A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

VALYI Katalin: Szermonostor és a mezőváros középkori kereskedelmének európai kapcsolatai

mond király (REIZNER 1899,44), majd 1500-ban Zsigmond lengyel herceg és II. Ulászló tartózkodott itt rövid ideig (HORVÁTH 1975, 371-372). Ezek a látogatások egyértelműen jelzik, hogy Szer egészen a török pusztításig folyamatosan jelentős hely volt, s hogy vagy a monostorban, vagy a birtokló család nemesi udvarházában a legmagasabb igényeket is kielégítő körülményeket, vendéglátást tudtak biztosítani. A Szeri Pósa család kiterjedt birtokait Szeri Pósafi István — a család kihalását is jelentő — halála után, 1471-ben Mátyás számba veszi adományozás céljából, s Ternes, Csongrád, Arad, Csanád, Krassó és Keve vármegyékben összesen 3 várat, 8 várost és 88 falut számlálnak össze, melyek azelőtt Pósafi István tulajdonát képezték (SZEREMLEI 1901,177,188). E nagyhatalmú nemzetség minden bizonnyal igyekezett részt szerezni magának a tiszai sószállítások nem elhanyagolható hasznából is. Talán ezzel hozható összefüggésbe a Szentestől délnyugatra lévő egykori Sajt falu birtoklása, amiről 1332-ből okleveles említés is maradt fenn (GYÖRFFY 1963, 886, 899-900). A falu nevét ugyanis — a dömösi prépostság 1138-as alapítólevelében szereplő sószállítók által lakott Maros menti Sajtény falu példája nyomán — mint sót jelentő szavunkra visszavezethető, sórakodóhelyre utaló helynevet tartja számon a kutatás (GYÖRFFY 1963,886, 899, KISS 1988,440). Maga a szeri monostor is a jelentősebb egyházak közé tartozott, melynek a sórészesedését évi 1000 kősóban határozta meg a király 1233-ban (GYÖRFFY 1963, 905). A mennyiség érzékeltetésére a pécsváradi bencés apátságot említhetjük meg, melynek ugyanekkor évi 2000 kősó megtartását engedélyezte a király (GYÖRFFY 1963, 366). Egy későbbi adatból pontosabb képet nyerhetiink a monostorok sófogyasztására nézve is: az 1439-es évben ugyanis a pécsváradi apátság kiadásai között évi 150 kősó szerepel, s azt is tudjuk, hogy monostoruknak ebben az időben 19 lakója volt (MÁLYUSZ 1971, 235-236). Bár a szeri monostorral kapcsolatban sajnos nem állnak rendelkezésünkre hasonló részletes adatok, a fenti számok alapján azt mégis bizonyosnak mondhatjuk, hogy az évi sórészesedésnek az elenyészően kisebbik része volt hivatva fedezni a monostor saját szükségleteit, s a jóval nagyobbik rész (akár a király által megszabott áron és módon, akár szabadon történő) értékesítése által jelentett biztos bevételi forrást az egyháznak. így, mint minden sórészesedéssel bíró egyház esetében, a szeri monostor esetében is fel kell tételeznünk bizonyos, a fölösleges só értékesítésével összefüggő kereskedelmi tevékenységet. A szeri monostor gazdasági tevékenységéről azonban sajnos semmi közelebbit nem tudunk, esetleg csak a közelében lévő „Barátok fokja" földrajzi név hozható összefüggésbe vele (HORVÁTH 1975,371,145. j). A gyér okleveles adatok nem szolgáltatnak bizonyosságot a monostor rendi hovatartozását illetően sem. Trogmayer Ottó a Sankt Gallen-i típusú alaprajza miatt a templom 5. építési periódusát a bencésekhez köti, mivel ez a Karoling-kori bencés templomok egyik fö alaptípusa volt (TROGMAYER-ZOMBORI 1980,16). AZ ehhez a templomhoz tartozó kolostorépületek pontos alaprajzát nem ismerjük, mivel a későbbi építkezések részben elpusztították. Az írásos bizonyítékok hiányában azonban a Benedek-rend magyarországi történetének feldolgozásában Szermonostort csak a kérdéses, bizonytalan hovatartozású apátságok között említik (SÖRÖS 1912,7). A 12. század végén a templomot háromhajós bazilikává bővítették, mely építkezések valószínűen a mindvégig a templom kegyurainak számító Bór-Kalán nemzetség legkiemelkedőbb tagjának, Kalán püspöknek a tevékenységéhez köthetők (SÖRÖS 1912,45). Kalán, méltóságait tekintve királyi kancellár, pécsi püspök, s Horvátország és Dalmácia kormányzója volt, tehát III. Béla udvarában igen magas tisztségeket töltött be (SÖRÖS 1912,45; KRISTÓ 1987,1249-1250). Cselekedeteit feltehetően nem kis mértékben befolyásolta az életpályáját is mindenben meghatározó III. Béla példája A templom teljes alaprajzi megváltoztatása ez esetben (mivel a megelőző periódus építményei is roppant komoly, nem is csak alföldi viszonylatokban messzeföldön egyedülálló épületegyüttest alkottak) azt sugallja, hogy ennél az átépítésnél igen mélyreható változásokkal kell számolnunk az előző periódushoz képest — talán éppen a rendi hovatartozás megváltoztatására is gondomahink. A kérdés végleges megválaszolását esetleg a monostor feltárásának befejezése után a kolostoregyüttes alaprajzának részletes elemzésétől várhatjuk.