A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

két oldalán a csuklópántok megmaradtak. Eredetileg a nyakláncot vezető, bordával tagolt függesztőkarikája is megvolt (BÁRÁNYOBERSCHALL1953,214,62/b kép), ma már azonban ez hiányzik. Előlapján Krisztus domborúan megfonnák alakja van. Kissé jobbra hanyatló, keresztes dicsfénnyel körülvett feje fölött kereszt formájú jel látszik. Arcát pontosan kidolgozták, de felülete mára eléggé megkopott. Karjait vízszintesen kinyújtja, testét kerek nyakkivágású ing fölött ujjatlan, 'V nyakú, függőleges redőkben leomló, bokáig érő, hosszú mha (colobium, tunika) fedi. Mezítlábasán, bokáit összezárva, trapéz alakú lábtartó deszkán (suppedaneum) áll. A kereszt hátoldalán Szűz Mária ugyancsak domborúan megformált — orans tartású — alakja látható. Arca nehezen kivehető, erősen kopott. Hosszú kendővel (penula) fedett fejét dicsfény övezi. Vállmagasságig felemelt, könyékben behajlított kezeit kissé leszorítja. Vállait és felsőtestét az elől egymáson áthajtott kendője vagy stólája borítja. Ez alatt bő, függőleges redőkben leomló, de szük ujjas, bokáig érő ruhát visel. Lábai alig látszanak, (h.: 7 cm, sz.: 3,5 cm, v.: 0,6 cm, ltsz.: MNM 1939.96.) Az ereklyetartó mellkereszt lelőkörülményeit a kutatók indokolatlanul kezelik óvatosan, s tartják tisztázatlannak. Érdemes ezzel kapcsolatban Szeghalmy Gyula kevéssé ismert, 1936-ban megjelent tanulmányának idevágó részét szó szerint idézni: 1908-ban a halom oldalán dolgozó szőlőmunkások e sorok írójának jelenlétében egy téglával kirakott sírt bontottak ki. Már maguk a sírkamra építéséhez fölhasznált téglák is elándták, hogy itt kora-árpádkori sírral van dolgunk, de a sír melléklete: két drb. Szt. László-korabeli dénár s egy bizánci stílusú szétnyitható, ereklyetartós bronzkereszt, kétségtelenné tette, hogy a sír az apátság valamelyik XIII. századbeli előkelőbb tagjáé, talán éppen egyik apátjáé volt. A hajdani apátság néhány pillér és keresztboltozat töredéke jelenleg a gyulai múzeum kőgyüjteményében látható. A bronzkereszt szerző tulajdona. ''(SZEGHALMY 1936,376). A leírás egyetlen részében sincs okunk kételkedni. Egyrészt nem véletlen, hogy a tárgy előkerülésénél Szeghalmy Gyula jelen volt, hiszen a környéken előforduló halmok sorsát már 1906-tól figyelemmel kísérte, vagyis a lelet megmentésében az ő tudatossága jelentős szerepet játszott (SZEGHALMI 1912, 281). Másrészt a Mágori-halmon már a 11. században templom állt, amelynek helyébe később több periódussal rendelkező nemzetségi monostort építettek. Az 1968-1978 között végzett feltárások során a halom keleti lejtőjén téglakeretes sírok is előkerültek (JUHÁSZ 1992,95-105). A lelőhelyről a gyulai múzeumba jutott múlt századi leletekről szintén maradtak adataink (KARÁCSONYI 1896,1.179). A Magyar Nemzeti Múzeum (abban az időben Országos Magyar Történeti Múzeum) gyűjteményébe már 1936-ban is kerültek Mágorról más leletek, de ebben az évben a mellkereszt — az idézetből kiderül —még Szeghalmy Gyula tulajdonában lehetett (ZICHY 1937, 15). Nem sokkal később azonban az ereklyetartó minden bizonnyal Petroczy József főtanácsos birtokába került, hiszen 1939. március 23-án a Nemzeti Múzeum ővele kötött 35 pengő értékben csereszerződést a kereszt átvételére. A tárgyat öt nappal később vették leltárba. Pontos leírása igazolja, hogy függesztőkarikája a szegeccsel együtt épségben megvolt. Teljes hosszát is innen ismerjük, melyet 8,4 cm-nek mértek. Előkerülési helyének és kísérő leleteinek megjelölése szintén egyértelmű, s összhangban áll Szeghalmy Gyula fentebb idézett közlésével: ,,Lelték a vésztői Mágori halmon állott Csoltmonostorban 2 drb. Szt. László korabeli dénárral ' '. Az ereklyetartó keltezésénél a máshol előkerült hasonló leleteken kívül Szeghalmy Gyula szavaira hagyatkozhatunk. Az utóbbi szerint a mellkereszt a 11. század vége felé kerülhetett földbe, de meg kell jegyezni, hogy az említett két éremnek sajnos nyoma veszett, múzeumba soha nem kerültek, így ma már meghatározásuk ellenőrzése is lehetetlen. Az ásatások alkalmával föltárt téglakeretes sírok keltezése vagy a templomok valamelyik építési periódusához kötése sem volt egyértelműen megállapítható. Szent László pénzeinek huzamos használatát s a téglakeretes síroknak a rendház kiépítéséhez tartozását feltételezve az ereklyetartó földbekerülése akár a 12. század elejére is áthúzódhatott, de ez a hasonló leletek keltezése alapján kevéssé valószínű.

3 2 MNM irattára 3/1939., illetve MNM ltsz.: 96/1939. —Az ereklyetartóért 7 db kovácspisztolyt adtak cserébe. A tanú Oberscliall Magda volt. 3 Ali. századi földbekerülés mellettfoglaltak állást mások is ßARANY-OBERSCHALL 1953, 212, 228, 247; LOVAG 1971,148,154,156;