A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében
mester nem tudta tökéletesen megrajzolni. Jól kivehető viszont a Megváltó szeme, orra, szája s szakálla. Lábszárig érő, rövid ujjú, bő ruhája is gondosan kidolgozott: két szélén függőleges, párhuzamos vonalak között pontsor halad, középen pedig diagonális vonalakból álló sávok érzékeltetik a ruha redőit. Mezítlábasán, sarkait egymás mellé illesztve egy trapéz alakú lábtartó deszkán áll. Egyenesen kinyújtott karjai s tenyérrel előre fordított, nyitott kezei alatt jól láthatók a keresztfa vízszintes, végei felé kissé kiszélesedő szárai is. Krisztus feje fölött táblás kereszt van, ennek vízsznites szárai a végek felé ugyancsak kiszélesedőek. A középen lévő, átlós vonalakból megszerkesztett X jellel ellátott tábla azonban ezen az ábrázoláson függőleges alakú lett, s egyben a kereszt függőleges szárát is helyettesíti. Krisztus karjai és a keresztfa vízszintes szárai alatt az IX C 1X C betűk olvashatók A hátoldal közepén az orans tartású Mária látható, az előlap ábrázolásához hasonlóan vésett vonalakkal bemutatva. Arca felénk fordul, fejkendős fejét dicsfény veszi körül. Kerek nyakkivágású, bő, ferde redőkben leomló, bokáig érő nihájának homorú vonalú alsó szegélye alól csak lábujjai látszanak ki. Vállát kendő vagy palást fedi, amely hámi szétterül. Karjait, csípőhöz szorított könyékkel vállmagasságig emeli, nyitott tenyereit előre s fölfelé fordítja. Feje fölött a vésett MP - GV betűk olvashatók (t\4ITTFíP 0EOY = Isten anyja), kezei alatt pedig egy-egy hatágú csillag látszik, amelyeket 3-3 egymást keresztező vonallal rajzoltak meg. Talán szintén a csillag leegyszerűsített formája lehet az a szabályosan elhelyezkedő öt pontból álló jel, amelyet közvetlenül Mária feje fölött, a dicsfényben helyeztek el. A kereszt vízszintes szárainak végében, Mária karjai mellett egy-egy glóriás mellékalak van. Arcukon jól látható a szem, az orr és a szemöldök, ruhájuk ferde, vésett vonalakkal jelölt. Azonosításuk — arra utaló jelek hiánya miatt — ugyan nehéz, de mivel a testük két oldalán lévő rajzolat erősen szárnyakra emlékeztet, valószínű, hogy a hét arkangyal közül valamelyik kettőt ábrázolták, talán a két legjelentősebbet, Mihályt és Gábrielt A hátoldal alsó részén korrózió okozta, esetleg öntéshibából eredő kisebb lyuk látható, (h: 8,7 cm, sz.: 4,7 cm, v.: 0,8 cm, ltsz.: MFM 71.2.1.) A tárgy származási helyéről és múzeumba kerüléséről nem sokat tudunk, az erre vonatkozó összes információt a leltárkönyvi bejegyzés jelenti: a keresztet 1971 augusztusában vette meg a múzeum Siflis Jánostól, aki szerint az Szeged-Öthalomról származik. A leltárkönyv lelőhelyrovatába tehát ennek megfelelően, vagyis a bizonytalanságot jelezve, Szeged-Öthalom kérdőjelesen került be. 39 Ez az oka annak, hogy míg Kürti Béla egyértelműen ,,az Öthalom területéről szórványként " előkerült keresztet említ, addig Bálint Csanád a tárgyat ismeretlen lelőhelyünek veszi, s csak kérdőjelesen köti azt az Öthalomhoz (KÜRTI 1983, 269-271; BÁLINT 1991, 114). Biztosat tehát nem állíthatunk a tárgy lelőhelyéről, de az Öthalmon eddig végzett kutatási eredmények alapján akár onnan is származhat. Az 1879-ben, majd 1950-ben ott előkerült sírok között ugyanis voltak biztosan honfoglalás koriak, az egyikben például I. Berengar (888-924) dénárjával, de előkerültek nemcsak a 10. századra, hanem a 11-13. századra keltezhető leletek is (VARÁZSÉJI 1880, 323-336; BÁLINT 1968, 47,54,56,66-67; BÁLINT 1991,251). A lelőhely kérdésén kívül a tárgy keltezése szintén bizonytalan. Egyetlen javaslat született eddig erre, mely a keresztet — egyértelmű bizonyítékok hiányában — feltételesen a 10. századra sorolta (KÜRTI 1983, 271). A hasonló ereklyetartó keresztek sem sokat segítenek a pontos meghatározásban. A legközelebbi magyarországi párhuzamok között említhetjük a fentebb ismertetett tótkomlósin kívül a miskolci honfoglalás kori köznépi temető egyik sírjában előkerült, s a 10. század közepe és a 11. század közepe vagy a 10. század vége és a 11. század eleje közötti időre keltezett ereklyetartót (MEGAY 1961, 100-108; SZABÓ 1980, 61-62, 111-112; RÉVÉSZ 1992, 101, 107), illetve a ceglédi keresztet. 40 A Magyarországon kívüli, hasonló jegyeket viselő ereklyetartók közé tartozik például a már említett smyrnai (WULFF 1909, 195, XLV. tábla 918), valamint Bulgáriából a néhány ismeretlen lelőhelyű darab 41 mellett a pliszkai (TX3NCEVA-PETKOVA 1979, 74,76,4. kép, 78-79,81,14. kép), a 10-11. századba sorolt vracai (MASOV 1979,46,16/2-3. kép, 47), a 12. századra meghatározott akszakovoi és izvorszkoi (DONÖEVAPETKOVA 1983,119-120, ÜL tábla 1-2), illetve a 12-14. századra keltezett, Sopottól nem messze talált kereszt (DZSAMBOV 1986,24, 7. kép, 26). A szegedi darabon látható mellékalakok (arkangyalok) közeli megfelelője az ablanicai kerek lemezkén is fölbukkan 39 MFM ltsz: 71.2.1. A vásárlással kapcsolatban nincs több adat, márazeladó címét sem lehet kinyomozni. 40 A ceglédi kereszt ugyan egy elpusztult falusi templom szentélyében került elő, de csak szórványként, s a templom építése előtt is volt már ugyanitt temető. Időbesorolása tehát ennek nem egyértelmű. Vö.: RégFüz 44 (1992) 74; TARI 1992,127,132. 41 MIATEV 1922, 69, 51. kép, 76, 61. kép; VALEVA 1981, 76, 8. kép — 9-10. századi keltezéssel.