A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

Kristó-féle téglagyár területéről több alkalommal jutottak Árpád-kori sírokból előkerült leletek a Nemzeti Múzeumba.

60 Nem lehetetlen tehát — bár erre határozott bizonyíték nincs —, hogy az ereklyetartó szintén a téglagyári temető sírjainak egyikéből került elő.

61 Nehéz meghatározni a temető jellegét is. Nem tudjuk, hogy köznépi vagy templom körüli temető volt-e. A leletek összessége és 11-12. századi keltezése talán inkább templom körüli temetőre mutat. A temető bizonyos jellegzetességei (pl. téglakeretes sírok) alapján már Méri István is erre a következtetésre jutott, sőt a kereszt említésekor Kovalovszki Júlia is templom körüli temetőre gondolt. A középkori Békés megyére vonatkozó oklevelek kiváló ismerője, Karácsonyi János egyes megjegyzései ugyancsak arra utalnak, hogy a téglagyári lelőhelyet — s így esetleg a kereszt feltételezhető lelőhelyét is — templommal rendelkező faluval, talán az oklevelekben emlegetett, még az Árpád-korban elpusztult Homokegyházával lehetne leginkább azonosítani (KARÁCSONYI 1896, II. 170; KOVALOVSZKI 1965, 178, 183,22. jegyzet, 187; SZATMÁRI 1990,79,104). Sajnos a lelőhelyen egyértelműen templom nyomaira utaló adatok nem maradtak fenn, így a téglagyári lelőhellyel és az ereklyetartó kereszt előkerülésével kapcsolatban felvetődő kérdéseknél és az esetleges összefüggések lehetőségénél ma már szinte kizárólag hipotetikus következtetésekre támaszkodhatunk. Nincs könnyebb dolgunk a kereszt pontosabb keltezése terén sem, és ebben a magyarországi, illetve külföldi párhuzamok szintén keveset segítenek. A keresztet első említéseinél mindig Árpád-korinak határozták meg (HAMPEL 1893,452).

62 Oberschall M a keresztek I/d csoportjába sorolta, sali, század közepére, illetve második felére keltezte. Mellérendelve említette meg a szenülonait és a hódmezővásárhelyit is, de a 10. századra keltezett mindszenti egyoldalas keresztet ugyancsak párhuzamnak tekintette (BÁR4NY-OBERSCHALL 1953,236-237,248-249). Ali. századra helyezte korát Kovalovszki Júlia, s a szentes-szentilonai temető keltezése alapján Lovag Zsuzsa is.

63 A magyarországi darabok mellett távolabbi párhuzamokat elsősorban Bulgária területéről lehet említeni. Közülük egy ismeretlen lelőhelyről származó ereklyetartó (MIATEV 1922, 84, 73. kép) a keresztvégződések ryordázottsága, az alak és a ruha kidolgozása, illetve a fejforma alapján mutat hasonlóságot; a Hiszar lelőhelyén előkerült kereszt (MADZSAROV 1967, 54,10. kép) ugyancsak a fejábrázolás, a Basevoból való darab (OVCSAROV 1982,47-48,2. kép) pedig szintén a vízszintes szárak végén megfigyelhető sávok miatt említhető meg az orosházi kereszt mellett. A 11-12. századra keltezett basevoi kereszten egyébként a felirat Szent Györgyre utal. Minden adatot figyelembe véve a kereszt földbe kerülésének all. századra való meghatározása tűnik ma is a legvalószínűbbnek. Csanádpalota (Csongrád megye). Ereklyetartó mellkereszt előoldala

64 (7. kép 2) (BÁLINT1991,240-242,1X11 tábla 8). A keresztnek csak egyik oldala maradt meg; ez latin kereszt alakú, a szárak pedig a kissé ívelt végek felé kiszélesedők. 60 Sőt ásatásra is sor került: Majláth Béla 1890júniusában 12 sírt tárt fel. (1953-ban Olasz Ernő ugyanitt további 9 sírt bontott ki.) A lelőhelyről származó leletanyagban leginkább bronz, S-végü hajkarikák, bronzgyürük, üveggyöngyök fordultak elő, valamint egy Szent László és egy II. István kori pénz is. A téglagyári temető teliát mindenképpen figyelemre méltó az ereklyetartó szempontjából, hiszen a temető 1890. évi előkerülése és a kereszt 1893. évi múzeumba jutása egymáshoz igen közeli két időpontttak számít, különösen akkor, ha az Orosháza vidékéről ismert lelőhelyek általában jóval későbbiek 1890-nél. Az orosházi téglagyárban ezenkívül egy olyan kora Árpád-kori temető, illetve annak egy része semmisült meg, amely temetőnek a kora pontosan megegyezik az ereklyetartó kereszt korával. 61 MNM ltsz.: 1890.48.1^1., 1890.56.1-59. és 1890.57. tétel; MAJLÁTH 1890, 417^23; Szarvas és Vidéke El (1890) jún. 29., 5. old; Békésmegyei Közlöny XVII/55 (1890) júl. 10., 3. old; RÉTHY1891, 83-84; HAMPEL 1891, 376; HAMPEL 1907, 177; OLASZ 1955, 102; FEHER-ÉRY-KRALOVÁNSZKY1962, 60, No. 782 és 783. (A két lelőhely azonosságához vö.: DIENES1965,161.) 62 MNM ltsz.: 1890.75.1348.; ArchÉrt 28 (1908) 384. 63 KOVALOVSZKI 1965, 187; LOVAG 1971, 152, 154, 156 — további párhuzamokkal; LOVAG 1979, 47. 64 A tárgy már igen régóta hiányzik a múzeum gyűjteményéből, s legutóbb sem sikerült nyomára lelni. Ezért bemutatása és leírása csupán a múzeumba kerüléskor a leltárkönyvbe készített rajz alapján lehetséges, ami — az ott megadott méretek alapján — nem pontosan méretarányos.