A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

VALYI Katalin: Szermonostor és a mezőváros középkori kereskedelmének európai kapcsolatai

(3. kép 1; 4. kép 5) azonosítható a Molthein nyomán Holl Imre által meghatározott 5/5-ös; egy másik algyőijegy (3. kép 3) a 20/1-es, valamint az egyik szeri fazéktöredék bélyege (2. kép 3) az 5/6-os bécsi mesterjeggyel (HOLL 1955, 54-55. kép). A későbbi kutatások ezekkel a jegyekkel kapcsolatban számos észrevételnek ill. eltérő véleménynek adtak hangot. így például J. Roskosny szerint az általa ismertetett bécsi lelőhelyü kerámiákon az ún. „bécsi kereszt pólyával" mesterjegy ritkán fordul elő (HOLL 1976, 134; ROSKOSNY 1969,450). Nem kapunk egyértelmű, megnyugtató képet a Bécs területén évtizedek óta folyó feltárások anyagából rendezett kiállítás kapcsán megjelent kerámiakatalógusból sem. A Bécsből ismert 18 műhelyjegy között önállóan nem szerepel ez a jelzés, s bár a leggyakoribb (több mint 20%), Bécs város címerére visszavezethető bélyeggel kapcsolatban (ami egy kerek talpú doborpajzs alakú címerpajzsban elhelyezett egyenlőszárú kereszt) megállapítja A. Kies, hogy léteznek ennek a bélyegnek különböző variációi is, így például a kereszt fölött pólya, vagy a kereszt sarkaiban kiegészítő jelzések, azonban e változatok értelmezésére ő sem vállalkozik (KIES é. n. 30). R Pittioni e mesterjegyek származási helyével kapcsolatban teljesen új megoldási lehetőséget vetett fel (PITTIONI 1974, 37-52; PITTIONI 1876, 175-201). A Bécstől délnyugatra fekvő heiligenkreuzi cisztercita apátság régészeti kutatása során előkerült kerámialeleteket a feldolgozás alkalmával anyaguk összetétele szerint csoportosították, aminek következtében egymástól jól elkülönülő agyagösszetételű kerámiacsoportokat választhattak szét. Közülük az egyik csoport jellemzője, hogy az edényeket durva kvarcszemcsékkel és feldolgozatlan grafítdarabokkal soványított agyagból készítették. A feldolgozatlan grafit azt jelenti ez esetben, hogy az alapanyagot sem meg nem szitálták, sem magát a grafitot nem dolgozták meg előre, vagyis olyan állapotban használták fel a soványításhoz, amint az eredetileg a rendelkezésükre állt. (Éppen e megfigyelés alapján különíthetők el e csoport készítményei az egyéb, ugyancsak grafittal soványított anyagú kerámiatermékektől.) További jellemzője e csoportnak a keresztből és pólyából álló mesterjegy alkalmazása. Pittioni véleménye szerint azonban a pólya a kereszt alatt helyezkedik el, s mivel a heiligenkreuzi apátsági templom oldalbejáratának tympanonjában ugyanez a motívum látható (egyenlő szárú kereszt, alatta vízszintes vonal), a hasonlóság alapján ezt a jelet egy apátsági fazekasműhely mesterjegyeként értékeli (PITTIONI 1976). Nem lenne egyedülálló jelenség a heiligenkreuzi fazekasműhely léte olyan értelemben, hogy a középkori kolostoroktól nem volt idegen ez a tevékenység sem. Ennek alátámasztására elegendő a 15. századból oklevelekkel is igazolható, ugyancsak saját mesterjegyet alkalmazó klostemeuburgi ágostonrendi kolostor fazekasműhelyeit megemlíteni (HOLL 1976,134). Később azonban Pittioni újabb leletek kapcsán — némileg saját magával is ellentmondásba kerülve — ugyanezt a bélyeget mint Passau készítményét határozta meg (PITTIONI 1979, 86,110). Igaz, ebben az esetben az agyagba kevert grafittal kapcsolatban nyomatékkal hangsúlyozza, hogy nagyon jól feldolgozott, vagyis apróra tört grafitot használtak fel, s a mellette látható kvarcitszemcsék is általában igen aprók. Éppen azért hangsúlyozza ezt, mivel szerinte ez a jellemző különbség az alsó-ausztriai, feldolgozatlan grafitot használó áruhoz képest. Hazai leletanyagunkban sem számít ritkaságnak ez a mesterjegy; ismerjük pl. Budáról, Esztergomból, Csútról, Sopronból és Kecskemét környéki lelőhelyekről is (HOLL 1955,177), a somogyvári bencés apátság területén pedig különösen nagy számarányban került elő (BAKAY 1989,188-194. kép). Ez a hatalmas területen való szóródás, valamint a lelőhelyeken megfigyelhető magas előfordulási szám önmagában is arra int, hogy ne egy ilyen nagy piackörzettel aligha rendelkező apátsági műhelynek tulajdonítsuk ezt a mesterjegyet. Mivel a kereszt és felette a pólya mint Bécs város és Alsó-Ausztria címerének egyesítése értelmezhető, Bécs és a környező Alsó-Ausztria fazekassága lehetett a bélyeg használója, illetve a kerámia előállítója.

3 3 Holl Imre: Lektori vélemény Vátyi Katalin Szermonostor és a mezőváros középkori kereskedelmének európai kapcsolatai c. dol-