A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

VALYI Katalin: Szermonostor és a mezőváros középkori kereskedelmének európai kapcsolatai

MFMÉ — StudArch I (1995) 265-281 SZERMONOSTOR ÉSA MEZŐVÁROS KÖZÉPKORI KERESKEDELMÉNEK EURÓPAI KAPCSOLATAI VÁLYI Katalin A Szeged és Csongrád között félúton, a Tisza árterének egykori magaspartján fekvő lelőhelyen, all. század elejétől a 16. századig követhető nyomon a templom (majd később monostor) körül növekvő település, amely fénykorában, a 15. században mezővárosi rangot ért el. A tekintélyes múltra visszatekintő, több mint 20 éve folyó feltárások eddigi eredményeiből most egy részletkérdést emelünk ki a külföldi eredetű kerámiák föbb típusai kapcsán. A középkori Szermonostor és a körülötte fekvő település feltárása során előkerülő leletanyag zömét — mint a legtöbb telepásatáson általában — a kerámiatöredékek alkotják. Az agyagedények túlnyomó többsége — a kor gazdasági viszonyainak megfelelően — itt is a helyi fazekasok készítménye volt, amihez viszonyítva mennyiségében elenyészően kevésnek mondható a távolabbi vidékekről importáruként vagy más módon idekerülő kerámia. Ez utóbbiak jelentősége azonban a kis számarányuk ellenére is hallatlanul nagy, hiszen még ezekben a bizonyos szempontokból már írott forrásokból is jól ismert századokban is a régészeti leletanyag számos vonatkozásban nyújthat új információkat; így például rávilágíthat a távolsági kereskedelem irányaival, a forgalmazott áruk fajtáival, ill. a mintegy „melléktermékként" szállított árucikkekkel kapcsolatban új, eddig számba nem vett összefüggésekre is. A rendelkezésünkre álló hatalmas, gazdag leletanyagból most néhány olyan kerámiatípust választottunk ki, melyek segítségével vázolhatjuk a középkori Szer gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainak néhány fontos irányát. Annál is inkább fontosnak tartjuk közölni ezeket a leleteket, mivel szinte az egész Dél-Alföld, de különösen Szeged környéke hatalmas fehér foltként szerepel a külföldi kerámiatípusok magyarországi elterjedését ábrázoló térképeken (HOLL 1955,187; HOLL 1990,265). Ezért reméljük, hogy az alábbi leletek valóban hiánypótló szerepet töltenek majd be. FELJRA TOS DÍSZÜ EDENYTÖREDEK Elsőként egy ún. feliratos díszű edény töredékét érdemes megvizsgálnunk közelebbről, hiszen ez szinte ritkaságnak számít a hazai leletanyagban, különösen pedig egy kisebb vidéki település anyagában. A szóban forgó töredék Szer középkori településének feltárása során került elő. Egy szürkésfehér szüiű, jól iszapolt anyagú edény válltöredékéről van szó, melyen vízszintes sávban gótüois irúnuszkulákkal írott szöveg — sajnos értelmezhetetlenül kicsi — töredéke látható (1. kép 2; 4. kép 1). A betűk bemélyedő hátterét sűrű, apró rácsminta alkotta, a szavakat vagy szövegrészeket virág választotta el egymástól. A feüratos sáv alatt két sorban rádliminta díszítette az edényt (A töredék méretei: 5x4 cm, falvastagsága: 0,5 cm). A hazai leletanyagban szórványosan megjelenő feliratos díszű kerámiák közül kiemelkednek a budai várpalotából és az Esztergomból ismert, jól értékelhető felirattal ellátott táltöredékek (PARÁDI 1965,155158). A 15. század második felére datálható tálakat budai fazekasok készítményének tartja a kutatás, megállapítva, hogy a díszedénykészítés ilyen magasfokú technikai ismerete a század végére, ill. a 16. század elejére már a vidéki fazekasság működésén is éreztette a hatását. Ezt bizonyítja a Helemba-szigeti, gyengébb minőségű ill. kidolgozású feliratos táltöredék, mely a fentiek alapján már vidéki készítménynek tartható (PARÁDI 1965,159).