A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - SOMOGYI Péter: Bizánci érmek avar kori fülkesírokból
közepes méretűek közé sorolható. Ez annyit mindenképpen jelent, hogy előképe semmi esetre sem tartozhatott a típus legkorábbi, még 584-ben vert példányai közé. A bizánci solidusok többségére, így a konstantinápolyi véretekre is áll, hogy egy bizonyos császár uralkodásán belül való keltezésük csak típusok, ún. emissziók alapján lehetséges, mivel a rézpénzckkel ellentétben ezeket csak ritkán látták el évre pontos, az uralkodási évek számán, vagy az indikción alapuló dátummal. Az egyes típusok „futamidejét" történeti adatok és numizmatikai meggondolások alapján lehet több-kevesebb pontossággal megállapítani. Attól függően, hogy az egyes uralkodók milyen süríín változtattak pénzeik külalakján, vannak hosszan élő és rövid, csupán néhány éven keresztül kibocsátott típusok. Ebből következik, hogy a solidusok típusának pontos meghatározása általában nem adhat egyetlen verési évet, amint ez a bizánci rézpénzek vagy az arab ezüstök és aranyak esetében megszokott. Ennek ellenére igen lényeges, különösen a több évtizedig uralkodó császárok esetében, hogy amennyiben mód van rá, akkor az érmek közelebbi típusát is meghatározzuk. Egyáltalán nem mindegy, hogy pl. egy Heraclius (610-641) solidus melyik emisszióhoz tartozik. Ha ugyanis az érem közelebbi típusa egyáltalán nem ismert, akkor csak Heraclius uralkodását vehetjük alapul, amiből csak annyi következik, hogy a solidust a császár 42 éves uralma alatt bármelyik évben verhették. De ha az emisszió is meghatározható, akkor annak hosszától függően akár 4-re vagy akár 2-re is lecsökkenhet a lehetséges kibocsátási évek száma, illetve lényegesen megváltozhat a solidus verésére kapott kezdődátum. A példánál maradva: 610 helyett 626, illetve 637/38. Közismert, hogy a leletösszefüggésben előkerült érmek a jelenségek abszolút keltezéséhez csupán egyetlen biztos adatot nyújthatnak: megadják azt az évszámot aminél a régészeti jelenség, esetünkben egy-egy temetkezés, biztosan nem lehet korábbi. Ez az évszám, az ún. terminus post quem az évre pontosan nem keltezhető típusok esetében többféle módon definiálható: 1/ A terminus post quem legyen az emisszió kezdődátuma. Előnye, hogy biztosan és egyértelműen behatárolja a földbekerülés lehetséges legkorábbi időpontját, hátránya, hogy eltereli a figyelmet az emisszió hosszáról. Ez különösen a hosszú életű típusoknál torzíthatja el a valóságos időrendi viszonyokat, mivel a temetkezések tényleges korára túlságosan korai becslést ad. 10 21A terminus post quem legyen az emisszió teljes ideje. Előnye, hogy az emisszió éveit nem sűríti össze egyetlen dátummá, figyelmeztetve, hogy már az érem verését sem lehet élesen behatárolni, következőleg a terminus post quem sem lehet egyértelmű. Hátránya, hogy a fix időpont helyetti hoszszabb-rövidebb időszakaszokkal való keltezés könynyen félreérthető, illetve félremagyarázható. 3/A terminus post quem legyen az emisszió idején belül kijelölt bizonyos év, vagy időszakasz. Alkalmazása csak akkor lehetséges, ha vannak olyan kiegészítő körülmények, melyek valószínűsítik, hogy az érmet inkább ekkor és nem az emisszió más éveiben verték. Hátránya, hogy az így kapott időpontról vagy időszakaszról csak mint valószínű vagy a legvalószínűbb terminus post quemről beszélhetünk, ami pedig törvényszerűen csökkenti az így nyert eredmény megbízhatóságát. Mivel a Mauricius utánveret kivételével viszonylag rövid 4, 6 és 10 évig futó emissziókról van szó, a terminus post quemek meghatározásához az első, a klasszikus definíció minden további nélkül alkalmazható. Ez alapján a fulkesíros temetkezésekre a bennük lelt solidusok, illetve utánzataik alapján az alábbi időpontok adódnak: 584 — Szegvár-Sápoldal; 603 — Kiszombor-O, Deszk-G; 616 — SzegvárOromdűlő; 620 —Németszentpéter; 654 — SzegedMakkoserdő. De az így kapott évszámok értelmezéséhez w A régészeti leletek pénzzel való keltezése során felmerülő nehézségekről szólva KOVÁCS 1985, 179 erre is felhívja a figyelmet. Ó kizárólag a szigorú értelemben vett, klasszikus terminus post quemmel dolgozik. A különbség, hogy ezt a honfoglalás kori, nyugateurópai és bizánci érmek esetében nem az emissziók kezdetével, hanem a pénzt kibocsátó személyek első uralkodási évével Imtározza meg (KOVÁCS 1985,192, U. jj. A pénzek keltezéshez való fellmsználímtóságáról a kelet-európai, kora középkori sztyeppéi emlékanyagban Isd. még BÁLINT 1985.
