A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

KISS Attila: 'In terra nummus' – A kárpát-medence avar kori kereskedelmi külkapcsolatainak vázlata a régészeti és numizmatikai leletek tükrében

Au % Ac % I. Justinianus (527-565) 18 22,2 20 36,3 II. Justinianus (565-578) 4 4,9 11 20,0 II. Tiberius Constantinus (578-582) 2 2,4 4 7,2 Mauricius Tiberius (582-602) 8 9,8 8 14,5 Phocas(602-610) 10 12,3 3 5,4 Heraclius familia (610-641) 23 28,3 5 9,0 Il.Constans (641-668) 9 11,1 1 1,8 IV. Constantinus (668-685) 5 6,1 — — II. Justinianus (685-695, 705-711) 1 1,2 — — III. Tiberius (698-705) 1 1,8 III. Leo (717-741) 1 1.2 — V. Constantinus + IV. Leo (751-775) — 1 1,8 V. Leo (813-820) — 1 1,8 2. táblázat: Avar kori bizánci arany- és réz érmek a Kárpát-medencében Tabelle 2: Awarenzeitliche byzantinische Gold- und Kupfermünzen im Karpatenbecken lehetett. Ezt bizonyítani ugyanúgy nem lehet, mint az ellenkezőjét, de velük kapcsolatban a következő tények érdemelnek megfontolást: a/ ugyanazokban a sírokban — egyazon tarsolyban(?) — bukkannak fel a bizánci rézérmekkel együtt, s ha az utóbbiaknak váltópénz értékük volt, akkor a római bronzérmeknek is lehetett/kellett legyen; b/ a római bronzérmek általában nagyon kopottak, így nincsen ok feltételezni: azok már a római korban elkoptak és utána már nem; c/ nem valószínű, hogy a kárpát-medencei barbár — avar és nem avar — analfabéta lakosság numizmatikai vagy különösebb értékbeli különbséget tett volna a korabeli bizánci és a korábbi római bronzérmek között; ál a római kori bronzérmeket — ha mint egyesek feltételezik — valóban csak halotti obulusként használták volna (pl. BÓNA 1993, 530), akkor megismétlődne az avar kerámiáról szóló, régen túlhaladott — ma már csak tudománytörténeti — elmélet, miszerint a kerámia egy részét kifejezetten sírkerámia céljára gyártották volna, illetve a jelen esetben, csak halotti obulus céljára gyűjtötték volna. Holott fordítva lehet: azért adhatták e kopott érmeket halotti obulusnak, mert „szükségpénzkénf \ váltópénzként mindennapos lehetett használatuk. A bizánci rézérmek kis száma — ha a római érmekhez hasonló funkciót tulajdonítunk — érthető: nem importáltak Bizáncból kis értékű rézérmeket, amikor erre a célra a római érmek már helyben rendelkezésre állottak. Valami hasonló helyzet látható az avarokat megelőző gepida leletanyagban is (KISS s. a.a) azoknak a gepidáknak esetében, akik a 3. század végétől folyamatosan a Kárpát-medencében élvén a Római Birodalom peremén létrejött pénzforgalomba a 3. század utolsó évtizedei és a hun korszakot megelőző időszak között, tehát 100-150 év alatt bekapcsolódtak, majd 454 és 567 közötti függetlenségük idején is tovább gyakoroltak. A római bronzérmek valamiféle belső váltópénz értéke mellett szól még az is, hogy a római bronzérmék azután is nagy számban bukkannak fel sírmellékletként (sírobulusként), miután — párhuzamosan a Bizánci Birodalomban a gazdasági válság következtében való eltűnésével (BONA 1970, 258-259) — mind a bizánci aranyérmek, majd mind a solidusokat vagy trienseket pótló blanc arany halotti obulusok eltűnnek a sírokból.