A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

Felül és alul egy-egy csuklópántja volt eredetileg, de a felső már letörött. A leltárkönyvi bejegyzések szerint a kereszt bronzból készült. Felületébe vésett vonalakkal orans tartású alakot núntáztak meg. A díszítés jelentős kopására utal a helyenként megszakadó vonalkeret, az alak karj árnak, kezemek és ruházatának, valamint a feje fölötti elmosódó, már olvashataüanná lett felirat vázlatos, sematücus rajzolata. Kivehető viszont a hosszúkásra formált fej körül a fejkendő vagy dicsfény, az előre tekintő arcon a szem, száj, orr és a szemöldök, a lekerekített vonalú vállakat borító stóla vagy penula, illetve jól látszik az egymást keresztező redőkben leomló hosszú és bő ruha is, amely szinte a lábakat is eltakarja. Az alak a karjait közvetlenül a test mellett könyékben behajlítja, s kezeit oldalt vállmagasságig emeli. A leltárkönyv bejegyzése szerint a tárgy hossza: 6 cm, szélessége pedig 4 cm (ltsz.: MFM 53.202.4).

65 A kereszten látható alak azonosítása ezúttal sem egyértelmű, s annak eldöntésében már a fej fölötti, olvashatatlanná kopott felirat sem segíthet. A helyzet tehát egészen hasonló a szentilonai, illetve részben az orosházi kereszt esetéhez, vagyis megintcsak az mondható el, hogy hasonló tartásban leginkább Máriát ábrázolták, de szentek megformázására is van példa. Külön nehezíti a meghatározást az, hogy míg az orans tartású alakok általában az ereklyetartó keresztek két csuklópánttal kialakított hátoldalán szerepelnek, addig ez esetben az orans alak a kereszt egy csuklópántos oldalára került. A legtöbbször pedig ez szokott a keresztek előoldala lenni, s ezen a megfeszített Krisztus alakja az elsődleges. A csanádpalotai keresztre vonatkozó, 1950-es évekből való leltárkönyvi meghatározás szerint is a véseten az „áldástosztó Krisztus" látható.

66 Későbbi említése már óvatosabban fogalmaz, s csupán „áldást osztó férfi" képéről beszél (FEI3ÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, 28, No. 163). A párhuzamok s a szentilonai, illetve az orosházi kereszt ismertetésében már említett okok alapján a csanádpalotai kereszten ábrázolt alak leginkább Mária lehet, s az ötvös tévesztése miatt kerülhetett ő a kereszt előoldalára, vagy megintcsak tévesztés következtében készült az egy csuklópántos rész a kereszt hátoldalának. Az ereklyetartó előkerülésének körülményei az adatok szétszórtsága ellenére — elsősorban a szegedi múzeum régi leltárkönyvi bejegyzésének köszönhetően — igen jól rekonstruálhatók. E szerint 1934. április 1jén egy csanádpalotai leletbejelentő a szegedi múzeumban arról számolt be, hogy Csanádpalotához közel, de az akkori közigazgatási beosztás szerint Nagylakhoz tartozó területen 27 sírt találtak útépítés közben. A NyK-i tájolású sírok sűrűsége a temető zsúfoltságára utalt. A hírre április 3-án és 4-én Kotormány János helyszíni szemlét végzett, de az útépítés addigra már befejeződött. Nem volt azonban hiábavaló az útja, mert az egyik napszámostól ekkor vette meg az ereklyetartó mellkeresztet, s még egy pontkörös díszítésű, lépcsőzetes fejű gyűrűt is. A helyszíni szemle eredményeként került még ugyanekkor a múzeumba pl. néhány S-végű hajkarika, egy karperec, két pityke, egy fülesgomb, és egy Kálmán király korából való ezüst• 67 pénz is. A tárgyakat 1953-ban két részletben ismét beleltározták, de ekkor már a nem mindig egészen egyértelműre sikerült bejegyzésekbe pontatlanságok is kerültek, amelyekből később különböző lelőhelyekről származó leletanyagok keveredése is előfordulhatott.

68 Az újabb eredményt Csanádpalota határának 1983-1984. évi terepbejárása hozta. Ekkor ugyanis sikerült föltérképezni a Csanádpalota 62. sz. topográfiai lelőhelyen egy olyan Árpád-kori előzményű, templommal rendelkező, késő középkori falu helyét, amellyel az 1934. évi leírás adatai azonosíthatók. Szinte bizonyosra vehető tehát, hogy az ereklyetartó kereszt ezen a lelőhelyen, a templom körüli temető sírjainak útépítéssel megbolygatott részén került elő. A lelőhely Csanádpalotától ÉK-re található, s területén a kelta, szarmata és avar leletanyag mellett előforduló középkori cserepek jelölik a szántásban egy magyar falu kiterjedését. Az egykor vízjárta részekkel határolt lelőhely 700x300 méteres területén sűrű Árpád-kori leletanyag fordul elő, de a késő középkori leletek 500x150 méteres foltja már a késő középkori település területének beszűkülésére 65 A leíráshoz vö. : MFM ltsz.: 53.202.4. és a Régiségtári Napló III (1934-1937) 10/1934. sz. alatti bejegyzését. 66 MFM ltsz.: 53.202.4. 67 MFM Régiségtári Napló III (1934-1937) 10/1934. 68 MFM ltsz.: 53.68.1-6., 53.202.1—4. FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY1962, 28, No. 163, 56, No. 717 — elírásokkal.