A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében
145, 1/1. kép, 146), a miskolci (MEGAY 1961, 103, 4. kép, 104), a ceglédi (TARI 1992,127,132) és a tótkomlósihoz területileg a legközelebb eső szeged-öthalmi 38 kereszt. Lovag Zsuzsa szerint a székesfehérvári keresztet annak párhuzamai a 10-12. századra keltezik (LOVAG 1971,146). Oberschall Magda — ugyancsak a székesfehérvári lelet kapcsán — ukrajnai párhuzamokat is megemlített (BÁRÁbTYX)BERSCHALL 1953, 221,68/dkép, 223,69. kép). A székesfehérvári és a tótkomlósi keresztforma egyébként igen archaikusnak látszik; egyiptomi, közel-keleti és balkáni bronzlámpákon, íuggőkereszteken már az 5-6. században is előfordult (WULFF 1909, 177-178,201, XXXLX. tábla 801-802, XLIV. tábla 961). Egy Smymából származó, a tótkomlósihoz nagyon hasonló ábrázolással rendelkező ereklyetartó keresztet szintén nagyon korai időkre, a 6-7. századra kelteztek (WULFF 1909,195,XLV. tábla 918). A tótkomlósi kereszttel valamilyen vonatkozásban megegyező leletek közül a legtöbb Bulgáriából ismeretes. Korukat a 6-14. század közé, leginkább a 9-11. századra teszik. Ide sorolható több, közelebbről meghatározatlan lelőhelyü kereszten (MIATEV 1922, 69,51. kép, 80,67. kép, 81,69. kép; VALEVA 1981,76,8. kép, 7879, 81,16/a kép) kívül például a 10-11. század elejére keltezett yakimovoi (MILCEV 1963, 29, 8/4. kép, 30-31; MILCEV 1966,344,7/3. kép, 345), az ez alapján ugyanerre az időre tett, Vraca mellett előkerült kereszt (MASOV 1979,46,16/2-3. kép, 47), a II. Romanosz (959-963) pénzével együtt talált, Odarciból való darab (DONCEVAPETKOVA 1981, 26, III. tábla 8), valamint a sumeni (ANTONOVA 1973, 157, HL tábla), a pliszkai (DONCEVAPETKOVA 1979, 75, 1. kép, 78, 80, 13. kép), az akszakovoi (DONCEVA-PETKOVA 1983, 119-120, DT. tábla 1-2) és a Sopottól ÉNy-ra előkerült ereklyetartó. Ez utóbbit például — a fellegvár anyagával együtt — a 12-14. századra keltezték (DZSAMBOV 1986,24,7. kép, 26). Igen közeli a hasonlóság egy horvátországi ismeretlen lelőhelyről, illetve a Vmcaról származó ereklyetartóval is, melyeket egyaránt 11-13. századinak határoztak meg (PAVICIC 1994,59, No. 7-8). A tótkomlósi kereszt hátoldalán látható, valószínűleg pálmát mintázó stilizált ábrázoláshoz hason38 Ismertetését lásd alább. lót találunk a szerbiai Kostol-Mala Vrbicán és a Kragujevácon előkerült, s egyaránt a 12. századra meghatározott kereszten (TviARJANOViC-VUJOVic 1987,43, No. 38,37/b kép). Ugyanez a motívum fordul elő a romániai Pácuiul lui Soare lelőhelyén feltárt, 13-15. századra besorolt kereszten is (DIACONU 1977, 130, 101/6 a-b kép). Egy másik, ugyancsak romániai, Dinogetia-Garvánból származó, s a 11-12. század fordulójára keltezett ereklyetartó az alakja miatt említhető meg a tótkomlósi mellett (BARNEA 1967, 360361, 192/10. kép). A csehországi és szlovákiai párhuzamok meglétét jelenti all. századra keltezett opocnicei (NECHVATAL 1979, 216, 219, 2. tábla 6. kép, 242) és — a pálmaág-motívum alapján — a mácsédi (DEKAN 1980,23,176,127. kép) kereszt is. A felsorolt párhuzamok és a lelőhelyre vonatkozó megfigyelések alapján a tótkomlósi ereklyetartó mellkereszt földbe kerülésének idejét nagy valószínűséggel meghatározza a korai falu templomának építése, a templom körüli temető megnyitása vagyis azt — például a vésztői ereklyetartókhoz hasonlóan — leginkább all. századra, annak is a második felére, végére, esetleg a 12. század legelejére határozhatjuk meg. Ennek biztosabb állításához egy, a lelőhelyen végzett hitelesítő ásatás talán további adatokat nyújtana Szeged (Csongrád megye). Ereklyetartó mellkereszt (5. kép a-<I) (KÜRTI 1983,15. fénykép a-b; BÁLINT 1991,114, XXXV. tábla 2. kép). Latin kereszt alakú, bronzból öntött, szárai az egyenesen lezárt végeik felé kiszélesednek. Csuklós pántokkal záródó két oldala egyforma nagyságú, de egymáshoz nem résmentesen illeszkedik. Igen jó állapotú, kopás nyomai alig-alig látszanak rajta. Felül a láncvezető függesztőkarika hiányzik. Az elő- és hátoldalt összekapcsoló csuklós pántokat alul is és felül is vasszegeccsel rögzítették, de ezekből többnyire már csak oxidnyomok maradtak meg, illetve a hátoldal két csuklópántjában egy-egy kisebb töredék. Az utóbbiakon jól látszik, hogy a szegecs végeit elkalapálták, s óvatosan meg is reszelték. A vízszintes szárak végein még a két oldal összeillesztése előtt, a kereszt többi szélén pedig az után elvégzett reszelés nyomai figyelhetők meg. Az ereklyetartó vonalkeret nélküli előoldalán vésett vonalakkal a keresztre feszített Krisztust ábrázolták. Keresztes dicsfénnyel övezett fejének jobb oldalra hanyatlását az ötvös-