A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

(VAZSAROVA-CACE VA 1968,30-31,6/a kép). A hasonló darabok szerbiai előfordulására lehet példa a Novi Pazarban és a Kostol-Mala Vrbicán előkerült, egyaránt a 12. századra keltezett mellkereszt (MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 42-43, No. 36, 38. kép), de megemlíthető itt egy ezeknél valamivel gyengébb párhuzam is (BARACSKI 1988, l/akép). Igen közeli a hasonlóság viszont egy horvátországi ismeretlen lelőhelyről és egy Vincáról származó, egyaránt a 11-13. századba sorolt kereszttel (PAVICIC 1994,59, No. 7-8). Romániában a Dinogetia-Garvän lelőhelyen fordult elő a szegedi kereszt előoldalán lévőhöz hasonló ábrázolás. Az ottani keresztet a 10-12. századra határozták meg (BARNEA 1973,322,20/6. kép, 325). A fentiekből a szegedi keresztre vonatkozóan annyi valószínűsíthető, hogy a magyarországi bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek általánosnak vehető időrendjének, vagyis azok 10-11. századi voltának megfelelően ez a tárgy is eljuthatott e vidékre már a 10. század folyamán, de földbe kerülése a 10. és a 11. századra egyaránt tehető. Hódmezővásárhely (Csongrád megye). Ereklyetartó mellkereszt hátoldala (6. kép 1 a-b) (SZEREMLEI 1901, 370, 32. kép 7;BÁLINT 1937, XXI. tábla 3. kép; IMRE 1984,578, XVIII. kép — tévesen Szeremlei S. ásatásaihoz köti; BÁLINT 1991, 224, 233, IX. tábla a, 8. kép. — tévesen elveszettnek említi) Latin kereszt alakú, bronzból öntött, szárai az egyenesen lezárt végek felé kiszélesednek. Alsó szára töredékes, nagyobb része hiányzik. Felül még megmaradt az ereklyetartó zárszerkezetéhez tartozó két csuklópánt. A bronzszegecs már kiesett belőle. Felületén, a széleken végighaladó vésett vonalkeretben, vésett vonalakkal megformált orans tartású alakot ábrázoltak. Tekáitete előre néz, fejét dicsfény veszi körül. Ruháját kettős, párhuzamos vonalakkal jelölték. Lekerekített vállát ferdén vonalkázott területen pallium fedi, nyakában medallionos nyaklánc látható, derekán a csúcsaival összeérő háromszögek talán a ruha anyagának redőzetét, csavarodását érzékeltetik. Ruhával fedett karjait könyékben behajlítja, fölfelé nyitott tenyerét vállmagasságig emeli. Ujjai sematikusan megrajzoltak. Az ábrázolt személy azonosítását a fej fölött bevésett felirat tehetné egyértelművé, de ez annyira kopott, hogy olvasata bizonytalan, (h.: 5,1 cm —töredékes, sz.: 4,3 cm, v.: 0,3 cm, ltsz.: TJM73.22.14.) A felirat magyarázatával — kopottsága ellenére — több helyen is t^álkozunk, de szinte mindegyik vélemény Bálint Alajos „Isten fia" olvasatát veszi alapul (BÁLINT 1937,188). A kereszten a leltárkönyvi bejegyzés szerint is Krisztus alakja látható, a felirata pedig „OYEOP." Imre Mihály a megmaradt töredéket — Bálint Alajos nyomán — az egykori ereklyetartó előlapjának tartotta, s a feliratot a „THEOSZ hüiosz" (Isten fia) szókapcsolat görög betűs változatának olvasta, az alakot tehát szintén Krisztussal azonosította (IMRE 1984, 578). Ilyen alapon azonban gondolhatunk arra is, hogy a hasonló típusú ereklyetartó kereszteken a két függesztőfüles hátoldal orans tartású alakja Mária szokott lenni, s így a két sorban bevésett felirat felső, nagy betűkből álló sorát „MHT[ríJP"-nek is olvashatjuk, s ez esetben az alsó, teljesen azonosíthatatlan, valószínűleg kisbetűkből álló sor „GEOY"-nak felelhet meg. E feltételezésnek azonban annyi realitása van, mint az előbbi verzióknak. Színesíti a véleményalkotásokat Oberschall Magda „THEOTOKOS" olvasata, s ezt a változatot Megay Géza is átvette, hiszen a miskolci darabon éppen ez a felirat jól kibetűzhető (BÁRÁNYOBERSCHALL 1953,218; MEGAY 1961,106). A hódmezővásárhelyi kereszt előkerülésének, múzeumba jutásának pontos körülményeivel kapcsolatban vannak megválaszolhatatlan kérdések, de a tárgynak az azóta eltelt több mint egy évszázados életútja többé-kevésbé nyomon követhető. Az első adat a hódmezővásárhelyi református főgimnázium 1875/76-os tanévéhez megy vissza, mert ekkor ajándékozott a gimnázium „múzeumának" Técsi József ügyvéd a kopáncsi tanyájához tartozó földjéről néhány régi tárgyat, melyek között volt például egy Árpád-kori körmeneti kereszt és egy „Árpádkorbeli könyvcsat" is.

42 Ez utóbbi szerencsére azonosítható az ereklyetartó mellkereszttel, mivel a kopáncsi leleteket Szeremlei Sámuel az 1901-ben megjelent kötetében rajzon is bemutatta, s köztük a „bronz könyvcsatt" (az ereklyetartó) ugyancsak szerepel (SZEREMLEI 1901,369-370,32. kép 7).

43 42 1875-76. évi tudósítvány aHód-Mező^Vásámeb^ refo 34. Az l888A>an a régiségek között említett,, csattok ' ' egyike valószínűleg szintén az ereklyetartó lehetett (OLÁH-VARGA 1888, 4; OLÁH-VARGA 1897, 400).