A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - RICZ Péter: Padmalyos temetkezési szokás a szokolaci (Backi Sokolac) avar temetőben

kivétel nélkül tiszta sárga színű löszanyag képezte a sírgödröt kitöltő földet. Tehát a visszadobált sárga színű szüzföld visszatemetésénél nagyon is ügyeltek, nehogy keveredjen a barnásfekete humuszréteggel. Ez egy rendkívül fontos momentuma ennek a típusú temetkezésnek annál is inkább, mert mint majd az alábbiakban láthatjuk, valójában az élőknek alig volt mit félteniük az esetleges sírrablóktól, mivel régé­szeti leletek szinte elenyésző számban kerültek elő a csontvázak mellől. Ennek magyarázatára a későbbi­ekben még kitérünk. 3. sír (2. kép 1; 5. kép 3): A szabályos téglalap alakúra kiásott álgödör (175x60 cm) északi hosszanti falában alakították ki a halott számára az örök nyugvóhelyet. A padmaly alja eny­hén lejtett befelé, azaz északi irányban. A halottas üreg mély­sége ugyanannyi mint az álgödör szélessége (66 cm), magas­sága 60 cm, boltozata ívesen, fokozatos lejtéssel ereszkedik a belső (északi) oldal irányában. A női holttestet kinyújtott hely­zetben a hátára fektették, kezei a törzs mellett helyezkedtek el, bal lába enyhén be volt görbítve. A koponya elmozdult a bal váll irányába, míg az atlasz csigolya a jobb könyék belső oldaláról került elő. A csontok nagyon rossz megtartásúak, mor­zsálódó állapotban voltak. 1 Mell.: 1. A koponya mellett egy fekete, majdnem az egész felületén hullámvonalakkal díszített agyagedény feküdt, szájával a test felé fordulva (2. kép 5). 2. A bal vállon nagy, fekete, dinnyemag alakú pasztagyöngy volt (2. kép 3). 3. A jobb felsőkar külső oldalán pedig egy 10 cm hosszú vaskés (2. kép 2). 4. A bal felkar mellett egy kettős csonkakúp alakú orsógomb volt (2. kép 6). 5. Ugyanitt egy vékony bronz­lap is előkerült (2. kép 4), amely mintegy 5 mm vastag foszilis fadarabot szorított magához. Eredeti alakját a nagyfokú korro­dálás miatt nem lehetett megállapítani. 4. sír (3. kép 1): A szabályos téglalap alakú, szabványos nagyságúnak mondható álgödör (180x60 cm) északi falába vágták bele a padmalyt, melynek mélysége 70 cm volt. A halott számára kialakított üreg eredeti magasságát nem lehetett megál­lapítani, mivel időközben beszakadt. A padmaly alja egy szinten helyezkedett el az álgödör fenekével. A férfi holttestet kinyújtott helyzetben a hátára fektették. Kezei a törzs mellett helyezkedtek el. A csontokon — éppúgy, mint a 3. sír esetében is — fekete, foltszerű elszíneződések voltak látliatóak, amelyek valamilyen vastagabb szerves anyagra, mint pl. takaró vagy nemez marad­ványaira utaltak Mell: 1. A bal kéz külső oldalán egy korom­maradványos fekete, durván iszapolt és rosszul égetett agyag­edény feküdt (3. kép 3). 2. A bal alsókar alatt 15 cm hosszú vaskés (3. kép 2). 3. A jobb medencecsonton vascsat volt, mely­nek a szege szabad végével a jobb kéz felé nézett 10. sír (4. kép 1): Mint a korábbi két sír esetében, ez alka­lommal is felnőttnek kijáró, a szabványosnál is kicsit szélesebb­re méretezett (170x70 cm), téglalap alakú sírgödör készült, amelynek északi oldala mentén képezték ki a halott számára a 60 cm szélességű, teknőszerű üreget. A padmaly alja mintegy 6-7 cm-rel mélyebben feküdt az álgödör fenekénél. Meny­nyezete idővel beomlott, így annak kiképzési fonnája és ma­gassága nem volt megállapítható. A mai felszíntől számított 245 cm mélységben helyezték el a halott gyermeket, kinyújtott hely­zetben a hátára fektetve. A csontok meglepően jó állapotban kerültek napvilágra. A koponya fiircsa helyzetéből, valamint a test csontjaihoz szorosan tapadó jobb és bal karok állásából arra lehet következtetni, hogy a halottat valamibe becsavarva he­lyezték a padmalyba, majd a keleti irányba néző fejét feltámasz­tották, mégpedig minden jel szerint magával a sírt kitöltő földdel. Mell: 1. A jobb lábszáron állatcsontok. 2. A bal lábfe­jen egy tűznyomokkal „díszített", durva iszapolású, rosszul égetett, szürkésfekete színű edény feküdt (4. kép 2). 11. sír (5. kép 1 ): A Topolyát Moravicával összekötő műút partoldalában elhelyezkedő sírgödör nyomai csak a legfelső rétegekben látszottak, később már nem lehetett pontosan követni az idővel bemosódott szürkésfekete föld miatt. A szabá­lyos téglalap alakú álgödör északi oldala mentén kialakított pad­maly felső rétegeit az út alapjainak ásásakor egészen a csont­vázig megbolygatták, így alakját nem lehetett megállapítani. A fiatal férfit kinyújtott helyzetben a hátára fektették, kissé begör­bülő karokkal és kinyújtott lábakkal. A gyenge megtartású csont­váz mellett melléklet nem volt. 12. sír (6. kép 1-2): Az egyik legjobban megmaradt oldal­padmalyos sír. Az átlagosnál nagyobb méretű (210x80 cm), szabályos téglalap alakú sírgödör (álgödör) északi fala mentén alakították ki a 65 cm szélességű üreget a holttest számára. A padmalyt valamivel mélyebbre (12-13 cm) ásták ki mint az előgödröt és hossza a nyugati oldalon mintegy 10 cm-rel meghaladta azt. Boltozatát ívesen képezték ki a nagyon tömör lösztalajban. Ennek is köszönhetően nem omlott be az évszá­zadok folyamán. Magassága a peremnél 60 cm. A középkorú férfi holttestét természetes helyzetben a hátára fektették, szorosan a felsőtesthez simuló kezekkel és nyújtott lábakkal. A jó megtartású csontváz helyzetéből arra lehet következtetni, hogy a halottat valamilyen anyagba becsavarva helyezték el a szemmel láthatólag túlméretezett padmalyban, közvetlenül a belső oldal mentén. Mell.: A jobb combcsont forgóján egy nagyobb méretű, durva iszapolású, gyengén kiégetett, szürkés­fekete színű, törött edény volt (6. kép 3). 15. sír (5. kép 2): Az átlagos méretű (180x70 cm), szabályos téglalap alakú sírgödör északi falába ásták be a 65 cm mélységű padmalyt, mintegy 10 cm-rel mélyebbre az álgödör aljától. A kemény lösztalajnak köszönhetően nem omlott be korábban, hanem már csak a rábontásnál sérült meg a pereme. / A szokolaci temető embertani anyagának értékelését Dr. Cékus Géza végezte el (CÈKUS 1991). A nemmegliatározásnál az ő munkájára támaszkodunk.

Next

/
Thumbnails
Contents