A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS Gabriella: Temetkezési szokások és viselet egy dél-alföldi szarmata temetőben (Szeged-Tápé)

mezővásárhely-Gorzsa 11. sír (CSALLÁNY 1961, CCXXXm. 15,7), Szöreg 48. sír (CSALLÁNY 1961, CLXLX. t 1-2), Kiszombor-B 189. (CSALLÁNY 1961, CCXLLV. t. 3, 5) és 277. sír (CSALLÁNY 1961, CXLIII. 6-7,23). A gepida sírokban előforduló csat-karika együttesek a szarmata kori női viselettől merőben eltérő öwiseletet jelentenek. A szentes-nagyhegyi gepida temető 66., férfi sírjában szerencsés módon megmaradtak a bőrmaradványok is, így rekonstruálni lehetett az övkarika egymáshoz való viszonyát. Csallány Gábor részletrajza alapján tudjuk, hogy a karika pontosan a bőröv vonalában került elő, a mellette kétoldalt elhelyezkedő nittszegek pedig a karika övbe iktatását és rögzítését szolgálták. Az övet tehát a csattal zárták, a kanka kizárólag az övre való felfüggesztést hivatott elősegíteni (CSALLÁNY 1961, 54-55, XXXVTL t. 1-3, 7-9, 12,17). Lényeges különbség továbbá a két korszak övviselete között, hogy míg a szanuatáknál a nők és a férfiak egymástól teljesen eltérő, másfajta típusokat használtak, addig a gepidáknál a nők és a férfiak egyaránt csattal záródó övet viseltek. A rekonstnikciónál említett sír — Szentes-Nagyhegy 66. sír — férfitemetkezés volt, de ennek ellenére jól felhasználható a női övek alkotórészeinek értelmezésére is. Bár nyilvánvaló, hogy a felfüggesztett tárgyak száma és típusa, vagy pl. a fegyverek megléte vagy hiánya meghatározta az övek felszereltségét, alkotórészeit.

15 Nagyon keveset tudunk a szarmata nők mhájáról. A tápéi temetőben is egyetlen leletcsoport utal a szabására, arra, hogy hosszú, bokáig érő szoknyát viseltek: az alsó lábszár és a lábfej környékén nagy számban előkerülő gyöngyök. A 14. sírban 15-18, sűrű sorban felvarrt gyöngysort figyeltünk meg és dokumentáltunk (20. kép). Egy sorba mindig ugyanolyan típusút varrtak, a legalsó sort 2-2 karneol és 22 mészkőgyöngyből alakították ki (21. kép 1). Ugyanilyen rendszerű hímzés került elő a közeli algyői temető 76. sírjában nyugvó asszony nadrágjának alján is (KŐHEGYI-VÖRÖS 1992,12. kép). Hozzáteszem, hogy a két temető leletanyagának ezen kívül is számos közös vonása van, ami egykorúságukat bizonyítja. A 21. sírban nyugvó elhunyt szintén szoknyát viselt, a ruha alját 20 cm-es sávban borította a sűrű vízszintes sorokban felvarrt gyöngyhímzés (27. kép 5). A tápéi temető további nyolc sírjában találtunk szórványosan gyöngyöket. A rablott-bolygatott temetkezéseknél szinte soha nem lehet biztonsággal eldönteni, hogy eredetileg hova tartoztak a visszatöltődött földben vagy a sír alján szétpergett gyöngyök. Kulcsár Valéria szennt a sírok egyharmadában volt a láb körül gyöngy, tehát szoknya, nadrág, esetleg lábbeli hímzés. A ruha aljának díszítése elsősorban a 2. század végére és a 3. század elejére korhatározható temetőkben fordul elő legnagyobb arányban. A szokás megvan a 3-4. században is, de már kisebb gyakorisággal.

16 Szinte biztosra vehetjük, hogy a tápéi temetőben is több hímzett aljú mhában eltemetett nő nyugodott, mint a már említett kettő. Egy-egy temetőn belüli előfordulásának aránya azonban nem kizárólag a divat függvénye lehetett, hanem meghatározta a kisebb közösség temetkezési szokásai és a távoli múltba visszavezethető hagyományok is. A férfisírok leletei A férfiak viseletéhez éppen úgy hozzátartozott a fibula, mint a nőkéhez, bár a nőknél gyakrabban fordult elő.

17 A kilenc férfisír közül háromban találtuk meg, de az eredeti helyén csak egy sírban. Valószínű, hogy a temetőben eredetileg több férfi viselt fibulát, de tekintettel arra, hogy előszeretettel éppen a fej és a mellkasi részt bolygatták, a rablás alkalmával könynyen kikerülhetett a sírból. Az 5. váz szétdúlt csontjai között talált töredékről csak annyit tudunk, hogy egy bronzfibula darabja volt, amely eredetileg kéttagú, és vastengelyű lehetett. A 23. sírban a fibula a jobb vállnál volt, ami elméletileg lehetett ugyan a viseleti helye is, de a felső csigolyák és bordák kimozdulása ennek ellentmond (29. kép 2). A 17. sír volt az egyetlen bolygatatlan férfitemetkezés. A fibulát itt biztosan az eredeti helyén bontottuk ki a mellkas közepén, a szegycsont fölött (22. kép 2). A két fibula ugyanazon típusú volt, kéttagú, oldalt lehajlított lábú, szélesedő kengyelű és mindkettő vasból készült (25. kép 1; 31. kép 4). Párhuzamait 3-4. századi temetőkből ismer15 Köszönöm B. Tóth Ágnesnek viselettel kapcsolatos hasznos észrevételeit, tanácsait és segítségét, különös tekintettel a gepida korszakra vonatkozóan. 16 Ld. 10. jegyzet! 17 Ld. uo.!