A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS Gabriella: Temetkezési szokások és viselet egy dél-alföldi szarmata temetőben (Szeged-Tápé)

közel 60 cm magas, ívelten kihajló peremű, közepes méretű hombárt sikerült rekonstruálni (7. kép 1). Ez az edénytípus elsősorban a települések emlékanyagában fordul elő, a temetőkben meglehetősen szokatlan. A mellékletek többsége a gyorskorongon formált, szürke színű edények nagy csoportjába tartozik. A 19 edény közül négy volt kézzel formált. Egy-egy darab férfi (5. sír), illetve női sírból (6. sír) került elő, kettő pedig gyermektemetkezésből (15., 29. sír). Mivel összesen négy gyermeksírban fordult elő edény, így ez a szám azt is jelenti, hogy a kézzel formált kerámia aránya a gyermeksírokban a legmagasabb. Még többet mondanak a számok és arányok, ha a temetőtérképre tekintünk. A négy kézzel formált edény közül három ugyanis egy csoportban található: az 5., férfi, a 6., női és a 15., gyermeksírból kerültek elő ezek a darabok. Az egymás mellett levő sírokat ebben az esetben is — mint a koporsós temetkezéseknél már megfigyeltük — nem csak a közelség kapcsolja össze, hanem közös temetkezési szokás (koporsó) és azonos típusú (lsd. poharak) vagy technikájú és típusú edények mellékletül adása is (11. kép 5-A\ 21. kép 4). A korongolt anyag tipológiailag négy csoportba sorolható: gömbös edény (4 db), tál (4 db), korsó (3 db) és pohár (2 db). Hozzá kell azonban tennem, hogy a tálakon és korsókon belül több variációt is el lehet különíteni. A temető edényanyagában közös, hogy a 2. sír edényét kivéve méretüket tekintve valamennyi kicsi, és szinte valamenynyinek megvan a telepeken a méretben sokszorosan nagyobb megfelelője. A sírok többi leletét, a viselet tartozékait, az ékszereket és a használati tárgyakat célszerű nemek szerinti felosztásban tárgyalni. Az orsók, fülbevalók, ugyanis kizárólagosan női temetkezések leletei, míg a pénz, csiholó, ár, csat, a férfisírokból kerültek elő. Ugyanakkor vannak olyan lelettípusok, melyek mindkét nemnél előfordulnak és ugyanaz a funkciójuk is. Az ékszerek közül idetartozik a karperec, a fibula, a használati eszközök közül a kés. Külön fejezetet érdemel a temető gyöngyanyaga, amely férfi-, női és gyermeksírok egyaránt jellemző leletcsoportja, vagy magányos lelete. Külön érdemes arra kitérni, hogy vajon minden esetben ugyanaz volt-e a funkciója, jelentése az azonos lelettípusoknak mindkét nemnél, valamint hogy egy-egy lelettípus hiánya minden esetben valós és tényleges hiányt jelent-e. így például a nőknél a csatok hiánya egyértelműen azt bizonyítja-e, hogy a temető közösségének női tagjai nem viseltek övet? A korszak kutatásának egyik hiányossága, hogy csak kevés figyelmet fordított a gyermekek temetkezési rítusának elemzésére. Erinek oka nyilván a gyereksírok elenyésző száma, és hogy ezek nagy része is bolygatott, rabolt. Mivel a tápéi temető sírjainak 20%-a gyermeksír és ezek fele érintetlen — annak ellenére, hogy ezek a kedvező arányok csupán hat gyermeksírt takarnak — kísérletet teszünk a gyenneksírok néhány jelenségének kiemelésére, és részletesebb elemzésére. A női sírok leletei A női sírok jellegzetes használati eszköze az orsó. A 13 női temetkezés közül mindössze háromban találtuk meg az orsószárra való agyaggombot illetve karikát. Viszonylag alacsony számukban bizonyára szerepet játszott a női sírok különösen nagy arányú és mértékű, a teljes sírt megbolygató rablása. A rablás következménye az is, hogy a három eset közül csupán egyszer sikerült az eredeti helyén megtalálni: a 21. sírban a jobb térd külső oldalánál (26. kép 2). A párhuzamok alapján bizonyosra vehető, hogy általában is ez volt az orsók megszokott, rendes helye, az elhunyt mellé, a keze ügyébe, a jobb oldalra tették (VADAY 1989, 126). A három darab három különböző típust képvisel. A 21. sírban lelt példány lapos karika, metszete szabálytalan téglalap, keskenyebb lapját körbefutó, U formájú benyomkodott mintasor díszíti (27. kép 1). A 27. sír példánya bikónikus orsógomb, melynek két fele aszhnmetrikus (35. kép 6), míg a 30. sírban feltárt darab, bár szintén gomb fonnájú, de mindkét fele egyforma magasságú (39. kép 8). Az, hogy a három darab, három különböző típust képvisel azt bizonyítja, hogy egy-egy közösségen belül az egyes fajták használata nem volt kizárólagos, egy viszonylag jól meghatározható időintervallumban. Tény azonban, hogy a különböző típusok együttes elterjedése és használata inkább a 3. századtól figyelhető meg, míg a korai időszakban szinte kizárólagosan orsógombokat használtak, azon belül is jól körülhatárolható ismérvekkel jellemezhető példányokat (pl. bikónikus, aszimmetrikus, végein homorú). A kések azok közé a használati eszközök közé tartoznak, amelyek egyaránt előfordulnak férfi és női sírokban. Általános megfigyelés azonban, hogy a férfiak sírjaiban tűnnek fel gyakrabban. Ennek ellenére szembeszökő, hog}' temetőnkben csupán egyetlen női temetkezés melléklete volt (1. sír), míg a férfisírok mindegyikében megtaláltuk. Ezt az aránytalanságot