint a DunaTisza közének azzal szomszédos sávjában megtelepedett közösségek körében voltak a legkedveltebbek a honfoglalást követő évtizedekben. Ezen ékítmények kisebb mértékben koncentrálódnak még a Kisalföldön, s előfordulnak ugyan, de használatuk távolról sem nevezhető általánosnak a Felső-Tisza-vidéken. Egyértelműen a Szentes környéki temetők azok, amelyek sírjaiból a leggyakrabban napvilágot látnak. A rombusz alakú ingnyakdíszekkel szemben a csüngős ingnyakveretek nem ritkák a köznépi temetők sírjaiban sem. Bronzból öntött változataik még all. században is előfordulnak (BÁLLNT 1991,123-132, 36. kép). Néhány ezüstveret a kirabolt 6. és 10. sírból is előkerült, de mindegyikük másodlagos helyzetben feküdt, így hajdani szerepükről sem tudunk semmi közelebbit (4. kép 13-14; 18. kép 22-24). A ruhadíszek közé tartozhattak az átfúrt kis ezüstlemezkék is (10. kép 24-25 13. kép 8-9), ezek helyét azonban vagy nem jegyezte fel az ásató, vagy nem dönthető el egyértelműen, hogy milyen ruhadarabon voltak.

17 A 13. és 14. sír koponyájának a szemgödrében lelt ezüstlemezkék viszont arra utalnak, hogy a halotti szemfedőt a borbásföldi közösség tagjai is alkalmanként fémlemezekkel varrták ki (DIENES 1963; FODOR 1973,163-174). A honfoglalás kori női viselet pompás darabjai voltak a különböző formájú és elrendezésű véretekkel díszített csizmák. A hitelesen feltárt és dokumentált leletek száma meglehetősen csekély, s ezek sorába tartozik az egyik borbásföldi lelet is. E lelőhelyen két sírból látott napvilágot fémveretekkel felszerelt lábbeli. A 14. sírban nyugvó nő csizmájáról csak annyit tudunk, hogy a félgömb fejű ezüstveretek a jobb lábfejen, két vonalban helyezkedtek el (12. kép 37-54). Mivel a díszítmények még a sír bontása során szétestek, csak feltételezhetjük, hogy a szegecsek a csizma szegélyét ékesítették. Hogy a három aranyozott veret ezek sorába illeszkedett-e, vagy másutt helyezték el azokat, nem állapítható meg. Jóval pontosabban figyelték meg és rögzítették a 12. sír lábbelijének ékítményeit (11. kép 1-18; 20. kép 1-2). E csizma fejét két oldalt háromszög alakú, öntött, aranyozott ezüstveretek ékesítették. E díszítmények trapéz alakban, a lábbeli orra felé enyhén keskenyedő mintát alkotnak. A középtengelyben ugyancsak szorosan egymás mellett kerek, bemélyedő, aranyozott közepű pitykéket szereltek fel. A véreteket egyegy fülecskévei erősítették fel, ami textilből vagy nemezből készült lábbelire utal. Nem tudjuk pontosan, milyen lehetett a csizma orra. A veretek trapéz alakú elrendezése miatt aligha lehetett hegyes orrú, inkább egyenes, vagy enyhén ívelt lezárású volt. A honfoglalás kori leletanyagban mindegyik említett mintához találunk párhuzamokat (CSALLÁNY 1970, 284-299; RÉVÉSZ 1996,98-103). Mindenesetre a borbásföldi sírban sem a csizma orrán, sem a torkánál nem maradtak eredeti helyükön lévő veretek, pontosabban a középtengely jobb oldalán egyetlen, csúcsával a lábbeli orra felé irányított díszítmény figyelhető meg (20. kép 1-2). Utóbbi talán azt jelzi, hogy a lábbeli torkát is háromszögű veretek sora zárta le. A lábszárcsont jobb oldalánál, egymástól kb. 4-5 cm távolságra kerek pitykék sora húzódik. Ezek a csizma féllábszárig érő díszítésére utalnak. Nem tudjuk viszont értelmezni a bokacsont jobb oldala mellett talált veretek szerepét, ezek valószínűleg nem eredeti helyükön fekszenek. A karosi temetők leleteit feldolgozó munkámban már korábban felhívtam a figyelmet arra a jelenségre, hogy a lábbelivereteket tartalmazó sírok egy részében a díszíünények csak az egyik lábfejen figyelhetők meg, a másikon nem, vagy csak csekély számban (RÉVÉSZ 1996, 102-103). Ez a helyzet a borbásföldi sírok esetében is. A 14. sír feltárása során az ásató kizárólag a bal lábfejen talált csizmadíszeket, jobb oldalt egyetlen egyet sem. A 12. sír esetében viszont a jobb lábujjperceken helyezkedtek el a veretek, bal oldalt a sírleírás csak egyet említ, s az in situ kiemelt leletről készített fotó és rajz alapján is legfeljebb egy rendkívül hiányos veretsort feltételezhetünk. Úgy vélem, e jelenség beilleszthető a honfoglaló magyarok halottas szokásainak körébe. A ruházat megoldására, egyes darabjainak utólagos eltemetésére már korábban is ismertünk példákat, s ezek sorába tartozik a csizmákkal kapcsolatban megfigyelt jelenség is. Egyes 17 A 8. sírból a tárgy elveszett, a 12. sír lemezkéi a jobb lábszár mellett feldidtek, a 15. sírból a lemezek helyét nem ismerjük, s az ásatási dokumentációban sem esik táluk szó.