A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZALAI Ferenc: A Csanytelek-Palén feltárt középső bronzkori csontvázleletek antropológiai vizsgálata

felelően foglaltuk táblázatba (9-10. táblázat, 1-5. kép). A koponya non-metrikus jellegeinek leírásánál Sjovold öröklődési indexek rangsorolása után készített sorrendjét (SJOVOLD 1984) követtük (11. táblázat), a postcranialis csontok non-metrikus jellegeinek leírásánál pedig Finnegan munkáját (FINNEGAN1978) vettük alapul (12. táblázat). A non-metrikus jellegek feljegyzésével éppen csak az egyes jellegek előfordulási gyakoriságát szerettük volna demonstrálni, a leletkörülmények nem tették lehetővé öröklődő jellegek alapján feltételezhető rokonsági kapcsolatok vizsgálatát. Ritka a sutura metopica persistens és a foramen infraorbitale accessorius, viszont gyakoriak a lambdavarrat csontocskái (ossa Wormiana), nőknélférfiaknál egyaránt. Egy esetben volt csak os acromiale (7. kép 6), és nem fordult elő proc. supracondyloideus humeri. A hamvak vizsgálatánál Nemeskéri, Harsányi útmutatásait (NEMESKÉRI^ARSÁNYI 1968) használtuk (15. táblázat), az anatómiai részek azonosítása után készített táblázatot (16. táblázat) pedig Wells ötlete nyomán (WELLS 1976) készítettük. DEMOGRÁFIAI JELLEGZETESSÉGEK A korcsoportok és a nemek százalékos megoszlását külön kiszámítottuk a csontvázas (8. táblázat) és a hamvasztott (17. táblázat) leletekre is, mivel hamvak esetében nem tekintjük annyira biztonságosnak a meghatározásokat, hogy azokat a vázakéval együtt tárgyaljuk. A nagyon magas gyermekhalandóság (az eltemetettek 53,8%-a 16 év alatti korcsoportokba tartozik) — részben — valószínűleg fertőző betegségek következménye. A maradó fogakon látható fogzománchypoplasia elfogadható gyermekkori hiányos táplálkozásra utaló jelenségként. A csanyteleki szériában a felnőttek frontfogainál gyakori vonalas zománchypoplasiát láthatunk (férfiaknál a vizsgálható frontfogak 37,5%-ban, nőknél pedig 35,7%-ban fordult elő), ezt kiegészítve a cribra orbitaliás esetekkel, a gyermekkori alultápláltságra utaló jelenségek nem elhanyagolhatók. Ugyanakkor viszont rachitisre jellemző csontelváltozást nem találtunk. A HALOTT SÍRBA FEKTETÉSÉNEKMÓDJA ESA NEMEK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS Régi megfigyelés őskori temetkezések vizsgálatánál, hogy összefüggés van az eltemetett neme, a csontváz sírban való orientációja és oldalra fektetése között. A mokrini középső bronzkori temető csontvázainak nemét már a feltáráskor el lehetett dönteni, eltemetéskor annyira következetesen betartották a férfiak bal oldalra, a nők jobb oldalra való fektetését (FARKAS-LIPTÁK 1971). A pitvarosi csontvázaknál viszont már nem volt ilyen egyértelmű a helyzet (FARKAS 1971). A csanyteleki bronzkori temetkezésekről — a nemmeghatározások után — a következőket mondhatjuk el: Antropológiailag biztonsággal 10 felnőtt férfi és 13 felnőtt nő nemét lehetett igazolni. A sírrajzokkal való utólagos azonosítás után a következőket állapítottuk meg (13-14. táblázat). 1/ A halottak legtöbbjét zsugorított testhelyzetben (behajlított végtagokkal és hajlított törzzsel, vagy egyenes törzs mellett behajlított — néhány esetben csak az alsó — végtagokkal) temették a sírba. 21A férfiak zöme a bal oldalán, a nők zöme a jobb oldalán feküdt, de úgy a férfiak, mint a nők között is vannak kivételek, amik biztosan nem a nemmeghatározás hibáiból erednek. 3/Néhány esetben a csontváz hason feküdt (nők és férfiak is), esetenként valószínűleg az eredetileg oldalra fektetett halott dőlt el a föld nyomásának hatására. 4/ Ugyanilyen meggondolásból feltételezzük, hogy a nyújtott törzsű, háton fekvő halottaknál a feltámasztott alsó végtagok valószínűleg véletlenszerűen vagy jobbra, vagy balra dőltek. 5/ Különleges pózban (törökülésben) helyezkedett el a 27. sírban egy Ad.-Mat. nő csontváza. A csontvázak fekvéséből tehát nem következtethetünk egyértelműen a nemre a csanyteleki népességnél.