A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

Latin kereszt alakú, bronzból öntötték. Szárai az alig ívelődö végek felé kissé kiszélesednek. Felül teljes épségben, alul töredékesen maradt meg egy-egy csuklópánt, amelyekkel ezt az oldalt egykor az ereklyetartó másik, már elveszett hátoldalához rögzítették. A korróziós nyomokból ítélve a pántokat bronzszegecsek foghatták össze, de ezek is hiányoznak már. Úgy tűnik, mintha az alsó csuklópánt karikáját — meghagyva annak csapját — gondosan lereszelték volna. Helyén kopásnyomok is látszanak. Valószínű tehát, hogy az ereklyetartónak ezt az oldalát a másik felének elvesztése után is mellkeresztként hordhatták. Az öntés után a kereszt széleit oldalt reszeléssel, a külső, fényesen sima felületét pedig véséssel és poncolással munkálták meg. A kereszt előlapjának szélein vonalkeret halad körbe. A felső és a vízszintes szárak végeit e keret mellett bevésett párhuzamos vonalakból s a közöttük elhelyezett, egysoros, háromszög alakú beütésekből kialakított sávok zárják le. A kereszt középső felületén orans tartású alak látható. Hosszúkás, keresztes dicsfénnyel övezett fején az arcot — az orosházi kereszt ábrázolásmódjához csaknem teljesen hasonlóan — stilizált vonalakkal jelölték. Testét kerek nyakkivágású, majdnem bokáig érő, bő, függőleges redőkben leomló, alsó szélén beszegett ruha fedi. E fölött vállait palliumhoz hasonló palást borítja. Mellén a nyakból lelógó, derékig érő, elkeskenyedő végű szalag két szára látszik ki a palást alól. Lábujjait jobbra, kissé lefelé fordítja, karjait pedig könyökben meghajlítja, s ugyanakkor a vállmagasságig felemelt, előre fordított, nyitott tenyereit enyhén leszorítja. A tárgy készítője a dicsfény vésett vonalát a háromszög hegyű poncolójával tette tagolttá. A palást körvonalának fölső harmadát ferde vonalakkal, többi részét pedig ismét poncolójával díszítette. A nyakban lévő szalag két ágának közét vízszmtes vonalkákkal, a ruha alsó szegélyének sávját pedig függőleges vonalkákkal töltötte ki. A ruha függőleges redőzetét középen meghúzott hullámvonallal, ennek jobb és bal oldalán két-két párhuzamos vonallal, a széleken pedig kettős hullámvonalakkal érzékeltette. Az alak karjai közül csupán a jobb oldalúi jelölte sűrű, ferde vonalakkal a ruha hosszú ujját, a bal alkart fedetlennek hagyta, (h.: 7,9 cm, sz.: 4,3 cm, v.: 0,3 cm, ltsz.: KJM 57.43.1.) A kereszten ábrázolt alak azonosítása — arra utaló felirat hiányában — meglehetősen bizonytalan. Nehezíti a helyzetet, hogy az ilyen, leginkább a Mária-ábrázolásokon előforduló alakbeállítás, az ereklyetartók két csuklópántos hátoldalaira jellemző, viszont az egyedül Krisztust megillető keresztes dicsfény és az egy csuklópántos előoldal a Megváltóra utal. Lehetséges az is, hogy az ereklyetartó keresztek kidolgozásának az eredetileg nagyon szigorú szabályait a későbbi provinciális műhelyek esetleg hiányos ikonográfiái ismeretekkel rendelkező mesterei már nem tudták hibátlanul követni, így a keresztek két oldalának egymástól elkülönülő ismertető jegyeit időnként már öszekeverték, s egy ilyen termék a szentilonai kereszt is. Az ábrázolást eddig Széli Márta s az ő nyomán Megay Géza Krisztusnak, Oberschall Magda Máriának, Szőke Béla pedig imádkozó papnak határozta meg (SZÉLL 1942,131; MEGAY 1961, 107; BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 248; SZŐKE 1962,62).

54 A kereszt előkerülésének körülményeit s múzeumba jutásának időpontját nem ismerjük. Annyit tudunk, hogy Jano János ajándékozta a múzeumnak, valószínűleg 1932. január 1. előtt.

55 A kereszt tehát szórvány lelet, s nem ásatásból származik.

56 Bizonyos az is, hogy a kereszt előkerülésének területén tárt fel 1933. aug. 4-én öt sírt Csallány Gábor. Az egyik sírban kova, egy másikban pedig két vascsat volt. A temető korát Széli Márta 1942ben — a szentes-szentlászlói temető alapján — all. századra keltezte, Csallány Gábor ugyanakkor a kereszt fotóját 1941-ben — külön megjegyzés nélkül — a Szentes környéki honfoglalás kori leletekkel együtt közölte (CSALLÁNY 1941,187, m. tábla A; SZÉLL 1942,131). A kereszt keltezése tehát már az első közlések54 Oberschall Magda ugyanakkora keresztet az ereklyetartó hátoldalának tekintette (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 248). 55 Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a leltározás sorrendjében a keresztet követő tételen egy 10-11. századi sarkantyú szerepel, amelyet Jano Ferenc ajándékozott a múzeumnak ugyancsak Szentilonáról, 1911-ben. Feltételezhető, hogy e különböző leletek ugyanazon lelőhelyről származnak, s az is lehet, hogy Jano Ferencnek Jano János a fia volt, s így az ereklyetartó kereszt a család földjén kerüliietett elő, talán az 1930-as évek legelején. A tárgy múzeimiba jutása után keríthetett sort Csallány Gábor ugyanott, 1933-ban egynapos ásatásra. 56 KJM ltsz.: 57.43.1-2. —A KJM,,Csongrádvármegyei Múzeum leltára Il-ik könyv "című korábbi nyilvántartásában egységesen „áthozat az 1932. évijan. 1. "bejegyzéssel a III. L. 17. leltári számon találunk sarkantyút, illetve a III. L. 58. leltári számon még egy „Bizánci kereszt" is szerepel, valamint a III. L. 78. és a III. L. 79. leltári számon további két „Bronzkereszt. "Ezeket azonban ma mára meglévőkkel külön-külön azonosítani lehetetlen.