A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

csuklópántos oldalra kerülő orans alakbcállítás nem minden esetben lehet tévesztés eredménye (Smyrna, Preszlav, Sztara Zagora, Kladovo), hanem az előoldalon szentet is ábrázolhattak, hiszen a párhuzamok azonosítható alakjai közt legtöbbön éppen szent látható. Orosháza (Békés megye). Ereklyetartó mellkereszt hátoldala (7. kép 1) (ArdÉri 28 (1908) 384; BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 218, 220, 67/a kép; KOVALOVSZKI 1965, 187, I. tábla; LOVAG 1971,149,3/1. kép; LOVAG 1979, 47,1/b kép) Latin kereszt alakú, bronzból öntött. Szárai az egyenesen lezárt végük felé kiszélesedők. Felül és alul a csuklószerkezetek két-két karikája töredékesen maradt meg. A kereszt külső, sima felületét vékony, bevésett vonalakkal díszítették. A szárak mentén egyes vonal fut körbe, a szárak végeinél pedig két keskeny, egymással párhuzamos vonal között azokra merőleges vonalkákkal határolt sávok vannak Középen ugyancsak vésett vonalakkal ábrázolt, feje körül keresztes dicsfénnyel jelölt, imádkozó, orans tartású alak látható. Hosszúkásra tonnáit fején az arc és a nyak sematikusan kidolgozott. Lábszárig érő, kerek nyakkivágású, redőkben leomló, bő ruhát visel. Vállát palliumhoz hasonló köpeny vagy palást borítja. Vállig emelt kezei csuklóban kissé leszorítottak, ujjainak ábrázolása elnagyolt. Mindkét lábfejét jobbra fordítja, (h.: 7,9 cm, sz.: 4,4 cm, v.: 0,4 cm, ltsz.: MNM 1893.75.1348.) A kereszten bemutatott személy azonosítása nem egyértelmű. A leltárkönyvi bejegyzés szerint a tárgy az ereklyetartó előoldala volt, s rajta „az üdvözítő barbár vésetű alakja en face" látható. Rajzának első közlésekor is Krisztusnak határozták meg az alakot (ArchÉrt 28 (1908), 384). Oberschall M. ezzel szemben a töredéket az ereklyetartó hátoldalának tartotta, az alakot pedig Máriával azonosította (BÁRÁNYOBERSCHALL 1953, 248). Ezután Lovag Zsuzsa először az alakot meghatározatlan szentnek említette, később pedig — a tárgyat ugyancsak hátoldalnak véve — kérdőjelesen szintén Máriával azonosította (LOVAG 1971,150,152; LOVAG 1979,47). Az alábbiakban felsorolt hasonló mellkeresztek hasonló ábrázolásai alapján valóban az a legvalószínűbb — legalábbis az ercklyetartók eredeti ábrázolásmódjának megfelelően —, hogy a kereszt elveszett, egy csuklópántos előoldalán Krisztust, a megmaradt, két csuklópántos hátoldalon pedig az orans Máriát ábrázolták. Mária alakjával szemben azonban némi kétséget támaszt a fej körüli dicsfényben feltüntetett kereszt, hiszen a Krisztus és Mária ábrázolásokon csak Krisztus attribútuma lehet a keresztes nimbusz. Az ellentmondás legkézenfekvőbb magyarázatául a keresztet készítő ötvös provinciális, felületes ikonográfiái ismeretei szolgálhatnak. Ellenkező esetben Krisztust talán áldástosztó képében kívánták bemutatni, de e feltételezésnél másik ellentmondás keletkezik, hogy tudniillik Krisztus alakja miként kerülhet a kereszt két csuklópántos hátoldalára. Erre pedig a válasz ismét csak ugyanaz lehet, mint Mária meghatározásánál: az ereklyetartó olyan termék, amelyen a tárgytípus hagyományos jellemzőinek, illetve a szigorú ikonográfiái követelményeknek ellentmondó kisebb-nagyobb tévesztések, hibák fedezhetők fel, s ezek mindenképpen provinciális előállításra utalnak. A tárgy előkerülésének körülményeit nem ismerjük, de a leltárkönyvi bejegyzésből tudjuk, hogy a keresztet több más régészeti lelettel együtt 1893. szeptember 18-án vásárolta meg a Nemzeti Múzeum Pokomy Lászlótól, a jól ismert, tapasztalt műgyűjtőtől, így csakis az ő bemondása alapján jegyezhették be az egyes leletek lelőhelyét is.

58 A kereszthez tehát Pokomy L. Orosházán, vagy egy orosházi ismerőse révén juthatott. Előkerülésének pontosabb lelőhelyét, illetve körülményeit valószínűleg ő sem ismerte. Erre utal Hampel Józsefnek a Nemzeti Múzeum régiségtárának 1893 harmadik negyedévi gyarapodását ismertető írásában az a feltételezés, hogy a mellkereszt valószínűleg sírból származik.

59 Hampel József feltételezése azonban talán mégsem volt minden alap nélküli abban az időben. 1890ben ugyanis Orosháza páskumi határrészéről, a 58 A lelőhelyek sorában Szarvas vidéke, Mezőtúr, Öcsöd, Békés, Gyoma, Endrőd, Csorvás, Békéscsaba, Békésszentandrás, Orosháza szerepel. A felsorolás mutatja, hogy Pokomy L. a tárgyak különböző lelőhelyeit — legalábbis a különböző települések szerint elkülönítve őket — elég jól számon tartotta, vagyis a jelek szerint nincs okunk megkérdőjelezni a leltárkönyv azon bejegyzését, miszerint az ereklyetartó mellkereszt lelőhelye Orvsháza volt. 59 MMvíltsz.: 1893.75.1-1585. és ezt kővetően ismételt leltári számon: 1893.75.1186-1352. (HAMPEL 1893, 448-449, 452). Pokomy L. tevékenységére vö.: JANKOVICH^AAKKAYSZŐKE 1989, 475-478.