A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - MARCSENKO, Ivan Ivanovics: A Kubány-vidék szarmata katakombái

Kubány jobb partján nem ismerőink gazdag temetkezéseket, de számuk megnövekszik a Lába és Kubány közén, az ún. Zubov-Vozdvizsenszkaja csoportban. A gazdag síroknak ez az „elmozdulása" a bosporusi politikai szituáció megváltozásával függ össze, miután Pharnakész sikertelen hadjáratot folytatott Kisázsiában és Kr. e. 47-ben vereséget szenvedett Zélánál. Strabon és Appianosz közlései szerint a hadjáratban szarmaták is részt vettek. A szirák részvétel régészeti bizonyítéka az a phasziszi szentélyből származó, Kolhiszban előkerült ezüstcsésze, amelyen Apollónak szentelt felirat szerepel, valamint a zubovi kurgánból származó páncél római mellvért lemezekkel. Aszandrosz, Pharnakész helytartója bitorlóként magához ragadta a hatalmat és legyőzte Pharnakész hadseregét. Ezután a viszony a Bosporus és a nomádok, Pharnakész volt szövetségesei között kiéleződött és ellenségessé vált. Erre mutat Aszandrosz aktivitása, amelyet a Tamány-félszigeten a határ megerősítése érdekében fejtett ki. Ettől az időtől kezdve változik meg a Kubány-vidéki szirák szövetség törzseinek külpolitikai irányultsága. Miután stabilan megvetették a lábukat a Lába és Kubány közi sztyeppén, a nomádok megkaparintották a hágók ellenőrzését és lehetőségük nyílt rablóhadjáratok vezetésére a Kaukázuson túlra. A melléklet jellege alapján a katakombás és padmalyos temetkezéseket három csoportra oszthatjuk: „gazdagok", „szegények" és „harcosok". A harmadik csoportban jellemzően a „gazdagok" dominálnak (60%), köztük a női mellékletes sírok 40%ot tesznek ki. A „szegények" 20%-kal szerepelnek. A harmadik csoport padmalyai között csak „szegény" sírok fordulnak elő: 83% és fegyveres, de nem gazdag mellékletes sírok — 17%. A negyedik kronológiai csoportban a „gazdag" katakombák 75%-ot tesznek ki, és megjelennek a padmalyos „gazdag" sírok. Ennek példájául szolgál az Ovalnij kurgán, ahol a mellékletben szerepelnek aranytárgyak (karperecek, gyöngyök) és egy Aylesford típusú itáliai serpenyő. Igaz, hogy egyelőre nincs sok ilyen leletegyüttes a Kubány-vidéken, de ha ugyanebben a körben tárgyaljuk az észak-kaukázusi sztyeppék lelőhelyeit, akkor mennyiségük megnő. Következésképpen meghatározott tendenciáról beszélhetünk a katakombás rítus fejlődésében a szirák törzsszövetség területén. A tendencia azt mutatja, hogy a temetkezési építményeknek ez a fajtája fokozatosan meggyökeresedik egyes társadalmi csoportoknál. A katakombás rítus inkább a társadalmi helyzetet, s nem az etnikai hovatartozást hangsúlyozza a rokon szarmata törzsek milieujében. Az Kr. e. 1. század közepéig a katakombák a régió összes szarmata sírjának 10%-át sem teszik ki. Ebben a közegben kiemelkedik a Zolotoje kladbiscse, ahol az összes temetkezés katakombás. Ugyanakkor a Kubányon túli területen megőrződnek a szirák szövetség temetkezési hagyományai, és itt a katakombák százaléka jelentéktelen. így azt mondhatjuk, hogy a szirák szövetség keretein belül fejlődésnek indul a katakombás rítus is. Annak ellenére, hogy a Zolotoje kladbiscse összes sírja — egy kivételével — rabolt, kétségtelen, hogy a lakosság leggazdagabb rétegei temetkeztek itt. így éppen a Zolotoje kladbiscse sírjaiban gyökerezik meg a katakombás rítus, amely hangsúlyozza a halottak társadalmi rangját, s ezt erősíti a katakomba fölé emelt kurgán is (10. kép). Hogyan magyarázható a Zolotoje kladbiscse kialakulása? Mint már említettem, a Kubány jobb parti sztyeppéin a Kr. e. 1. századra gyakorlatilag eltűnnek a kurgános temetkezések, megszűnik az élet a Kirpili folyó mentén elhelyezkedő csaknem húsz erődített telepen (gorogyiscse), amelyek a szirákok védelmi vonalát jelentették a doni nomádokkal szemben. A Don és Kubány közötti sztyeppe egyfajta senkifoldjévé válik (9. kép). Nyilvánvaló, hogy az aorszok győzelme után a Kr. u. 49. évi, szirákokkal vívott háborúban a terület a doni nomádok ellenőrzése alá került. A háború után a politikai színpadon megjelentek az alánok, akik aktív erőként léptek fel. Nero császár az alánokra mérendő, megelőző csapást készített elő, mivel a keleti provinciákat veszély fenyegette. Nero 68-ban bekövetkezett halála meghiúsította a tervezett római hadjáratot. 72-ben rohanták le az alánok Médiát és Armeniát A 49 és 72 között eltelt rövid időszakban alakult ki az új, alánok által vezetett törzsszövetség. A szövetség központja a Donnál volt. Hozzá szokás