A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

VALYI Katalin: Szermonostor és a mezőváros középkori kereskedelmének európai kapcsolatai

Sajnos nem állott módomban a fenti hazai lelőhelyekről származó kerámiákat eredetiben tanulmányozni, pedig Pittioni az eltérő módon előkészített grafit és kvarcitszemcsék megfigyelésével egy fontos körülményre irányította a figyelmet. Lehetséges, hogy a felhasznált agyag összetételének elemzésével az azonos, vagy közel azonos mesterjegyeket alkalmazó műhelyek termékeinek megkülönböztetésében továbblépés lenne elérhető. Az előzőeknél jóval kisebb feladatot jelent egy — a szeri település területéről származó — 13-14. századi töredék eredetének meghatározása. E szürke színű, redukált égetésü (grafittartalom nélküli) fazék peremtöredéke nem bélyegzővel, hanem egyszerű, kereszt alakú bevágással van hitelesítve (2. kép 4; 4. kép 7). Ezt az egyszerű jelzést — a korábbi megfigyelések alapján — a bécsi műhelyjegyek egyik ősének tekintették, mely a hazai leletanyagunkban sem számít ritkaságnak (HOLL 1955,172,178,57. kép 62). Az újabb kutatások azonban arra figyelmeztetnek, hogy az egyszerű bekarcolt és a bélyegzővel benyomott mesterjegyek gyakran évszázadokon át éltek párhuzamosan egymás mellett, s éppen ez a jegy a 14. század után a 17. században élte meg „második virágkorát" (KIES é. n. 30). A 13-14. századból azonban vannak erősen grafitos anyagú, de mesterjegy nélküli töredékeink is. Ezeknél az edényeknél a grafit és az agyag gondos összedolgozását figyelhetjük meg, s nem látunk az előző csoportnál leírtakhoz hasonlóan nagyobb, eldolgozatlan grafitrögöket a kerámia felszínén vagy törésfelületén. Fontos következtetésekre vezetnek a szeri feltáráson előkerült grafitos kerámiák következő csoportjába sorolható töredékek, melyek a kolostor gazdasági épületeinek fennállása idejére (VÁLYI 1986a, 123), azaz a 12. század közepére, második felére keltezhetők. Szürke, vastagfalú, grafitos anyagú, nagyméretű edény peremtöredékei ezek, közel vízszintesen kihajló peremük külső oldala profilait (2. kép 2; 4. kép 8). Összesen négy ilyen töredéket találtunk eddig, melyek azonban egy, vagy esetleg kettő nagy edény össze nem illő darabjai lehetnek. Legalább 80-85 cm-es külső peremátmérőre utal a töredékek íve. Mesterjegyet vagy bármilyen jelzést egyiken sem találtunk. Ennek a kerámiatípusnak a pontos analógiáját is a bécsi grafitos kerámia körében találjuk meg, egy a szeri töredékekhez hasonlóan ugyancsak a 12. századra keltezett, hasonló peremű, de a pereme alatt hullámvonallal és fölötte egy sor beböködéssel is díszített nagy tárolóedény töredékében (KERAMISCHE BODENFUNDE é. n. 45, Abb. 20). Ezek az edények a 13. századra jelentős méretűvé váló középkori grafitos kerámiakészítés gyökereihez vezetnek vissza,

4 s egyben rávilágítanak az ausztriai áru magyarországi megjelenésének kezdeteire is. Alsó-Ausztriában már a 9. században kimutatható a grafit felhasználása a kerámiakészítésben, s a 10-11. században egyre növekvő mennyiségben jelennek meg a grafitos edények, méghozzá kezdetben a sírokból jól ismert kerámiaformák és díszítések alkalmazásával (FELGENHAUER-SCHMEDT é. n. 37). Ezzel párhuzamosan azonban a grafittartalom fent említett előnyei miatt hamarosan megjelenhettek a nagyméretű tárolóedények is, melyek a 12. században — mint azt éppen a szeri edénytöredékek bizonyítják — már a távolsági kereskedelem vérkeringésébe is belekerültek. Összegezve az eddig elhangzottakat megállapíthatjuk, hogy Szermonostor és a körülötte fekvő település leletanyagában az ausztriai graßtos kerámia a 12. századtól a 15. századig folyamatosan jelen van, s a 15. században Morvaország és Dél-Csehország felé mutató kerámiatípusok is megjelennek. gozatáról. A dolgozat lektorálásáért, a még közöletlen, új gyűjtési eredményeinek rendelkezésemre való bocsátásáért és hasznos tanácsaiért Holl Imrének ezúton mondok köszönetet. 4 A dolgozat kereteit meghaladná a grafittartalmú kerámia történetének teljes áttekintése, de legalább egy mondat erejéig feltétlenül utalnunk kell arra, hogy korántsem középkori,, találmányról" van szó. Elég itt csak az őskori gyakoríatra (elsősorban a Hallstatti kultúra vagy a kelta fazekasság példáira) gondolnunk.