A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - SOMOGYI Péter: Bizánci érmek avar kori fülkesírokból

hogy a lenyomaton a császár mellképe tükörképe az eredeti érmek előlapján megszokott ábrázolásnak, ami csak úgy jöhetett létre, ha már a lenyomathoz használt minta előlapja is tükrös volt Ilyenre pedig csak a bizánci pénzeket utánzó barbár készítmények között találunk példát, amikor az utánzatot készítő „mesterek" egy az egyben másolták a mintául szolgáló eredeti pénzt az utánveretek verőtöveinek vésésekor.

5 Továbbá az olvashatatlan körirat és a császárkép durva kidolgozása is egyértelműen amellett szól, hogy ez a lenyomat nem eredeti sohdusról készült Az avar kori éremutánzatok között ez az egyetlen ránk maradt lenyomat melyet egyszerű készítési módja miatt feltétlenül meg kell különböztetni a verőtövön készült jóval nagyobb számban ismert utánverctektől, utánzatoktól. A lenyomat rossz megtartása miatt csak annyit lehet megállapítani, hogy a felhasznált utánveret valószínűleg Focas (602-610) olyan solidusát követi, melyen az uralkodó fejékéről kétoldalt nem lógnak le csüngődíszek. Ilyen előlapú solidusokat (MIB 7, 9, 11) 603 végétől vertek, egészen Focas uralkodása végéig (610. október 5.). 2. Kiszombor-O 2. sír. Férfi. Focas (602-610) egy solidusa (1. kép 2 a-b) obulusként került a sírba. Erre egyértelműen utal az érem előkerülési helye: a koponyától jobbra. Ilyen típusú solidusokat (MIB 7) 603 végétől 607 augusztusáig vertek Konstantinápolyban. 3. Németszentpéter/Smpetru German (Ro): Férfi. A jelenlegi ismereteink szerint magányos temetkezést csak részben sikerült megfigyelni és dokumentálni (DÖRNER 1961). A fejjel északnak eltemetett halott lábaitól viszonylag távol fellelt részleges lótemetkezés alapján Lőrinczy Gábor úgy véü, hogy itt egy nem megfigyelt fülkesírral van dolgunk (LŐRINCZY 1994,325). Az érem átfúrt és kopott volta egyértelműen amellett szól, hogy eltemetése előtt hosszabb ideig csüngőként szolgált. Erre utal az érem sírban való helyzete is — a bal kulcscsont belső végén —, noha ez alapján az aranypénz obulusként való végső felhasználása is könnyen elképzelhető. Az érem Heraclius (610-641) könnyű súlyú, 20 karátos solidusa (1. kép 3 a-b). Ezt a típust (MIB 65) 616-625 között verték Konstantmápolyban. Esetleg csak 620 tájától, az időszak második felétől, amennyiben az ennél a típusnál elsőként jelentkező hátlapi BOXX jegy — a hagyományos OBXX helyett — valóban időbeli egymásutániságot jelent.

6 4. Szeged-Makkoserdő 24. sír. Férfi. A mellkas közepén talált érem II. Constans (641-668) 654-659 között, Konstantinápolyban veretett solidusa (MIB 26) (2. kép 1 a-b). Az általánosan elfogadott vélemény szerint az érem obulusként került a sírba. -7 5. Szegvár-Oromdűlő 761. sir. Nő. A bordázott ezüstfüllel ellátott érem az áll alól, a nyak környékén került elő, gyöngyök társaságában. Eredeti felhasználásának megfelelően, gyöngysor függőjeként temették el tulajdonosával. Az érem Heraclius császár (610-641 ) teljes súlyú solidusa (2. kép 2 a-b). Ezt a típust (MIB 11) 616-625 között verték Konstantinápolyban. Az érmen hosszabb használatra utaló kopásnyomok látszanak. 6. Szegvár-Sápoldal 1. sír. Férfi. Egyértelmű ásatási megfigyelések hiányában a sírgödör típusáról eltérnek a vélemények A fennmaradt ásatási dokumentáció alapos elemzése után Bóna István arra a következtetésre jutott, hogy a temetkezés, a korábban elterjedt véleményekkel szemben, nem fulkesír volt.

8 A temetkezésről időközben előkerült ásatási fotók, a lelőhelyen végzett hitelesítő ásatás eredményei, valamint száznál több fülkesír feltárása során szerzett tapasztalata alapján Lőrinczy Gábor biztos benne, hogy Csallány Etezső eredeti meghatározása a fülkesírról helytálló volt.

9 Anélkül, hogy ez állásfoglalás lenne, sőt éppen amiatt, mert ehhez a kérdéshez, megfelelő ismeretek híján, hozzászólni nem tudok, a sírban talált érmet bemutatom az avar kori fülkesírokból előkerült bizánci pénzek között. Az obulusként eltemetett — az állkapocs bal oldalán, a fogakon találták — verdefényes arany érem utánveret, melyet Mauricius Tiberius (582-602) solidusa után készítettek (2. kép 3 a-b). Ilyen típusú solidusokat (MIB 6) hosszabb ideig, 584-től 602-ig, a császár haláláig vertek Konstantinápolyban. A 18 éves emisszión belül csak a császárportré mérete jelent bizonyos egymásutániságot. A legkorábbi példányokon az uralkodót nagy fejjel ábrázolták, ami idővel közepes lesz, majd kimondottan kicsivé válik. Az átmenet folyamatos és ideje nem meghatározható. A szegvár-sápoldali utánveret Mauricius-portréja a 1956, 144, 235). Ez azonban más kutatók munkáiban nem nyert polgárjogot: ,,332. 30. Grab. Awarisch, Goldplatte (Nachahmung einer byzantinischen Münze). " (HUSZÁR 1955, 88); „ Bronzene Nachahmung mit Goldfolien. Ein gepreßter umgekehrter Abdruck eines Goldsolidusdes KaisersPhokas (602-610)... "(GARAM 1992,141). 5 Tükörképes barbár utánveretek: I. Iustinianus tremissisei után készült langobard utánzatok: Szálacska (NK 6 (1907) 14); Cividale ßROZZI 1971,129,1. ábra). A deszk/klárafalvi lenyomatlioz teljesen azonos módon készült az andizsáni lenyomattöredék (Ferganaimedence, Üzbegisztán) (KOZENKOVA 1967, 267, fénykép és rajz). A lenyomatot egy olyan utánveretről készítették, amely előképe egy Heraclius solidus volt, típusa MIB 8 (613-616); Kiskörös-Pohibuj Mackó-dűlő 53. sír 2. számú ezüst pénzutánzata A. oldala részben, B. oldala teljesen tükrös (SOMOGYI s. a. a korábbi irodalommal és az utánzat nagyított fényképével). 6 HAHN 1990, 241 és 247 véli úgy, hogy ez az átállás 620 körül történt meg. 7 A mégfeltárás alatt álló, közöletlen temető (LŐRINCZY 1992 az eddigi eredmények rövid összefoglalásával és három jellegzetes sír közlésével) eddigi egyetlen bizánci pénzét az ásatásvezető, Lőrinczy Gábor előzékenysége révén ismerem és ismertemetem. 8 BÓNA 1979, 5,10-12,14 és 25 a korábbi vélemények ismertetése. 9 LŐRINCZY 1994, 328, valamint a szerző szakmai beszélgetések során kifejtett véleménye, akinek csak a szegvár-oromdűlői temetőben 112 fülkesírt volt alkalma eddig feltárni (LŐRINCZY 1992, 81).