A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

MENCZEI 1971, 54) hiányzik területünkön a Gávakultúrát megelőző időben.

57 A kerámialeletekkel együtt a hódmezővásárhelyi múzeumba került fűrészlemez (22. kép 16) önmagában nem datáló értékű. Használata a BD időszak végétől figyelhető meg (KEMENCZEI 1991, 42-43), igazán elterjedtté azonban csak a HA1 időszaktól válik. Erre utal nagyszámú előfordulásuk a dunántúli és az alföldi fém raktárleletekben (KEMENCZEI 1984, Taf. CXLIX. 89, CXVIII. 9-10 stb.; MOZSOLICS 1985, 46; SZATMÁRI 1991,63; KŐSZEGI 1993,227-228). A téglagyári leletegyüttes legjobb párhuzamát a Gyoma 122/4 lelőhelyről ismert késő bronzkori temetkezések mutatják. Az itt föltárt két szórthamvas és egy csontvázas sírt, a kora umamezős jellegű kerámiamellékleteik alapján, a HA1 időszakba keltezték, s a korai Gáva-kultúra körébe sorolták (MRT 8, 222-223,25.

1 1-8).

58 A TV. számú téglagyár edényeinek minden jellegzetessége jelen van a gyomai leletegyüttesben: a ferde árkolás, az ívelt kannelúrás díszítés, a kis. kerek fülű edény, aperem fölé húzott fülű csésze. Az említett késő halomsíros - kora umamezős elemek inkább még a Csorva-Nagyhegy-Jánosszállás körbe utalják mindkét temető sírjait, azonban a téglagyári anyagban felbukkanó, kettős színű edények már a Gáva-kultúra felé mutatnak.

59 A téglagyári leletek — noha nem zárt leletegyüttesek — példát szolgáltathatnak a fentebb vázolt proto Gáva-Gáva átmenetre azzal, hogy azonos temetőben jelentkeznek a két korszak jellegzetes típusai. A fentiek alapján tehát számolnunk kell ilyen átmeneti jellegzetességeket mutató leletegyüttesekkcl az Alföld déli részén is. A későbbiekben ezek megismerése, illetve kiválasztása vihetne közelebb a HA periódus idején lezajló proto Gáva-Gáva átmenet pontos megismeréséhez, értelmezéséhez. A GÁVA-KULTÚRA CSONGRÁD MEGYÉBŐL ISMERTKERÁMIAANYAGÁNAK FORMAT SAJÁ TOSSÁ GAI Az általunk összeállított kataszterből biztosan a klasszikus értelemben vett Gáva-kultúrához tartoznak a következő leletegyüttesek: Baks-Temetőpart, Szentes-Szentlászló, Szeged-Gyálarét, Mártély, Földeák, Kiszombor. Szőreg-D; Hódmezővásárhely határában Gorzsa-Cukormajor, Gorzsa-Aracsi S.- és Kovács J.-tanya, Kopáncs-XI. dűlő (Lelik-tanya), Rárós Vereshahni-dűlő, Szakáihát és Solt-Palé Diószegi-, Bakay-, Égetőtanyák, Bodzáspart Banga-tanya és Bakay-föld, valamint talán Pusztamérges és Szőreg-C. Ide sorolható még a szentes-belsőecsen első lelet is (PÁVAI 1992). Az ezekben a leletegyüttesekben található formák egyértelműen a Gáva-kultúra Magyarország (KEMENCZEI 1971; PATAY 1976; KEMENCZEI 1982; KEMENCZEI 1984, 58-86; KEMENCZEI-GENITO 1990), Kelet-Szlovákia (DEMETEROVÁ 1986; FURMÁNEKVELIACIK-VLADÁR 1991, 149-153) és ÉszaknyugatErdély (NÉMETI 1984; EMÖDI-HADNAGY 1982; NÉMETI 1990; GUMÄ 1993, 181-194) területéről megismert, klasszikus fazekasságának a köréhez kapcsolják vidékünket is. Szoros kapcsolatban áll ez a fazekasság a Reci-Medias^kultúra edényművességével (SZÉKELY 1966; ZAHARIA 1965; VASILIEV-ALDEA-CIUGUDEAN 1991, 78-101), sok szál köti a Kárpátok északi külső oldalán ismert Lausitzi-kultúra környezetében meglévő gávai formákhoz (BAZIELICH1986), és a Kárpátok keleti peremén kialakult Gránicesti-GávaHolighrady-kuluirához is (SMIRNOVA 1976; LÁSZLÓ 1994,48-104).

60 57 A csorvai temetőben Trogmayer Ottó az edények leírásakor hat alkalommal — oldaltöredékek és jellegtelen formák esetében — említi a sárga-fekete színösszetételt (pl. 25., 27., 76. sírból stb.). Azonban az itt említett ilyen színű töredékeknek nincs kapcsolatuk azzal a kettős színt alkalmazó fazekassággal, melynek jellemző példáit nagy számban a Gáva-kultúra baksi és szakáiháti telepanyagaiból ismerjük. 58 Sajnos az edények színeit egy kivételével nem közölték. 59 Talán ezzel a két temetővel rokon a Gyomával határos Mezöberényböl említeti, csorvai típusnak meghatározott, közöletlen temető is (KEMENCZEI 1975, 56). 60 A felsorolt kdtúrákkal egykorú Corläten-Chisinäu (LÁSZLÓ 1994,105-141; LEVTTK11994), Vírtop (HANSEL 1976,105-141), a Vajuga Pesak-Mala Vrbica-Hinova-kör (VUKMANOVIC 1983. 45^6; GUMÄ 1993, 179) és a kicsit idősebb, de ezekkel egy ideig párhuzamosan létező Belegis II, Bobda II, Susani-Karaburma III, Ticvaniul Marv kultúrák és csoportok (GUMÄ 1993, 168-180) kerámiaművessége már egy másik, a GávaAieci-híedias-Granicesti-fíolihrady-körtől délre és keletre eső területeken kialakuló,