A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

A lelőhely azonosítása — de nem az ereklyetartó kereszt miatt — már többször is megtörtént. Fekvését, vagyis a Técsi-féle föld partos részének helyét először Szeremlei Sámuel írta körül az 1901ben megjelent könyvében. Bálint Alajos 1937-ben a lelőhelyet és a mellkeresztet kisebb tévedéssel említve Szeremlei S. leírását vette át, s ezen adatokkal dolgozott Széli Márta is (SZEREMLEI 1901, 369-371; BÁLINT 1937, 186, 188; SZÉLL 1940, 169, 2. kép, 173). A Hódmezővásárhelytől DNy-ra, a szegedi úttól D-re, a régi csárpatelki úttól pedig K-re eső lelőhely ezt követően csak Gazdapusztai Gyula 1965. évi leletmentésekor, valamint a szegedi egyetem által szervezett régészeti terepbejárások alkalmával került ismét előtérbe, s — bár külön az ereklyetartó lelőhelyével senki sem foglalkozott, illetve a tárgyat egyszer sem kötötték az újonnan föl térképezett lelőhelyhez — ennek köszönhetjük a Técsi-tanya környékén fekvő lelőhely háború utáni azonosítását (RégFüz 19 (1965) 9; KOÓS 1979, 9-11 — 10. sz. lelőhely; GALÁNTHA-VÁLYI 1984,269-270,273-274; PÁVAI 1989, 13 — 149. sz. lelőhely).

44 Az innen előkerülő középkori leletek alapján már Szeremlei Sámuel az elpusztult középkori Kopáncs falu területének határozta meg a lelőhelyet, de mivel két ilyen nevü település is létezett a térségben (Rétkopáncs és Mezőkopáncs), a középkori, lóképpen pedig az Árpád-kori oklevelekben előforduló említéseknek a falunkénti szétválasztása szinte lehetetlen (SZEREMLEI 1901, 365-371; BÁLINT 1936, 222). A lelőhelyről ismert leletek azonban bizonyítják, hogy az ereklyetartó mellkereszt egy olyan középkori faluhelyről származik, amelynek Árpádkori előzménye is volt. Könnyen lehet, hogy a mellkereszt a település templom körüli temetőjéből került elő, hiszen a korabeli egyház létét nemcsak a falu egész középkoron át tartó s — a jelek szerint — folytonos fennállása jelzi, hanem egy igen korai, s éppen az ereklyetartóval egyszerre, ugyaninnen múzeumba jutó körmeneti kereszt is. Mivel pedig ezen a lelőhelyen a kereszténység fölvételét megelőző időszakot tükröző temető vagy leletanyag mindeddig nem került elő, a kereszt pedig innen való, azért a közeli Szenti-tanyánál lévő köznépi jellegű, pogány temető legfeljebb a templomos falu népének őseié lehetett. Ez utóbbi temetőből 1931-ben 5, 1942-ben pedig 50 sírt tártak fel. A sírokból pl. kengyeleken, zabiákon, szív alakú ezüstdíszeken kívül S-végű karika és Salamon király érme is előkerült (BANNER 1934, 25, 55;PÁRDUCZ 1942,154-155; PÁRDUCZ 1943,183-192; FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, 40; BÁLINT 1968, 48, 64; LÁSZLÓ 1984, 261-266; GALÁNTHA-VÁLYI 1984, 269-270 — 53. sz. lelőhely; BÁLINT 1991,223). A két lelőhelynek nemcsak térbeli, hanem időbeli közelsége is figyelmet érdemel, hiszen a köznépi és a joggal feltételezett keresztény temető kronológiája éppen annak az átmeneti időszaknak a problémáját veti föl, amikor a pogány temetőket fokozatosan fölváltják a templom körüli temetők. E folyamatban még nem tisztázott az, hogy térben és időben létezhettek-e egymás mellett pogány és keresztény temetők, vagy pedig a térben ugyan egymáshoz közeli, de már eltérő temetkezési szokásokat mutató temetők között időrendi különbséget 43 A Técsi-tanya egyébként a múlt század utolsó negyedében igen nevezetes volt az ott előkerülő régiségekről. Az említett 1875/76-os tanévet követően 1891-ben, 1894-ben és 1895-ben is kerültek innen be a gimnázium régiségtárába őskori, népvándorlás kori, Árpád-kori és késő középkori leletek. A középkori leletek között — a már említett kereszteken kívül — például IV. István és IV. László pénze, bronzgyüríí, párizsikapocs-pár, köpüs nyílcsúcs, gyöngy, több cserépbogrács- és kályhaszem-töredék, illetve vaseszköz van. A lelőhelyen 1894. október 20-án és 1895. augttsztus 25-26-án Oláh Imre, a főgimnázium régiségtárának egyik őre (a másik Varga Antal volt) ásatást is végzett, hogy a régi falu templomát megtalálja, de csupán középkori hálónehezékeket, edénydarabokat és egy IV. Béla korabeli rézpénzt talált. A régiségtár és éremtár részére beküldött vagy megvásárolt tárgyak jegyzéke 1866/67-től című, a gimnázium eredeti, legelső leltárkönyvének (ma jelzet nélkül a TJM-ban) 1891. máj. 22-i, 1895. aug. 21-i, aug. 25-i, szept. 10-i, szept. 15-i bejegyzései; A gimnázium 1894-95. tanévi értesítője. H.-M.-Vásárlwly 1895, 67; SZEREMLEI 1900, 458-460; SZEREMLEI 1901, 369-371; BANNER 1934, 23-24. A leletek nyilvántartásaihoz lásd még „A hmvásárhelyi ref.főgymn. régiségtár lajstroma. Készítette: Nagy Géza, a m. nemz. múzeumi régiségtár tisztviselője. " című leltárkönyv (ma jelzet nélkül a TJM-ban) 414/a, 510-518, 872-890, 999. tételét (az ereklyetartó leltári száma: 889, „bronz könyvcsat "megjelöléssel), valamint TJMltsz.: 73.22.1-18, 73.22.20-30. —az ereklyetartó fotónegatív száma: 332. 44 Vö. még Hódmezővásárhely 1935. évi külterületi térképét: TJM helytörténeti ltsz.: 68.36.1.