A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - BEZUGLOV, Szergej Ivanovics: Késő római kori katakombás temetkezések az Alsó-Don-vidék sztyeppéin

KOVA 1978, 71-77; VOLKOV-GUGUEV 1986, 73-74; MAKSZIMENKO-43EZUGLOV 1987,183-192; BEZUGLOV 1988, 103-115; BEZUGLOV 1989, 25-29; BESZPALIJ 1990, 213-223; GUGUEV-BEZUGLOV 1990, 164-175). Ez a késő szarmata emlékek a sztyeppe övezetben végig a Dél-Uraitól egészen az Al-Dunáig nyúló hatalmas tömbjének egy lokális csoportja. Különösen jellegzetesek és informatívak a katonai arisztokrácia sírjai. Bőséges mellékletük közül ki kell emelnünk az ünnepi lószerszámdíszeket és a támadó fegyverkészleteket (VOLKOV-GUGUEV 1986, 73-74; BEZUGLOV 1988, 103-115). Ezeknek a leletegyütteseknek a kardjai, tőrei és íjai számos párhuzammal rendelkeznek a közép-ázsiai, paribus, kusán és kínai fegyverzetben. Egészében a szarmata emlékeknek ez a csoportja keleti, leginkább közép-ázsiai eredetű. A katonai sírok horizontjához jó alapunk van, és ezek szinkronba hozhatók ugyanennek a kultúrának a női sírjaival; a Kr. u. 2. század második fele - 3. század közepe közötti időrendi intervallumba illeszthetők (BEZUGLOV 1989,27). Mostanáig több mint 80 késő római kori katakombás sírt tartalmazó kurgánt tártak fel a Don medencéjében. A katakombás lelőhelyek legnagyobb koncentrációja a bal parti Don-vidék aszályos, sztyeppes régiójában figyelhető meg: ez a Szál folyó medencéje valamint a Don és Szál köze (1. kép). A kurgánok, amelyek alatt a katakombák előkerülnek, általában egyszerűek és kisméretűek: föként 0,1-0,7 m magasak és 10-20 m átmérőjűek. Csak egyes kurgánok érik el az 1,5-2,0 m magasságot és kb. 40 m átmérőt. Néha nagyon kicsi kurgánok alatt tárnak fel gazdag sírokat. A katakombás kurgánok gyakran kisebb, régészetileg egyidejű, 2-5 halmos temetők tagjaiként tűnnek fel. A kronológiailag meghatározható legnagyobb kompakt, a 3. század második feléből való temető 24 kurgánból állt, ebből 12-ben került elő katakombás sír.

2 A késő római csoport korai temetőiben a katakombák együtt jelennek meg azonos korú, de egyéb típusú sírépítményekkel (padmalyos sírok), velük együtt alkotva egységes nomád kultúrát. Fontos összekapcsoló elemek a kurgán alatti kör és téglalap alakú árkok, amelyek mind a katakombás, mind a padmalyos sírokat kerítették (BEZUGLOV-ZAHAROV 1988, 13-17). A késői csoportban egyelőre nem ismertek padmalyos sírok; a katakombák itt a sírépítményeknek abszolút uralkodó típusát jelentik (BEZUGLOV 1990, 85). Mindkét kronológiai csoport katakombáinak túlnyomó többségét még a régi időkben kirabolták, ami erősen megnehezíti a temetkezési rítus elemzését. A 3-4. századi, doni kurgán alatti katakombákat számos tipológiai változat képviseli (2. és 5. kép). Nagy vonalakban a katakombák két csoportra oszthatóak. Az elsőben a bejárati akna és a sírkamra egy hosszanti tengelyen helyezkedik el, a másodikban a bejárat és a kamra hosszanti tengelye merőleges vagy közel merőleges egymásra Átmeneti típusba tartoznak azok a katakombák, amelyekben ezek a tengelyek tompa szöget zárnak be. Ennek a szögnek az abszolút nagyságától függően a két alapcsoport egyikéhez vagy másikához húznak. Az első esetben a halottat általában fejjel észak felé tájolták, a másodikban — keletre vagy nyugatra. Külön csoportot képeznek a nagy és mély katakombákban eltemetett rangos halottak. Itt a téglalap alakú kamrák nagy méretűek, ennek köszönhetően szabadabban tudták elhelyezni a halottat: a kamra tengelyével párhuzamosan vagy arra merőlegesen. Stabil elem a bejárati aknák észak-dél irányú tájolása (néha eltérésekkel), és a kamrának a bejárati akna rövid északi oldalába ásása. Egyéb elemeikben (a bejárati akna formája és arányai, lejtése a kamra és a lépcsők irányába, a kamrával való összekapcsolódás módja a kamra formája és arányai) a katakombák erősen különböznek. A temetkezési rítus stabil elemei közül ki kell emelnünk az áldozati étel elhelyezésének szokását. Nagy általánosságban juh hátsó láb kerül a sírba. Gyakran találnak kis, téglalap alakú íustölőedényeket (kurilnyicák), ezekből 1-3 szokott egy leletegyüttesben előfordulni (3. kép 7-9). Általános a faszenes sütőedény, amely nagyobb edények oldalés fenékrészeiből készült. A gazdag katakombákat a kerámia melléklet bősége jellemzi. Fontos emográfiai elem a katakombákban gyakran nyomon követhető 2 MoszkovszkijI. temető (a térképen a 20. számmal szerepel), 1984-ben tárta fel L. Sz. Iljukov.