A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS Gabriella: Temetkezési szokások és viselet egy dél-alföldi szarmata temetőben (Szeged-Tápé)

így nem tudtuk felszedni, a bontáskor 2,5 cm-es átmérőjét tudtuk csupán megmérni. A 14. sírban nyugvó nő tehát mindazt a karra való ékszert viselte, amely egyáltalán előfordult a temetőben. Hozzá kell tenni, hogy gyöngysorból álló karperec csak női, illetve gyermeksírban fordult elő (14., 29., 31. sír), férfisírban sohasem. A 27. sírban éppen a medencerész maradt viszonylag érintetlen, így eredeti helyén sikerült megtalálni a jobb medence alá becsúszott gyöngykarperec szétpergett darabjait (35. kép 5). A bal karján vas huzalkarperecet viselt (35. kép 4). Vas huzalkarperecek töredékei kerültek napvilágra az erősen rablott 18. (25. kép 6), és a 25. sírból is (32. kép 8). Ez utóbbi érdekessége, hogy itt voltaképpen kettő, egy vékonyabb és egy vastagabb huzalkarperec darabjait találtuk meg, jórészt egymásra rozsdásodva. A viselet fontos kelléke a ruhát derékon rögzítő vagy összehúzó öv, mely gyakran függesztő segédeszközként is szolgált. A szarmata nők övviselete sokszínű. Végigtekintve félévezredes ittlétük alföldi, sírokban fellelhető nyomain, tapasztaltuk, hogy az évszázadok során hogyan változik. A különböző típusok egyszerre is előfordulhatnak, a változások ugyanis nem egyik pillanatról a másikra következnek be, így sokszor átfedések vannak. Az egyik fajta lassan eltűnőben, amikor már használatban van az újabb. Ezen túl a viseletet az elhunyt életkora, a közösségen belüli helye is meghatározhatja, ennek azonban csak ritkán maradnak meg bizonyítható nyomai. Az övviseletben is megfigyelhetők temetőspecifikus vonások, tehát ugyanazon a korszakon belül az egyik temető nőtagjai gyakrabban viselhetnek olyan övet, ami szinte sehol máshol nem figyelhető meg, vagy csak elenyésző számban. A tápéi temetőben, első pillantásra úgy tűnik, hogy a nők a legritkább esetben viseltek övet, hiszen magára az övtestre nem találtunk maradandó nyomot (szalag, bőrszíj stb.) és rögzítésének módjára is csak egyetlen sírban bukkantunk nyomára. Az öv maradandó anyagból készített alkotórészeinek hiánya persze korántsem jelenti egyértelműen, hogy valóban nem használtak övet: az egyszerű textilszalagból készített és csomózással rögzített öveknek a legtöbb esetben semmilyen nyoma nem marad a mi éghajlati viszonyaink között. A csomózott textilövre azonban sokszor egyértelműen bizonyítékok azok a felfüggeszthető tárgyak, melyeket a deréknak megfelelő környéken bontunk ki. Előfordul továbbá, hogy atextilöv rögzítését bronzból vagy vasból készített karika beiktatásával oldják meg, és ezek a karikák szolgálnak sokszor az övről függesztett tárgyak egyszerit és kézenfekvő rögzítésére is. A tápéi temetőben egyetlen olyan tárgyat találtunk, ami csomózott textilövre utal, a 18. sírban, vasból készült, 4,9 cm áünérőjű karikát (25. kép 4). A sír itt is bolygatott volt, tehát nem viseleti helyén találtuk meg. Ennek ellenére funkciója teljesen egyértelmű, ugyanis olyan tárgytípusról van szó, amelynek használata széles körben, hosszú ideig nyomon követhető. Az 1., de még inkább a 2-3. századból 10 olyan lelőhelyet gyűjtöttem fel, ahol összesen 17 sírban, a csontváz bal oldalán a könyök és a térd közötti részen különböző típusú, méretű, anyagú gyöngyök kerültek elő. 13 A gyöngyök között gyakran bronz- és csonttégelyek, csengők, gömbös gyűrűk, veret, csüngő és tű is felbukkantak. A 17 sír közül tizennégyben bronzkarikát is találtak, ugyancsak a csontváz bal oldalán, a deréknak megfelelő helyen. A karikák és a gyöngyök nyilvánvaló összetartozása alapján többen rekonstruáltunk szerkezetileg lényegileg azonos, egy, kettő vagy három, sokszor közel félméteres szálakat (VÖRÖS 1981, 129, 9. kép; VADAY-SZŐKE 1983,22-23. kép; DINNYÉS 1991,147). Dinnyés István a hévízgyörki sír szerves anyag maradványai alapján bizonyítani is tudta, hogy a díszes gyöngyök két bőrszalagra voltak felfűzve (DINNYÉS 1991, 147). Az övdíszek között előforduló kisebb gyöngyök viszont — ráadásul vízszintes sorokban dokumentálva — csak úgy képzelhetők el, ha textilszalagra varrták fel őket, ahogyan ezt Vaday Andrea meggyőzően rekonstruálta (VADAY-SZŐKE 1983, 23. kép). A karikák tehát ezekben az esetekben egyszerre szolgálták a díszes 13 Gyöngyözött övek bronz- vagy vaskankával: Endrvd-Szujókereszt (2-3. sz.) — 27., 88. sír (VADAY-SZŐKE 1983); Hévízgyörk (2-3. sz. fordulója) — (DINNYÉS 1991,147); Hódmezövásárhely-Fehértó (2-3. sz.) — 3., 7. sír (PÁRDUCZ 1948, 48); Kiskörös-Csukás tó, Rácz kút (2-3. sz.) — 6- 8. sír (PÁRDUCZ 1941, 20-21); Kiszombor-B (3-4. sz.) — 56. sír (PÁRDUCZ 1950, 14); SzatymazJánosszállási megálló (2-3. sz.) — 1. sir (KOVÁCS 1914, 112); Szeged-Csongrádi út (2. sz.) —14., 19., 24-25. sír (VÖRÖS 1981, 122-129); Szeged-Felsőpusztaszer (2. sz.) — 32. sír (PÁRDUCZ 1941, 18); Szentes-Sárgapart (3^. sz.) — 22. sír (PÁRDUCZ 1950. 9); Tápiószele (2. sz.) —53. sír (PÁRDUCZ 195fJa, 69).