A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS Gabriella: Temetkezési szokások és viselet egy dél-alföldi szarmata temetőben (Szeged-Tápé)

üveg. korall, borostyán) lazán és hosszabban lelógva ékesítette a kislány nyakát (39. kép 6). A 2 1. sír bolygatottsága ellenére sikerült a részben helyén maradt nyakláncot egy füzérré fűzni (26. kép 2, 27. kép la). A vegyes anyagú (karneol, mészkő, üveg), különböző fonnájú és színű gyöngyökből álló nyakék közepére egy ezüstcsüngőcske volt illesztve. A korong alakú ékszert két oldalán egyegy vékony lap határolja, a lapocskákat egy keskeny pánt fogja össze. Előlapján pontkörös dísz található. A lapos doboz fonnájú csüngők ritka leletei a szarmata síroknak (VADAY 1989, 54). Méretben pontosan megegyező és díszítésében hasonló darabot bronzból, a kecskemét-máriavárosi téglagyárból (PÁRDUCZ 1931,128, XV. t. 12), ezüstből Kiskunfélegyházáról ismerünk (PÁRDUCZ 1931,131). Funkciója nem feltétlenül csak a díszítés volt, ezért a későbbiekben erre a tárgyra még visszatérünk. Az áll alatti részen a női sírokban gyakran jelentkeznek különböző típusú fibulák. Előfordulnak a férfi- és a gyermekviselet részeként is, de a nőknél a leggyakrabban. Rendeltetésük nem egyértelmű, bár különösen a díszes példányok azt sugallják, hogy ezeket a darabokat ékszer gyanánt viselték. Van azonban egy másik kézenfekvő funkciójuk: a ruha hasítékát fogták össze. A 14. az egyetlen olyan női sír, ahol az eredeti helyzetét megfigyelhettük. Előfordul azonban, hogy a vállakon, vagy a csontváz egyéb más részem kerülnek elő, de ez a ritkább eset.

11 A fibulák tipológiája nem is elsősorban viseleti szempontból fontos, hanem a temetők, esetenként ezen belül is az egyes sírok egymáshoz való viszonyulásának kérdésében is döntő szerepük lehet, tehát az abszolút és a relatív időrend meghatározásában. A 13 női sír közül ötben tártunk fel fibulát. Egyetlen olyan típus van közöttük, melynek két variációja van ugyan, de mégis két példánya fordul elő. A számszeríj fibulák egyébként is gyakori leletei a szarmata síroknak, bár legnagyobb számban az Alföld középső sávjában fordulnak elő (VADAY 1989, 78). A 18. és a 25. sírban előforduló példányokat a lábvégi és kengyel végén is megjelenő apró gombok jellemzik, a kengyel átmetszete a 18. sírénál körszelet (25. kép 3), a 25. síréban háromszög formájú (32. kép 9). A temetőben előforduló példányok a típus egyszerűbb változatai, párhuzamaik széles körben megtalálhatók (VADAY 1989,12. t. 10-15). A 21. sír emailos korongfibulája (27. kép 3) egy széles körben kedvelt, a Barbaricumban is gyakran feltűnő sokvariációs nagy csoport egyik szép példánya. A római lelőhelyeken a 2. század végére - a 3. század elejére keltezik ezeket a darabokat (VADAY 1989,84), ami azt is jelenti, hogy a tápéi temetőbe legkorábban az ezt követő időszakban kerülhetett. Patek Erzsébet szerint az ilyen darabok műhelye Gallia vagy római germán terület lehetett (PATEK 1942,49). Téglalap alakú, áttört, ezüstből készült fibula került elő a 32. sírból, amely eredetileg szintén email díszítésű lehetett, mára azonban ennek nyoma sem maradt (39. kép 9). Nagyon ritka típusról van szó, párhuzamait a kutatás igen korainak tartja, az 1. század első felére keltezi (ETTLINGER 1973, 17. t.; RIHA 1979,59,

Rat 1577). A 14. sír korong formájú fabulájának csupán a tűszerkezete maradt meg (17. kép 6). a többi része a napvilágra kerülve szétmállott, megmenthetetlen volt. Peremén 1 cm széles szalagszerű szegélyt figyeltünk meg, belsejében pasztaszerű betét volt, közepén egy pálcával. Nyilvánvaló, hogy a megfigyelhető pasztabetétet eredetileg valamilyen vékony borítás takarhatta, ami a párhuzamok alapján fém lehetett. Legjobb párhuzama, amely méretben és szerkezetben is pontos megfelelője, a szegvár-oromdűlői temető 51. sírjának melléklete volt.

12 Hasonló darabok a 2. század utolsó évtizedeitől a 3. század közepéig terjedtek el a Dél- Alföldön: Törökszentmiklós-Surján (VADAY 1989,286,141. t. 4), Klárafalva-B 40. sír (PÁRDUCZ 1950, 53. t. la-c), Versec 3., 8., 10. sírok (BARACKI 1961,119-121,3.16). Az alkarok díszei a különböző anyagból készített karperecek, gyöngyös karperecek és a gyöngy karékek. Egyaránt előfordulnak nők, férfiak és gyermekek sírjaiban, de a különböző típusok előfordulása nemek és életkor szerint más és más. Az egyetlen bronz pántkarperec kiszélesedő, egymásra futó végekkel a 14. sírból került elő, az elhunytjobb alkarján (17. kép 5). Ugyanezen a karján, öt apró gyöngyből álló gyöngy karperecet is viselt (17. kép 4). A bal kart egy nagy gyöngy díszítette, amely napvilágra kerülésekor darabjaira esett szét, és // Ld. uo.! 12 Lőrinczy Gábor ásatása, közöletlen, a szerző feldolgozása alatt.