A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

PÁSZTOR Adrien: A magyarországi kora és közép avar kori gyöngyök tipológiai vizsgálata

mes- és hullámvonaldíszes gyöngyök keltezésénél a relatív kronológia mellett fontos szerepet kapnak a Focas és Heracleius bizánci császárok érmeivel datálható gyöngyös síregyüttesek. így ezeket a példányokat a 7. század első felére keltezte (KOVRIG I960, 163; KOVRIG 1963, 113). Ugyanakkor a nyugati germán kultúrkörben elterjedt vöröses alapszínű, keresztben fehér csíkos, bikónikus alakú gyöngyöket egy jánoshidai 6. század végén használatos, bizánci keresztjeles csat (és ennek balkáni, krími párhuzamai) alapján szintén a 7. század elejétől, a korai avar korban használatos típusnak tartja (KOVRIG 1960,163; KOVRIG 1963,113). Az alattyám 30. sír amphora alakú üveggyöngyének eredetét a kelta La Téne-B és C periódusra vezeti vissza, s az avar leletek közötti felbukkanását a 7-8. században is jellemzőnek tartja (KOVRIG 1963,113, Tat: n. 19). Ezzel ellentétben a sárga és fekete kásagyöngyök uralkodó típust képviselnek a közép avar kori, kissé nagyobb zöld fehér gömbös, és a kék bikónikus üveggyöngyökkel együtt. Erre az időszakra teszi a lecsiszolt sarkú kameolokat és a kubooktaéderes üveggyöngyöket is. Ugyanakkor a hosszú életű, korai szemesgyöngyök a 7. század végi nyakláncokon már nem kapnak döntő szerepet (KOVRIG 1963,143). Szabó J. Gy. egyetértésben Kovrig I. megfigyeléseivel, a közép avar kor jellemző, uralkodó ékszerfajtájához sorolja a kölesgyöngyök füzéreit, amelyeket kisebb gömb alakú üveggyöngyök is tarkítottak (SZABÓ 1968,47). A késő avar korra jellemző nagy, sötét színű dinynyemag alakú gyöngyöket egy ún. korai, kisebb formájú, zömmel áttetsző anyagú típusvariáció előzi meg. Anyaguk gyakran világos, fehér, zöld színű üveg, belsejükben legtöbbször bronz fuzőhengerrel. E példányok már egy új üvegművességi technológia hordozói. A csókái (Coka) 23. sírban hasábos gyöngy társaságában fordultak elő (KOVRIG-KOREK 1960, 292, Pl. CD. 4). Az üveg dinnyemag alakúak előképei már a római kon Pannónia területén és az alföldi szarmatáknál is divatosak voltak. A 7. század végétől már az avar füzérek dornináns darabjai közé sorolhatók (KOVRIG 1963,164). Szabó János Győző szerint az évszázadok során többször divatba jövő gyöngyök relatív keltező értéke nem csökken (SZABÓ 1975, 270). Egyes szlovák kutatók véleményével ellentétben —ui. a sírok időrendjének meghatározásához a gyöngyök nem szolgáltatnak alapot (CILINSKÁ 1966,158) — a gyöngyök terminus ante quem jelentenek időrendi támpontot (SZABÓ 1975,270). Alapvető megállapítása szerint a nyakfüzéreket összetételükben kell vizsgálni, szem előtt tartva a bizonyos gyöngyfajták uralkodó jellegét (SZABÓ 1968,46; SZABÓ 1975,270). így például a pilismaróti 77. sír közép avar kori gyöngysorában a kubooktaéderes formák uralkodó túlsúlya látható a hasáb, hengeres és korongos szemek rovására. A kubooktaéderesek, illetve a hasábos típusok tömeges meglétére a késő avar korban már nem számíthatunk (SZABÓ 1975, 270,250, Fig. 7). E véleményt erősíti meg Garam Éva a Szeged-Fehértó-B 82. sír 7. század végi keltezésével, mert a kubooktaéder formájú típusok ismeretlenek a kora avar korban. A sírokban a 7. század közepétől féldrágakövek, majd üveggyöngyök formájában tűnnek fel (GARAM 1992,151-152). Az avar korral foglalkozó kutatók zömmel e megfigyelések birtokában, leginkább az ékszerek lelethorizontjának meghatározásakor jelzik a gyöngyök kronológiai helyzetét. Jelenlétükre legtöbbször csak általánosságban utalnak, pontos leírás és konkrét terminológiai meghatározás nélkül. Ezért vált szükségszerűvé e hiányok pótlása: egy kidolgozott, áüátható és könnyen kezelhető gyöngytipológiai rend megalkotása. METODIKAI KÉRDÉSEK. AZ ADATFELVÉTEL ESA SZÁMÍTÓGÉPES FELDOLGOZÁS A vizsgált gyöngyanyag nagy mennyisége miatt a rajzok és a leírások a legalapvetőbb és a legjellemzőbb paraméterek felvételével készültek. Ez a módszer már önmagában hordozhatja egy precizitásra törekvő tipizálás hibalehetőségeit. Már az adatfelvétel és az adatbevitel során meg kellett vonni azt az optimális határt, amelyet pl. a méréses adatok kerekítésénél, átlagolásainál (mm-es nagyságrend) vagy a tárgyak jelenkori állagának, illetve a felületi tulajdonságok leírásánál következetesen figyelembe kellett venni. Egyrészt az alkalmazott adatkezelői rendszer korlátai, másrészt minden egyes darab egyediségéből adódó variációs lehetőségek általánosítása szabja meg ezt a határt.

5 A metrikus adatok felvétele a ho5 A gyöngyök leírását a legjellemzőbb mérési kategóriák szerint rögzítettem, a legkisebb hibaszázalékra való törekvéssel, a