A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

VALYI Katalin: Szermonostor és a mezőváros középkori kereskedelmének európai kapcsolatai

A grafitos áru magyarországi elterjedését a kutatás a 13. századtól tartja számon (HOLL 1955, 172-174), s a 16-17. századig egyre növekvő mennyiségben jelenik meg szinte valamennyi hazai feltirásunk anyagában, beleértve még a kisebb középkori falvak leletanyagát is. Ez a kerámiatípus közkedveltséget igen előnyös tulajdonságainak köszönhette: az agyag magas grafittartalma ugyanis egyrészt erősen megnövelte az edények hőállóképességét, ami miatt különösen alkalmas volt főzőedények (vagyis fazekak) és a fémolvasztáshoz használt tégelyek készítésére. Másrészt a grafíttartalom jelentősen csökkenti az agyag vízáteresztő tulajdonságát, ami miatt azután a grafitos készítmények jelentős százalékát a korsók alkották. A szeri feltárás leletanyagában is az osztrák fazekasok készítményei fordulnak elő a legnagyobb számban a külföldi kerámiatermékek között. A töredékek nagy részén nem látható mesterjegy, ami megkönnyítené az edény műhelyhez vagy származási helyhez való kötését és sajnos kiegészíthető (tehát teljes formát adó) töredék sem került elő eddig. Ennek ellenére vannak jól értékelhető töredékeink, sőt olyanok is, melyek a grafitos áruval kapcsolatos eddigi ismereteinket jelentősen bővítik, módosítják. Fontos kérdéseket vet fel például két 15. századi peremtöredéktink, melyek a monostor feltárásán kerültek elő.

1 Mindkettő nagyméretű fazék darabja anyaguk kvarcszemcsékkel és grafitdarabokkal soványított, a peremükön egy keresztből és egy pólyából álló mesterjegy látható (Méreteik: 9x5,5 cm, pá: kb. 30-32 cm lehetett; a másik darab mérete: 10x6,5 cm, pá: kb. 29 cm). (2. kép 1; 4. kép 4; 2. kép 3) A két mesterjegy között annyi különbség van, hogy az egyik ovális címerpajzsban, a másik pedig ötkarélyos kontúrban van elhelyezve, valamint hogy az utóbbi jelet megduplázták, vagyis egymás mellett kettő, a töredék alapján azonos bélyeg volt az edény peremén. A szegedi múzeum régi anyagában grafitos anyagú edénytöredéket (a losticei kerámiához hasonlóan) megint csak az Algyöről származó leletek között találunk. Mivel anyagukon kívül a rajtuk látható peremjelzések is hasonlítanak az előbbiekben leírt szeri cserepek műhelyjegyeihez, ezeket a töredékeket is most ismertetjük. 1. Nagyméretű fazék pereme. Anyaga kvarcszemcsékkel és grafítdarabokkal erősen soványított, pereme erősen kihajló ill. kifelé szülte teljesen visszahajtott. A perem felső részén az egyik oldalon kettő, vele szemben pedig egy teljesen azonos mesterjegy látható: egy ovális címerpajzsban elhelyezett egyenlő szárú kereszt és egy pólya, melyek között a kereszt bal felső oldalán egy kis T-betű, a jobb oldalán pedig egy pont van. (Pá.: 27,5 cm, az edény töredékes, ezért magasságát nem ismerjük. Ltsz.: 37/1905.b.5) (3. kép 1; 4. kép 5) 2. Nagyméretű fazék peremtöredéke. Anyaga kvarcszemcsékkel és apró grafítdarabokkal soványított, a perem kifelé erősen visszahajtott. A perem felső részén szorosan egymás mellé bepecsételve kettő azonosnak látszó mesterjegy van elhelyezve (közülük az egyác töredékes): ovális címerpajzsban egy kereszt és egy pólya. (A töredék méretei: h.: 22 cm, ma.: 5,5 cm, pá.: kb. 27 cm lehetett. Ltsz.: 37/1905.b.7.) (3. kép 2; 4. kép 6) 3. Fazék peremtöredéke. Szürke színű, homokkal soványított anyagú, redukált égetésü fazék felső része, enyhén kihajló peremén egymással szemben elhelyezve egy-egy azonos mesterjegy látható: ovális címerpajzsban egy egyenlő szárú kereszt egy vele érintkező pólyával. (Pá.: 20 cm, a töredék ma.: 6,8 cm, ltsz.: 37/1905.b.6.)(3. kép 3). A Magyarországon megjelenő középkori külföldi kerámiatípusok közül a grafitos kerámia eredetével és elterjedésével kapcsolatos kutatások nézhetnek vissza a legnagyobb múltra.

2 Bár számos korábban vitás kérdés tisztázódott már a kerámiák mesterjegyek alapján való készítési helyhez vagy műhelyhez kötésével kapcsolatban, még mindig vannak azonosítatlan műhelyjegyek és az ismert fazekasközpontok áruinak forgalmazása, ill. elterjedési területe is további pontosításra vár. De megoldatlan kérdéseket rejt még a legjobban ismert, hosszú időn át több műhelyben működő bécsi fazekasság termékeinek a szétválogatása is. Az előbb ismertetett szeri és algyői edénytöredékek perembélyegei a korábbi kutatás átal egyértelműen a bécsi fazekasok hitelesítőjeleként számontartott bélyegeinek csoportjába tartoznak, melyek jellemzője a kereszt és pólya különböző kombinációja így például az egyik algyői bélyegünk 1 Trogmayer Ottó feltárása. A leletek közlésre való átengedéséért ezúton mondok köszönetet. 2 A kutatás történetével kapcsolatos irodalom: HOLL 1955, 163-174; HOLL 1976,129-134.