A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS Gabriella: Temetkezési szokások és viselet egy dél-alföldi szarmata temetőben (Szeged-Tápé)

jük, Szentes-Sárgapartról a 4. és 10. sírból (PÁRDUCZ 1950,1.1.6, Hl. 11), Kiszombor-B lelőhelyről a 385. sírból (PÁRDUCZ 1950, XLVIII. t. 19), Klárafalva-B temetőből a 12. sírból (PÁRDUCZ 1950, L. t. la-b), és KJái^alva-Vasútállomásról a 2. számú temetkezésből (PÁRDUCZ 1950, XCVn. t. 2). A női síroknál az ékszerek között ismertettem a karpereceket és több típusát is felsoroltam. Megemlítettem, hogy a karperecek azok közé a tárgyak közé tartoznak, melyek mindkét nem sírjaiban felbukkannak. A férfisírok közül a 22.-ben került napvilágra egy példány három töredéke (31. kép 3). Sajnos nem tudjuk, hogy melyik karján viselhette. A 27. sírban nyugvó nő ugyanilyen, egyszerű vashuzalból készült karperecét a bal karján találtuk meg. Ugyanilyen karperecek kerültek elő a 18. és a 25. sírból is, de ezek a temetkezések is erősen bolygatottak voltak, így a tárgyak eredeti helyét nem ismerjük. A tápéi temetőben összesen tehát négy, vashuzalból készült karperec került elő. A vas karperecek összegyűjtése során Kulcsár Valéria igen figyelemreméltó következtetésre jutott. Kiderült ugyanis, hogy a vas karperecet mindkét nemnél, minden esetben kizárólag a bal karjukon viselték.

18 Nagyon valószínű, hogy a tárgy ebben az esetben nem mint ékszer, hanem mint a rítus része értelmezendő. Emellett szól, hogy mindkét nem viselte, és hogy a helye következetesen a bal oldal. Ugyancsak a bal csuklóján viselte egy nagyméretű gyöngyből álló karékét a 24. sírban nyugvó férfi (30. kép 1; 32. kép 4). Másik két bolygatott férfisírból, az 5. és a 22.-ből is került elő egy-egy nagyobb méretű gyöngyszem (7. kép 5; 27. kép 9). Úgy látszik, hogy a bal oldalnak kitüntetett szerep jutott a temetkezési rítusban a szarmatáknál.

19 A férfisírokban előforduló magányos gyöngyök értelmezésével a csanyteleki férfisír feldolgozása kapcsán részletesen foglalkoztam (VÖRÖS 1994,267-269), ebben a sírban is a bal oldalon került elő a hullámbetétes, nagyméretű, magányos gyöngyszem (VÖRÖS 1994, 3. kép 8). Funkciója és viseletének oka — ugyanúgy mint a vas karperecek esetében — szintén a rítussal és a hitvilággal lehet kapcsolatban. A használati eszközök közül a férfiak leggyakoribb mellékletei a kések, ugyanis mind a kilenc férfi sírjában megtaláltuk. A 22. sírban kettőt melyeknek a típusa megegyezik, csak a hosszuk különböző (27. kép 8; 31. kép 6). Bár a kések többsége törött vagy hiányos, jól látszik, hogy egy kivételével mindegyik masszív, ívelt hátú, 20 cm köriili hosszúságú darab. A 2. és a 23. sírban lelt példányok egyenes élűek (5. kép 8; 31. kép 5). Szerencsére két temetkezést leszámítva (5., 22. sír) ismerjük eredeti helyüket így sikerült adatokat gyűjteni viselési módjukra is. Az esetek zömében a férfiak bal oldalára kerültek, mégpedig a bal combcsonton átlósan vagy keresztben (2., 16-17., 23. sírok), egy alkalommal pedig a térdhez (4. sír). Ez a megfigyelés egybevág Kulcsár Valéria széles anyaggyűjtésen alapuló következtetését, aminek a lényege, hogy a férfiaknál a késviseletben a bal oldal a domináns.

20 A kések síron belüli helyzete alapján lehet következtemi arra, hogy az övre függesztve vagy egyszerűen a halottra helyezve kerülnek-e az elhunyt túlvilági útravalói közé. Övre utaló leletet — csatokat — csupán két sírban találtunk, a 2. és a 23.-ban, az utóbbiban ráadásul két darabot is. Helyzetük sokatmondó: a nagyobbik a deréknak megfelelő helyen volt (29. kép 2), a kisebb pedig a szem éremcsontok között. 10 cm-nyire a kés nyéltüskéjétől (31. kép 8), ami annyit jelent, hogy eredetileg a kés nyelének közvetlen közelében kellett lennie a csatnak. Ugyanez a helyzet a 2. sírban, ahol a csat és a kés bontáskor majdnem összeért, sőt az erős korrodálódás miatt egyetlen tárgynak tűnt a leletek felszedéséig (5. kép 6; 6. kép 2). Nagy valószínűséggel az övről lógtak le a kések minden olyan esetben, ahol a jobb combtőnél vagy a bal combon átlósan bontottuk ki őket. A felerősítést néha csattal oldották meg, de többnyire csak ráhurkolták az övre — legkézenfekvőbb, hogy keskeny bőrszíjjal —, mivel a felerősítésnek maradandó nyomát nem leltük. Biztosan lecsatolva tették a 4. sírba, ahol a bal térdnél került elő. Elgondolkodtató a 16. sírban megfigyelt darab helyzete, itt ugyanis a combcsonton keresztben helyezkedett el. Könnyen belátható, hogy a deréknak megfelelő helyen kívül előkerült kések minden esetben az övtől külön kerül18 Ld, uo.! 19 Ugyanide tartozik, hogy a nők gyöngyözött díszöve is következetesen mindig a hal oldalon található. 20 Ld. 10. jegyzet!