A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - SOMOGYI Péter: Bizánci érmek avar kori fülkesírokból
gramm arany nyereséget hozott volna A fenti megjegyzések alapján a szegvár-sápoldali utánveret közelebbi jellegét és keletkezésének körülményeit — azon túl, hogy nyilvánvalóan nem hivatalos verde terméke — nem lehet egyértelműen meghatározni. A következmény, hogy a modell utolsó eleme, a balkáni hadjárat időpontjával való keltezés, csak igen feltételesen alkalmazható. Feltételesen és nem is egyértelműen. Mint láttuk, az utánveret nem az emisszió legelső példányai után készült. Ezért az utánveret készítését és avarokhoz kerülését, még a félhivatalos birodalmi hamisítvány verziót elfogadva sem lehet csak az 584-586-os balkáni hadjáratokkal összekapcsolni. Később is másolhatták egy biztosan nem rögtön 584-ben vert eredeti Mauricius solidusról és az 586-ig tartó nagy hadjáratot követő, a századfordulóig tartó balkáni avar betörések akármelyiké során is az avarokhoz juthatott. Ez pedig komolyan megkérdőjelezi a temetkezés 80as évek második felére való éles keltezését, jobban mondva a keltezés kizárólagosságát. Csak az érem alapján, minden más mellékkörülményt mellőzve, a solidustípus numizmatikai meghatározásából a temetkezésre adódó terminus post quem az 584-602 közti évek valamelyike. A közepes méretű császárportré alapján esetleg az emisszió középső évei. Ez a sírlelet keltezésére 584től felfelé elég nagy játékteret ad. Ebbe belefér a Bóna-féle 590 körüli keltezés is, de az ehhez felhasznált modell alapelemei sajnos nem elég egyértelműek ahhoz, hogy ezt mint az egyedüli lehetséges megoldást fogadhassuk el. 17 Ami a kiszombori Focas solidust és a deszki/ klárafalvi lenyomatot illeti, világos, hogy különbséget kell tenni a numizmatikai meghatározásukból adódóan azonos terminus post quemek keltező ereje között. A lenyomat több fázisú keletkezése miatt (Focas solidus — után veret — lenyomat) biztosra vehető, hogy előállítása és eltemetése nem a legkorábban lehetséges 604-es évben, de nem is a szorosan következő években történt. Készítése és használata még jóval 610 után is elképzelhető, azokban az években, amikor már Heraclius pénzei is forogtak az avarok országában. Mint láttuk, a németszentpéteri könnyű solidus kibocsátásával Wolfgang Hahn csak a 620-as évektől számol. A két Heraclius solidusra adódó 616-os szigorú terminus post quemet azonban egyéb történetirégészeti körülmények is módosítják. Mivel 626-ban megszűnt a korábban rendszeres aranyadó, az utolsóként még kifizett solidustípusokat (MB 11,65,616625) feltehetően gondosabban őrizték, mint korábban. Ez elsősorban a lakosság kevésbé tehetős rétegére állhatott, akik számára egy-egy nehezen beszerezhető aranypénz féltett és ritka ereklyévé vált. Nem véletlen, hogy mindkét ilyen típusú érmet nyakban viselte nem kimondottan jómódú egykori tulajdonosa. Ezért ez a két temetkezés, azon túl, hogy biztosan 616 után ásták meg őket, nagy valószínűséggel jóval fiatalabb mint ezt az érmekből adódó szigorú terminus post quem önmagában jelzi, ami a fúlkesírok 626 utáni használatát igazolja. A Focas, illetve Heraclius érmeket tartalmazó fúlkesírok alapján jogosan állíthatjuk, hogy azok az emberek, akik a 602 és 626 között fizetett bizánci adó aranyaihoz a Körös-Tisza-Maros vidékén is hozzájutottak halottaikat fúlkesírokban is eltemették. A szeged-makkoserdei solidus adta 654-es terminus post quem első megközelítésben csak a sírforma 7. század közepe utáni meglétét bizonyítja. Azonban az alább ismertetendő történeti-régészeti adatok ezt a keltezést alaposan megváltoztatják. Röviddel ezelőtt Bóna István hívta fel rá a figyelmet, hogy az avaroknak juttatott bizánci aranyadó 626 utáni leállítása — a korábbi felfogással szemben — a numizmatikai anyagban is kimutatható. Véleménye szennt a kevés II. Constans és EV. Constantinus érem nem közvetlenül Bizáncból, hanem az onogur-bolgár bevándorlás révén került a Kárpátmedencébe (BÓNA 1993,531,536). De nem csak az avarokhoz, hanem a kelet-európai lovas népekhez irányuló 7. századi bizánci éremforgalom jelenleg ismert adatai 17 A Stadler-féle, ezres beosztású szeriációs skálán a szegvár-sápoldali 1. sír 130 kóriÜ helyezkedik el (P. Stadler közlése). Ez attól fliggően, hogy hol húzzuk meg az avar leletek eltűnését, 600-610 körüli abszolút dátumot ad. Ez is egy újabb ok arra, hogy felülvizsgáljuk a temetkezés Mauricius utánveretére alapozott éles korai keltezését.
