A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
KISS Attila: 'In terra nummus' – A kárpát-medence avar kori kereskedelmi külkapcsolatainak vázlata a régészeti és numizmatikai leletek tükrében
aranyadó részeként került avar kézbe. A solidusnál kisebb súlyú aranyérmek valószínűleg ugyancsak az avaroknak fizetett adó formájában kerültek a Kárpátmedencébe. Velük a Bizánci Birodalom az avarokat — ugyanúgy, mint a könnyű solidusokkal — becsapta: a darabszám szerint történt kifizetésekkor valójában kb. 20%-kal kevesebb súlyú aranyat adtak át a „barbároknak" (BÓNA 1993, 29). 626 után — a Bizánc által fizetett adók kifizetésének leállásával (BÓNA 1993, 531; SOMOGYI 1994, 88, Tabelle 1-2) a 626 utáni kibocsátású aranyénnek szinte teljesen hiányoznak a Kárpát-medencében (SOMOGYI 1994, Tabelle 2), s az újabb bizánci aranyérem felbukkanás már nem közvetlenül Bizáncból, hanem a kazár állam alapítása elöl menekülő, közép avar kor elejei betelepülőkkel jelenik meg a Kárpát-medencében (BÓNA 1993, 536). Az utolsó aranyérmek IV. Constantinus idejében (668-685) nyertek kibocsátást később már csak egyegy „eltévedt" érem ismert (2. táblázat). A bizánci aranyérmek területi megoszlása — pillanatnyilag — igen egyenetlen (1. kép). Az aranyérmek Dél-Bácskában és a Hánnas-Körös és Béga közötti területeken feltűnően sűrűsödnek. Egyelőre nem látszik különbség a 626 előtti és utáni kibocsátású érmek elterjedése között. Viszont üres az aranyémiektől a Kisalföld szlovákiai része, valamint a Nyugat- és Dél-Dunántúl, továbbá az aranyakkal sűrűn teleszórt Dél-Bácskától északra levő Duna-Tisza-köze, a Körösöktől északra levő terület, az erdélyi Maros-völgy és Mezőség. Az I. Justinianus érmek feltűnően magas aránya (2. táblázat) nyilván nem a gepida-bizánci, vagy langobard-bizánci kapcsolatokkal magyarázható, hanem apost-Justinianus korszak Justinianus érmekkel történt adófizetéseivel. 11 Erre jó — s tegyük hozzá: korabeli — adatunk is van: Anastasius császár halálakor (518) 320000 font arany volt a bizánci kincstárban (PROCOPIUS, 19; ELÜK 1985, 97), ezzel a nyilván részben már vert pénz tonnájában levő aranymennyiséggel utódja, I. Justinus (518-527) rendelkezett. Tehát már a kifizetésekkor különbség lehet a verés (tehát az érmeken levő dátum) és a császári kincstárból való első, tényleges kifizetés időpontja között. A különféle másolatok, utánzatok és hamisítványok (3. lista) elsősorban az aranyénuek számának fogyásának végén — 626 és 669 között — halotti obulusok céljaira (BÓNA 1993,531) készültek (2. kép). A bizánci rézérmek (5. lista) időbeni megoszlása I. Justinianustól II. Constansig terjed (527/565641/668), később már csak egy-egy előfordulás ismert. A rézérmek számbeli eloszlásában a korai időktől kezdve egy fokozatos fogyás figyelhető meg. A rézénnek száma valamivel kisebb, mint az azonos korú aranyénueké, de ez talán érthető: egy aranyéremre nagyobb valószínűséggel felfigyelnek a legújabb kori megtalálók és így nagyobb a múzeumba való kerülésük esélye, mint egy-egy patinával fedett rézérem esetében. Ha az arany énnek esetében lehet vitatkozni azon, hogy mennyire voltak benn a pénzforgalomban, a rézémiek esetében aligha — hiszen ezeknek csak váltópénz szerepük lehetett. A bizánci rézérmek kis száma alapján kétségbevonható lenne az avar kori pénzforgalom — ha nem vennénk figyelembe, hogy ezek a bizánci érmek együtt fordulnak elő az eltemetettek tarsolyában római bronzérmekkel (KISS s. a.a), illetve a bizánci bronzénnektől függetlenül nagy számban ismertek az avar kori sírokban római érmek is (vö. 1. lista). így valószínű, hogy az avar kori belső váltópénzforgalomban nemcsak a bizánci, hanem még a római bronzénnek is részt vettek. Nyilván nem nagy értékben, hanem a mindennapos olcsó áruk cseréjében, mintegy kisegítőként. A bizánci rézémiek elterjedése (3. kép) nagy vonalakban — tendenciájában — megegyezik az aranyémiek elterjedésével, csak ebben az esetben sem Dél-Bácskában, sem a Felső-Tisza-vidékén nincsen lelőhely. A római kori bronzémiek összegyűjtésére még csak kísérletet sem mertem tenni. Mennyiségük, hallatlan nagy számuk érzékeltetésére Huszár L. negyven év előtti — már akkor sem teljes anyagát adom meg (1. lista). A római kori bronzérmek szerepe — hasonlóképen a bizánci bronzérmekhez — váltópénz 11 Ellenkező véleményen Somogyi P. (SOMOGYI 1994, 93,Anm. 19). Jó lett volna, haSomogyiP. figyelmét nem kerülte volna el Pulszky F. jó 120 évvel ezelőtti — kincsleletekről írott, de sírleletekre is vonatkozó — gondolata, akár Pulszky eredeti magyar nyelvű cikkében, vagy akár általam 1991-ben németül idézve:,, Justinian aranyai még soká maradtak forgalomban halála után, s ha valamelyik kinccsel találtatnak, csak annyit bizonyítanak, hogy a kincs elrvjtése nem előzi meg a császár korát. " (PULSZKY 1874, 7; KISS 1991a. 72).
