A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS Gabriella: Temetkezési szokások és viselet egy dél-alföldi szarmata temetőben (Szeged-Tápé)

nek a sírokba. Ugyanez vonatkozhat azokra a késekre is, ahol a medencén vagy a combcsontokon keresztben találjuk meg (VÖRÖS 1994,269-270). A tápéi temető férfitagjai tehát kétfajta övet viseltek: az általános, csomózással rögzített típus mellett ritkábban vascsattal záródó bőrövet. Az utóbbira nem csak a vaskések helyzete utal, hanem a csípő-derék tájék egyéb leletei is. A 24. sírban a jobb oldalon egy csomóban került elő a kés mellett egy vasár és egy érem (30. kép 1). A vasárak felületén megfigyelhető farostok alapján tudjuk, hogy fanyelük volt és fátokban hordták, így a késhez hasonlóan bőrszíjjal ezt az eszközt is az övre tudták hurkolni (32. kép 7). A pénz ebben az esetben — és csak ebben az egyetlen egyben — bizonyára erszénybe helyezve ugyancsak az övről csüngött (32. kép 2). Bár bolygatott volt, és nem az eredeti helyén került elő, de párhuzamok alapján majdnem biztosra vehető, hogy az 5. sírban lelt kova is övre erősített erszényben volt eredetileg (7. kép 4) (VÖRÖS 1994,3. kép). Az 5. sírban a tüzkészséghez tartozó csiholót is megtaláltuk (7. kép 6). Ugyanilyen típusú került elő a 22.-ben is: téglalap átmetszetü, vége felé enyhén szélesedik, a felfüggesztést karika szolgálja (27. kép 6). Annak ellenére, hogy mindkét sír erősen bolygatott volt, nyilvánvaló, hogy a helye a tűzkő mellett volt, és a karika segítségével ezt is az övre függesztve viselték. Pénz kizárólag férfisírból került elő, a kilenc közül ötben. Négy esetben a helyzetét is sikerült megfigyelni, de az erősen rablott 22. sírban az összedobált csontok között volt (28. kép 2). A 24. sírban — mint említettem — a csontváz jobb oldalán találtuk, egy csomóban a késsel és az árral, ezért valószínű, hog}' a két felfüggeszthető eszköz mellett kis erszényben lógott le az övről. A másik három esetben következetesen egyforma helyen bukkantak fel: a has tájéknak megfelelő részen, az utolsó előtti csigolyán —17. sír (22. kép 2), a második csigolya mellett — 2. sír (6. kép 2), illetve közvetlenül a harmadik csigolya közelében — 23. sír (29. kép 2). Tehát a pénzeket a férfisírokban — minden sírban csak egyet — a halott övtájékára helyezték. Valószínű, hogy nem közvetlenül a halottra tették, hanem az övre erősített erszénybe vagy tokba. A 23. sírban a csat és a pénz egymáshoz viszonyított helyzete bizonyítja, hogy az öv és a pénz, illetve a pénzt tartalmazó alkalmatosság közvetlen kapcsolatban volt egymással, ugyanis itt a két tárgy egymás fölött került elő (29. kép 2). Figyelemre érdemes, hogy a pénzek közül a 22. és a 23. sírban találtak égettek voltak, a 24. sírban kibontott Traianus érme pedig erősen kopott volt. A tűznek — mint ahogyan az áldozógödrökkel kapcsolatosan már volt róla szó — különösen fontos szerepe volt a szarmaták temetkezési rítusában. A két érem égésnyomai azonban inkább hosszú és kalandos szarmataföldi „szereplésükkel" hozható kapcsolatba, ugyanúgy mint a 2. századi ezüstök sokszor észlelt kopása. A tápéi temető férfisírjaiban tehát az alábbi viseleti tárgyak, használati eszközök a jellemzőek, hozzátéve, hogy az összefoglalásul felsorolt leleteket egy síron belül egyszerre soha nem találtuk meg. A felsőruliájukat az áll alatt, illetve a mellkason vas- vagy bronzfibula fogta össze. Bajelhárítóként a bal csuklójukon vagy vaskarperecet, és/vagy magányos gyöngyből álló karéket viseltek. A derekukon övet hordtak, amit vagy egyszerűen összecsomóztak, vagy csattal zártak. Az esetek nagyobb részében bal oldalon lógott az övre felcsatolt vagy felhurkolt késük. Ide függesztették továbbá a vasárat, a csiholót és erszényben a kovát. A kizárólag férfiakat megillető egyetlen pénzdarab az övre szorosan felerősített tokban vag}' erszényben volt, de a kova mellett is helyet kaphatott. Lábukhoz helyeztek egy-egy edénykét, egyetlen kivétellel, amikor a sír fej felőli részén volt a helye. A gyermeksírok leletei A gyermeksírok külön tárgyalását indokolja, hogy a feltárt temetőrészlet temetkezései közül hat tartozott ebbe a csoportba, és ez tekintélyes aránynak számít az összsírszámhoz képest. Ráadásul három — vagyis a fele! — bolygatatlan volt, ami egyrészt azt jelenti, hogy a gyermekek sírjai jóval kisebb arányban voltak rablottak mint a felnőttekéi, ugyanakkor eredeti állapotuk lehetővé tette a temetkezési rítus alaposabb megfigyelését és értelmezését. Bár abszolút számban egyáltalán nem tűnik jelentősnek a gyermeksírok mennyisége, mégis a leletegyüttesek összetétele és a feltárás megfigyeléseinek összegzése amellett szólnak, hog}' külön is foglalkozzam velük. A gyenueksírok egyedüli melléklete a lábaknál elhelyezett edény volt, gyakorisága a felnőttek sírjaiban megfigye

Ittel egyezik meg. Feltűnt viszont, hogy a temető négy, kézzel formált edénye közül kettő gyermeksírban fordult elő. Az egyik fontos eltérés a felnőttsírokhoz képest, hogy a gyermekek mellett semmilyen használati eszközt nem találtunk, a sírok összes lelete a viselethez tartozott.