A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

kell feltételeznünk. A kopáncsi temetők együttes értékelését éppen az ereklyetartó mellkereszt földbe kerülése időpontjának hozzávetőleges meghatározása is megköveteli. Ha ugyanis a kétféle temetkezési rítus egyidejűségét feltételezzük, akkor a kereszt már akár all. század közepe táján is földbe kerülhetett, ha viszont a templom körüli temetőt csak a közeli pogány temető felhagyása után nyitották meg, akkor — a köznépi temetőben talált Salamonéremre gondolva — a kereszt keltezése is valamivel későbbre, leghamarabb is csak all. század utolsó harmadára húzódhat át. Az ereklyetartó keltezésére eddig nem sok próbálkozás történt. Mint fentebb láttuk, sokáig eredeti funkcióját sem ismerték föl, s könyvcsatnak határozták meg

45 Először Bálint Alajos közölte helyes meghatározással, de tévesen ismeretlen lelőhelyűként s pontatlan leltári számot említve — a pontos leltári számnál pedig rosszul 1891-et feltüntetve — vette számba. Feltételezte viszont, hogy a,,,bizánci típusú kereszt... mindjárt a királyság kezdetén idekerült görög szerzetesek, apácák és építőmesterek útján jutott hozzánk" (BÁLINT 1937, 186,188). Az 1970-es évek leltárkönyvi bejegyzése 13. századinak határozta meg.

46 Imre Mihály átvette Bálint Alajos nézetét a tárgy keltezéséről és Magyarországra kerüléséről (IMRE 1984,578). Oberschall M. beosztásában a kopáncsi kereszt az I/d csoportba került, s a magyarországi keresztek között hozzá legközelebb állóként ő az orosházit és a szentes-szentilonait említette meg, de harmadikként ide sorolhatjuk a csanádpalotait is (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953,248).

47 A hazánkon kívül eső párhuzamok között említhetjük pl. a két smyrnai (WULFF 1909,197, XLV. tábla 927,930),

48 a Róma környéki (BÁRÁNY-OBERSCHALL 45 Lásdaz 42-43. jegyzetet. 46 TJM ltsz.: 73.22.13. 47 Az utóbbiakat lásd alább. 48 Szent István és Szent György ábrázolással. 49 YEOPYH(OC) felirattal. 50 (Szent) YEOPYHOCfelimttal. 51 Máriát jelentőfelirattal. 52 YEOPYHfelirattal. 53 TEOPTHOC felirattal 1953,218,220, 67/c-d kép), továbbá a bulgáriai Basevoban előkerült, a 11-12. századra keltezett keresztet (OVCSAROV1982,47,2. kép, 48),

50 illetve az ugyancsak bulgáriai, de közelebbről ismeretlen lelőhelyű, s a 12. századra meghatározott ereklyetartót (DONCEVAPETKOVA 1983, 120, in. tábla 4).

51 Szerbiában, az AlDuna melletti Kladovoban is előkerült egy olyan — a 12. századra keltezett — kereszt, amelyen az alakok kidolgozása hasonló. Ennek érdekessége, hogy az előoldalon — G. Marj anovic-Vuj ovié meghatározása szerint—egy orans tartású szent, a hátoldalon pedig Mária látható (MARJANOVIC-VUJOVIC 1987,48, No. 45,45/a-b kép). Magyarországtól északra is előfordul a hódmezővásárhelyihez hasonló kereszt (POULÍK 1957,344,95/2. kép),

52 de talán a legjobb párhuzam Kijevből ismert (KARGER 1949, 70, 9/2. kép; KARGER 1951,25,27,15/4. kép).

53 A fenti adatok sajnos sem a tárgy előkerülési helyének, sem keltezésének egészen pontos megállapításában nem segíthettek. Annyit azonban elmondhatunk, hogy a kopáncsi kereszt legvalószínűbben a Técsi-tanya helye mellett azonosított Árpád-kori előzményű, késő középkori falu területén, minden bizonnyal a település templom körüli temetőjéből került elő, s oda leginkább egy 11. század második felében ásott sír temetésekor juthatott. A felsorolt párhuzamok arra is rámutatnak, hogy a hasonló keresztek hátoldalán szereplő orans alakok és felirataik, illetve azok rövidítési szokásai alapján a hódmezővásárhelyi kereszten leginkább a (Szt.) rEOP[THOC] név olvasata állhat talán legközelebb a valósághoz. Szentes-Szentilona (Csongrád megye). Ereklyetartó mellkereszt előoldakt (6. kép 2 a-b) (CSALLANY 1941,187, IE. tábla A; STELL 1942,134, X. tábla 6; BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953,220, 67/b kép)