A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - SOMOGYI Péter: Bizánci érmek avar kori fülkesírokból

is megerősítik ezt az elgondolást. Ha azonban érzékelhető mennyiségű bizánci pénz 626 után legközelebb, még egyszer és utoljára, az onogur-bulgárokkal került az avarokhoz, akkor ilyen pénzekkel csak az onogur-bulgár bevándorlás után számolhatunk. Ennek időpontját mind a történeti, mind a numizmatikai adatok alapján a 680 körüli évekre kell helyeznünk. Ebből következik, hogy éles keltezésre csak a leletcsoport legfiatalabb pénzei, a 674-681 között vert solidusok alkalmasak.

18 A makkoserdei solidus — egy kopott, hosszabb ideig megőrzött darab — is csak ezek után az évek után kerülhetett föld alá, vagyis a temetkezés szigorú terminus post quemjét (654) a történeti és numizmatikai adatok egybehangzó tanúsága nyomán 674/81re kell módosítani. Ezt a sírban talált lemezes övveretek, egy jellegzetes szárnyas, bronz csatkarika is alátámasztják, mivel ezek egyértelműen 7. század végi, 8. század eleji közép avar kori típusok.

19 Továbbá, a ÍV. Constantinus solidust (MB 4C, 669-674) tartalmazó, a bevándorlók vezető rétegét reprezentáló ozora-tótipusztai sírok leletanyaga egyértelműen rokon és egykorú a gyenesdiási előkelő harcos temetkezésével.

20 A gyenesi sírban ennek ellenére egy a makkoserdeivel azonos típusú, ugyancsak kopott II. Constans solidus volt.

21 Ezek a körülmények, valamint a Kiskőrös-típusú ezüst éremutánzatokhoz használt előképek (SOMOGYI s. a.) arra engednek következtetni, hogy a bevándorlók birtokában a bevándorlással egykorú pénzeken kívül korábbi, az 50-es, 60-as években vert ezüst- és aranypénzek is voltak. Ezek a bevándorlás utáni évtizedekben egymás mellett forogtak az avarok országában és amint éppen a makkoserdei sír példázza, az „őslakosok" is szert tehettek ilyen solidusokra. A fülkesírokra nézve ez annyit mindenképpen jelent, hogy a sírforma a 7/8. század fordulóján még bizonyítottan ismert volt a KörösTisza-Maros vidékén. A dolog egyetlen „szépséghibája", hogy a makkoserdei fülkesírban eltemetett férfi Ny-K irányú tájolása eltér a korábbi fúlkesírokban tapasztalt K-Ny, ÉK-DNy irányú tájolástól. A kérdés az, hogy ennek a különbségnek milyen jelentőséget kell, illetve szabad tulajdonítani (LŐRINCZY 1994,13. j.). A bizánci érmeket is tartalmazó fúlkesírok alapján a szokás 7. századi jelenléte egyértelműen kimutatható. Az is fennáll, hogy a délorosz sztyeppéról a 6-7. századból egyáltalán nem ismerjük ezt a sírformát. Ez a negatívum azért lehet jelentős érv a későbbi, helyi kialakulás mellett, mert a másik két kelet-európai sírformára már több első generációs temetkezést is sikerült kimutatni a térség kora avar kori emlékanyagában.

22 Ezért jelenleg minden amellett szól, hogy a fulkesírokat a kelet-európai lovas népek leszármazottai alakították ki új hazájukban, legkorábban a 6. század végétől. A fiilkesírok 8. századi időrendje, a kora avar és késő avar kori fúlkesírok kapcsolata bizánci érmek18 BÓNA 1993, 536 nyomán részletesen kifejtve SOMOGYI s. a. 19 Garam Éva ennek ellenére a temetkezésre a pénz alapján a 650-660 körüli abszolút keltezést javasolja (GARAM 1992, 151, 153, 155-156). 20 Ozora-Tótipuszta (GARAM 1992,145-146, 58-73. t. a korábbi irodalommal); Gyenesdiás (MÜLLER 1989). Ezt a fontos sírleletet GARAM 1992 nem tartalmazza. 21 MÜLLER 1992,163, 2.j. megállapítása téves, miszerint „ Diese Münze weist keine Ähnlichkeiten mitderMünze auf, die im Grab 24 in Szeged-Makkoserdö gefunden.

.. wurde. ' ' 22 Szegvár-Oromdűlő 1. sír (LORINCZY 1991; LORINCZY 1993, 81-90); Szentes-Lapistó (SOMOGYI 1987, 147 a úrforma téves meghatározásával). Az időközben előkerült helyszíni vázlatrajz és leírás alapján a temetkezés padmalyos sír lehetett. A temetkezést, mint az ogur-népekhez köthető valamennyi, a délorosz sztyeppéról eddig ismert sírt, egy már meglévő halomba ásták. Tehát szó sincs igazi kurgános temetkezésről, amint ezt BÁLINT 1992, 408véli. (Vö. LŐRINCZY 1993,116,120, 39. j; LŐRINCZY s. a.). Továbbáa tiszántúli EK-DNy-i, K-Ny-i tájolású, illetve részleges állattemetkezéseket tartalmazó magányos sírok közül szóba jöhet még az ártándi (Artáttd-F 142/1. határkő), a hajdúszoboszlói, a hódmezővásárfiely-szárazéri, a szentes-derékegyházoldali, a szőreg-homokbányai (LŐRINCZY 1992,165 és LŐRINCZY 1993,113, 2. sz., 115, 21-22. sz., 116, 41. és 43. sz.). Esetleg a Gyoma 264. sz. lelőhelyen feltárt három közöletlen temetkezés is ide sorolható. Az 1990-ben feltárt sírok feldolgozásra való átengedéséért az ásatásvezető Kiss Zsuzsannának tartozom köszönettel.