A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

let hozó növényt mintáztak meg. E növény Máriával összefüggő meghatározására a keresztény vallás jelképrendszere rendkívül sok lehetőséget kínál, de talán a legvalószínűbb, hogy pálmát jelent

34 (h.: 8,8 cm, sz.: 4,7 cm — a csepp alakú díszekkel együtt 5,2 cm, v.: 0,9 cm, ltsz.: MMM 52.1269.1. — hátlap, 52.1271.1.—előlap).

35 A tótkomlósi ereklyetartó mellkereszt előkerülésére vonatkozó pontos adatokkal nem rendelkezünk. A legtöbb információt ezzel kapcsolatban a kereszt két oldalának két különböző leltári száma mellett olvasható, de egymással megegyező bejegyzés nyújtja, mely szerint az összetartozó oldalak Tótkomlósnak a Teleki-puszta nevű határrészén kerültek elő 1900-ban, Bálás Ádám ásatásán.

36 A Teleki-pusztán lévő faluhelyen és temetőben az ereklyetartó mellkereszt be leltározását követően 1955-ben, 1956-ban és 1959-ben Olasz Ernő is ásatott, melynek a kereszt szempontjából azért van jelentősége, mert amíg a korábbi megállapítások csak késő középkori leleteket emlegettek, addig az 50-es évek ásatásai bizonyították, hogy a falunak Árpád-kori előzménye is volt. A templom körüli temetőben Olasz Ernő által feltárt sírokban ugyanis I. László és III. István kori érmek, S-végű hajkarikák kerültek elő (OLASZ 1957,90; OLASZ 1959,35-36; RégFüz 13 (1960) 114). Az 1960-as évek feldolgozásaiban ismét találkozunk a lelőhellyel (FEHÉR-4ERY^OMLOVÁNSZKY 1962, 81. No. 1157-1158; DIENES 1965, 161; KOVALOVSZKI 1965, 176, 180-181), melynek legutóbbi bejárására s a templomhely azonosítására 1992-ben került sor. A lelőhely Árpádkori kezdete minden esetben igazolást nyert.

37 A megmaradt s felsorolt adatok alapján elmondható, hogy az ereklyetartó mellkereszt egy régóta ismert Árpád-kori előzményű, de a késő középkort is megért falu (talán éppen a középkori Komlós) területén, nagy valószínűséggel a falu templom körüli temetőjéből, az 1900. október 3. és 5. között végzett ásatás során került elő. A magyarországi leletek közül ehhez hasonló — leginkább a kereszt alakja, a keresztszárak végeinek kialakítása, az alakábrázolások, valamint a Krisztus mellett lévő felirat, illetve a Mária kezeinél látható pálmaágak alapján — a székesfehérvári (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 221, 68/c kép; LOVAG 1971, 34 Lásd a 17. jegyzetet. 35 Az 52.1270.1. leltári számmal a gyulavarsándiLapos-halmon előkerült ereklyetartó hátoldalát leltározták be. (Lásd alább és a 12. jegyzetet.) 36 A lelőhely már a múlt század óta úgy ismeretes a megye múzeumi életében és a helytörténészek előtt, hogy ott azonosítható a mai település előzménye, a középkori Komlós. A falu első említése 1415-ből származik, templomára utaló középkori adat nem ismert, de annakhelye a 18. század második felében még látszott. A Mezőhegyesre vezető régi út K-i oldalán, a Szárazér K-i partján lévő templomhelyen már 1883. szeptember 20-a és 22-e között háromnapos ásatást végzett Zsilinszky Mihály, a Békéscsabai Miizeum Egyesület megbízásából. A templom kőből készült alapfalait, valamint a templom körüli temető jónéhány sírját megtalálták ekkor, de egyéb lelet nem keriüt elő, így az ereklyetartó sem származhat ebből az ásatásból (GAJDÁCS 1883, 44; ZSILINSZKY 1883,177-178; MOGYORÓSSY 1883,183-185; GAJDÁCS 1897, 20-21; SZATMÁRI 1990, 92-93). A lelőhely ismert volta miatt kerülhetett sor a Múzeum Egyesület második, Bálás Adám által szervezett ásatására, 1900. október 3-a és 5-e között. A háromnapos munkát a helybéli evangélikus tanító, Szokolay Pál vezette. A beszámolók szerint kb. 40 -— egy helyen Mátyás korinak említett — sírra, illetve 15-17. századinak meghatározott házak maradványaira és mintegy 40-60 darab ,,házi eszközre " bukkantak. A fennmaradt gyarapodási jelentésekben és nyilvántartásokban keresztet ugyan nem említenek, de nem elképzelhetetlen, hogy a tárgy funkcióját nem ismerték fel, s az egyik lajstromban feltüntetett 2 db ajtópánt az egyébként forgópántos ereklyetartó két oldalát jelenti, fôékêsmegyei Közlöny XXVII/79 (1900) oh. 4., 3. old; MAROS 1901, 84; MAROS-VARSÁGH 1901, 116; BÁLÁS 1901, 109; BÁLÁS 1901a, 113; BÁLÁS 1902, 35 — téves évszámmal; KRAMMER 1902, 15, No. 120). 1901 szeptemberében Bálás Adám újabb háromnapos ásatást szervezett, melyet ezúttal is Szokolay Pál vezetett. Ismét 15-16. századi tárgyak kerültek elő, egyéb adat azonban nem maradt fent (MAROS 1902, 40; BÁLÁS 1902a, 48). Az 1900-ban előkerült tárgyak közül igen sok ma is megvan, melyek egy része szerepel a békéscsabai múzeum régi cédulakatalógusában is. Nehezebb az 1901-ben talált tárgyak azonosítása, mert ebben az évben Tótkomlósnak a szőllősi határrészén is végeztek ásatást. Bálás Ádám 1900. évi Teleki-pusztán végzett ásatása a megjelölése a MMM 52.1193.1-1201.1., 52.1232.1-1269.1., 52.1271.11284.1., 52.1469.1., 52.1475.1-1476.1., 52.1623.1., 52.1698.1-1701.1., 52.1756.1., 54.2628.1., 54.2639.1., 54.2642.1., 54.2644.1. leltári számú telep-és sírleleteknek. (Vö. még MMM régi cédulakatalógusa No. 113-126, 132-141; KRAMMER 1902, 15-17, 67-68; BÁLÁS 1902a, 47^8). 37 Szatmáriimre terepjárása: MNM RégAd IX. 77/1993; MMM RégAd 2110-1993.