A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - BEZUGLOV, Szergej Ivanovics: Késő római kori katakombás temetkezések az Alsó-Don-vidék sztyeppéin

szokás: a koponyatorzítás. Torzított koponyákkal az egyidejű padmalyos sírokban is találkozunk. A katakombákban talált tárgyak alapján két kronológiai csoportra oszthatjuk őket. Több leletegyüttest elegendő adat hiányában csak összegzőén lehet datálni mindkét csoport közös kereteiben. Az első csoportot néhány jellegzetesség határozza meg jó abszolút keltezéssel. Leletegyütteseinek legfontosabb kronológiai összetevői az ún. kéttagú, aláhajlított lábú ívfibulák — lucskovije fibuli (4. kép 1^1) (AMBROZ 1966, 53; SZKRJPKIN 1977, 108-109 és mások). Ezek a fibulák kiváló datáló anyagként szolgálnak, mivel a pontusi régióban gyakran fordulnak elő római és bosporusi érmekkel keltezett leletegyüttesekben. A típus ma elfogadott korhatározása a 3. század második fele. Véleményem szerint ezeknek a fibuláknak a felső kronológiai határát Dél-Oroszországban két krími lelet pontosíthatja. A „Szevasztopolszkij" szovhoz lelőhelyen 1962-ben feltárt 76A és 154. sírban kéttagú ívfibulákkal együtt került elő egy GLORIA EXERCITUS típusú Nagy Constantinus (330-337 körül) érem és egy Constantius Gallus caesar érem (351-354) (SZTRZSELECKIJ 1962, 35-36, 94). Minden jel szerint ezeknek a fibuláknak a divatja a délorosz-pontusi régióban hosszabb volt, mint korábban feltételezték. Ritkábban fordulnak elő kis, ezüst, profilait fibulák (4. kép 5-6). Kétségtelen, hogy a jól ismert, Kr. u. 1. század végi - 3. század eleji bosporusi fibulákból fejlődtek ki (AMBROZ 1966,40-41), és a Középső Elő-Kaukázus regionális jellegzetességei (AMBROZ 1966, 42-43; BEZUGLOV-KOPILOV 1989,176). Csak egy esetet ismerek, amikor ilyen fibula keltezett leletegyüttesben került elő, egy Kr. u. 233-234-es bosporusi érem lenyomatával (POSTA 1905,447-448, T. 249. 2). E fibulák nagyméretű változatait egyelőre viszonylag korai — 3. század második fele — leletkörnyezetből ismerjük, míg a kisméretű fibulák mind a 3. század második felére datálható sírokban, mind a késői, 4. századi leletegyüttesekben előfordulnak (7. kép 13). Csak egyszer került elő egy korai csemyahovi aláhajlított lábú fibula.

3 Néhány krími lelet alapján („Szevasztopolszkij" szovhoz, 8A/1956 sír, 55. és 56/1962,75/1962 sír) a csemyahovi kör fibuláinak korai tipológiai változatait a 3. század közepe - 4. század eleje közötti intervallumra datálhatjuk. Két esetben (Romanovszkij II. temető, 4. kurgán és Novoszadkovka, 18. kurgán) hasonló, világos színű nagy amforát találtak (4. kép 17). Ennek a típusnak a legfontosabb keltezési alapja a doni régióban atanaiszi pincék amfora leletei, amelyek a tűzvész idején, vagyis a 3. század közepén pusztultak el (SELOV 1978, 16-20, 8. kép; BETTGER 1981, 206-213, 2. kép 2; ARSZENYJEVANAUMENKO 1987, 78, 2. kép 6). A típus létezésének teljes kronológiai kerete egyelőre nem világos. Az első csoport katakombáiban gyakran fordulnak elő csatok és szíjvégek. A csatokat íünkcionális és tipológiai változatosság jellemzi; ezzel kapcsolatos a csattestek megléte vagy hiánya és a méretek hullámzása (4. kép 7-9). A szíjvégek két alapváltozatba sorolhatóak: félbehajlított vékony lemezből készülnek, elején kiemelkedő profilalt résszel (4. kép 15), vagy keskeny fazettált kerettel rendelkeznek és bárd alakú csüngővel látják el őket (4. kép 15). A csoport csatjai és szíjvégei az együttes előfordulás szempontjából kompakt kört képeznek, és jól kapcsolódnak az abszolút kronológia olyan alaptípusaihoz, mint pl. a keresi sírkamrák 1918-ból (ROSTOVTZEFF 1923, 106-108; BECK-4CAZANSKI-VALLET 1988,63-70, Fig. 1), 1853-ból (LINEV1CS 1854,539-541), 1837-ből és 1841ből (DBK 1854, 10-12; ASDC 1848-1849, 72), valamint több más észak-pontusi és észak-kaukázusi leletegyüttes, amelyek között külön helyet foglal el a kabardinobalkáriai Kispek lelőhely 13. loirgánjában talált sír 03ETROZOV 1987, 15-16, Risz. V-Vl). Mindezek a leletegyüttesek jól datálhatóak a Kr. u. 3. század közepe 4. század eleje közötti időszakra. A katakombás sírokból származó kerámia számos és változatos, elemzése egy külön tanulmány tárgya lehet. A kézzel formált edényeket fazekak képviselik, nagyon ritka tál és korsó formák, valamint kézzel formált íustölőedények (3. kép 3, 7-9). Csak az utóbbiak jellemzőek néprajzi szempontból. A korongolt kerámiának gyakorlatilag az összes formája — mind az egyszerű, mind a simított felü3 Moszkovszkij I. temető, 22. kurgán. A csemyahovi fibulát együtt találták két kéttagú ivfibulával. L. Sz. Iljukov ásatása, 1984.