A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - MARCSENKO, Ivan Ivanovics: A Kubány-vidék szarmata katakombái

szövetség kialakulásának ideje, a szarmata és meót lakosság szerepe az etnikai folyamatokban, stb. Világos pozíciót foglal el ebben a kérdésben E. P. Alekszejeva, aki — miután összegyűjtötte az összes általa ismert északnyugat-kaukázusi szarmata emléket — arra a következtetésre jutott, hogy a Zubov-Vozdvizsenszkaja típusú sírokba a szirákok, a katakombákba pedig az alánok temetkeztek (ALEKSZEJEVA 1976). Eredetileg ugyanezt a hipotézist fogadta el N. V. Anfimov is (ANFIMOV 1947, 157). Nézeteik csak a meót kultúra „szarmatizációjának" kezdeti időpontját illetően tértek el. N. V. Anfimov c folyamat kezdetét későbbi periódusra keltezte: a Kr. e. 1. századra. Az 50-es évek végén a szirákokhoz a Zubov-Vozdvizsenszkaja csoportot kötötte, a Zolotoje kladbiscsét pedig a meót arisztokrácia temetkezőhelyének tekintette (ANFIMOV 1958, 63, 68). Érvként korábbi (Kr. e. 2. századi) katakombás és padmalyos sírok előkerülését hozta fel meót aknasíros temetőkben (Vlagyimirovka, Voronyezsszkaja, stb.). Ugyanakkor V. P. Silov — meggyőző érvrendszer nélkül — a Zolotoje kladbiscse kurgánjait a meót régiségek köréhez sorolta (SILOV 1959, 353). N. V. Anfimov az utóbbi időben a közép-Kubányvidéki kurgánok meót eredetének hipotéziséhez tartja magát (ANFIMOV 1979, 32). Tehát két egymást kizáró koncepció született. A szóban forgó emlékekről szóló viták a mai napig sem ültek el. Igaz, hogy az idők során a viták középpontjába a Zolotoje kladbiscse katakombái kerültek. Mivel ebben a temetőben az etnikai hovatartozás kérdése szorosan összefügg az észak-kaukázusi alán kultúra eredetproblémájával, a vitába a Kaukázus-szakértők is bekapcsolódtak. L. G. Nyecsajeva a katakombák és padmalyos sírok konstrukciós elemeit tanulmányozta, s ezen az alapon pontosan szétválasztotta ezt a két típust. A Zolotoje kladbiscse katakombáit az alánokhoz kötötte (NYECSAJEVA 1956, 18; NYECSAJEVA 1961, 153-154). Ezt a koncepciót egy sor kiegészítő érvvel támasztotta alá több munkájában — legutóbb összefoglaló monográfiájában — V. A. Kuznyecov (KUZNYECOV 1984). Az észak-kaukázusi, s különösen a Kaukázus előterében talált katakombák helyi eredetéhez ragaszkodik M. P. Abramova (ABRAMOVA 1978, 78-82; ABRAMOVA 1982, 10-18). Vagyis a 70-es évekig két egymást kizáró irányzat alakult ki ennek a problémának a tanulmányozásában. Ezt a szembenállást nagyrészt az észak-kaukázusi sztyeppéi szarmata emlékek gyenge kutatottsága magyarázza. Csak az utóbbi években kerültek elő újabb anyagok a sztyeppéi Kubány-vidéken és a Sztavropol környéki nagyarányú feltárások eredményeként. Az új leleteknek köszönhetően sok szempontból revízió alá vehetjük a régi hipotéziseket. Annak következtében, hogy Kr. e. 2-1. századi szarmata sírok is előkerültek, megkérdőjeleződött a Zolotoje kladbiscse meót jellegének érvrendszere. A Zolotoje kladbiscse konstrukciós jellegzetességeinek összehasonlítása alapján A. M. Zsdanovszkij bebizonyította a Kr. e. 2-1. századi Kubány vidéki és a Kr. e. 4-3. századi Volga-Ural-vidéki szarmata katakombák között fennálló genetikai kapcsolatot. Ugyanő határozta meg pontosabban a Zolotoje kladbiscse kronológiai kereteit: a Kr. e. 4. század második fele - 3. század első fele. A Zolotoje kladbiscse katakombáit a korai alán szövetséggel kötötte Össze (ZSDANOVSZKIJ1979,1985). M. G. Moskova szerint téves a katakombák azonosítása egy bizonyos etnikummal — az alánokkal. Hangsúlyozta, hogy az eredeti szarmata területről hiányoznak azok a katakombák, amelyeket a Kr. e. 3. századnál későbbre lehet datálni. Elképzelése szerint 100 éves kronológiai szakadék támadt a Volga-Ural-vidéki és a Kubány-vidéki leletegyüttesek között (MOSKOVA 1983, 25-31). Véleményem szerint azonban ez a szakadék nem mond ellent a genetikai kapcsolatnak. Ez a tény megmagyarázható lenne a szarmaták egy részének, a katakombás rítus hordozóinak elvándorlásával az észak-kaukázusi sztyeppékre, köztük a Kubány-vidékre. E probléma megoldására irányuló kísérletnek tekinthetjük J. B. Bcrezin és V. B. Vinogradov nyilvánvalóan „lehúzott" keltezését (Kr. e. 4-3. század), amelyet a mozdoki sztyeppék katakombás temetkezéseire javasoltak. Azonban ezeknek a síroknak az anyaga későbbi datálást kínál: a Kr. e. 2. századot. A szerzők felvázolták a katakombás rítus középelő-kaukázusi fejlődésének sémáját is: a konstrukciót esetenként használták a Kr. e. 4-3. századi szar-