A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

Hasonló ereklyetartók több lelőhelyről ismeretesek. Egy részük kompozíciójuk és az alakok kidolgozása szerint egyaránt pontos egyezést mutat a vésztőivel, más részük viszont csak az alakok megformálása tekintetében. Ez utóbbiaknál a középen lévő főalakok mellett még négy mellékalak kap helyet, azonban a főalakok kidolgozásbeli hasonlósága ezeknél is kétségtelen. A vésztői ereklyetartó egyik vagy mindkét oldalának pontos megfelelője került elő egy ismeretlen magyarországi lelőhelyen (LOVAG 1971,145,1. kép 3) és a tiszafüredi honfoglalás kori (10. századi) temetőben (FODOR 1975, 259, 280, 94/1. kép, 295). Az alakok megformálásának hasonlósága alapján azonban a vésztői mellé sorolható még a 9. század végére illetve a 10. századra keltezett tiszaeszlári kereszten (JÓSA 1914,174-175, m. kép; BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953,217,65/a-b kép, 228; MEGAY 1961, 106) kívül az egyformán 11. századinak meghatározott dunaújvárosi (régebbi nevén dunapentelei) (BÁRÁNYOB ERSCHALL 1953,217,219,66/a-b kép; LOVAG 1971,145,1. kép 4 a-b; BÓNA 1973, 33. tábla 1-2; BÓNA 1991, 3-4, 44, 2. kép), nyírkárászi (JÓSA 1914,182; BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 213, 215, 63/a kép, 228, 236, 247), tiszaörvényi (HORVÁTH 1970,127-129,3. kép4; LOVAG 1971,147-148,2. kép 3\ s a keltezési javaslatok nélkül említett tápióbicskei (LOVAG 1971, 147, 2. kép 2), SZŐnyi (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 219, 66/d kép) és veszprémi (BÁRÁNYOBERSCHALL1953,219,66/c kép) ereklyetartó kereszt is. A 9. század második felétől all. század végéig terjedő időre keltezik a bulgáriai Preszlav (OGNENOVA-GEORGJEVA 1955,405,45/a-b kép; TOTEV 1972,48,7/g, 7/v kép, 50, 52; NESEVA 1979, 49-50, 5. kép), Yakimovo (MLCEV 1963,29-31, 8Û., 9/2. kép; MfLCEV 1966, 344-345, 8/2 kép), Odarci (DONCEVA-PETKOVA 1981,21,26, ÜL tábla 7), valamint a szerbiai Novi Pazar (LJUBINKOVIC 1970, 235, H. tábla 3; MARJANOVIC-VUJOVIC 1987,31, 13. kép), illetve a romániai Dinogetia (BARNEA 1961,311-312,4/1. kép) és Päcuiul lui Soare (DIACONU-VUŒANU 1972, 160-161, XXTX. tábla 3-4) hasonló leletein kívül Bulgária, Szerbia és Horvátország néhány ismeretlen lelőhelyről származó keresztjét (MIATEV 1922, 65, 45. kép; DONCEVA-PETKOVA 1983, 116-117, II. tábla 2-3; MARJANOVIC-VUJOVIC 1987,30-31,12/a-b kép; PAVICIC 1994,57, No. 1) is. Gyula (Békés megye). Ereklyetartó mellkereszt (1. kép 2 a-b) (GENTHON1944, 252; BAKAY 1978, 136, 28. kép; BAKAY 1989, 292, 229. kép)

4 Latin kereszt alakú, bronzból öntött. Az átlagosnál nagyobb és jóval nehezebb is. A csaknem egyenes végű szárai közül a függőlegesek a végek felé kissé kiszélesednek, a vízszintesek szélei pedig egymással párhuzamosak. Két oldala pontosan összeilleszthető, de porhanyós anyag tárolására soha nem lehetett alkalmas, hacsak azt nem csomagolták pl. rongyocskába. A csuklós pántokból kialakított zárszerkezete és a három bordával tagolt függesztőkarikája épségben megmaradt A felső pántokat összefogó bronzszegecsnek csak az egyik vége van meg, amely félgömb alakú és gerezdéit felületű. (A hasonló keresztek azt mutatják, hogy ilyen lehetett a szegecs másik vége is. Vö.: BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 211, 61. kép; DONCEVAPETKOVA 1979, 75, 1-3. kép) Az oxidnyomokból ítélve az alsó pántok szegecse is bronzból készülhetett Előlapjának széleit bevésett egyenes vonalak keretezne. Középen a keresztre feszített Krisztus domborúan megformált alakja látható. Keresztes dicsfénnyel övezett feje kissé jobbra hanyatlik, haja a válláig ér, arcvonásai jól kivehetők. Szemeit, orrát és szakállát vésett vonalkákkal hangsúlyozták. Testét kerek nyakkivágású, ujjatlan, bokáig érő, függőleges és 'V alakú redőkben leomló ruha fedi. Trapéz alakú lábtartó deszkán áll, párhuzamosan egymás mellé illesztett lábakkal, mezítlábasán. Karjai vízszintesek, nyitott tenyerei előre néznek. Krisztus karjai mögött a keresztfa két vízszintes szára, feje fölött pedig egy négyszöggel s annak átlóival mintázott táblás keresztforma tűnik elő. A táblás kereszt jobb és bal oldalán jól látszik a nap és a hold vésett körvonalakkal hangsúlyozott, domború alakja.

5 Krisztus kezeméi, az ereklyetartó vízszintes szárainak végén, egy-egy stilizált, ugyancsak domború alak látható. Az alakok azonosításakor a hasonló kompozíciók s felirataik alapján Krisztus jobb oldalán Szűz Mariára, bal oldalán pedig János evangélistára gondolhatunk, illetve a keresztrefeszítés azon jelenetére, amikor Krisztus a keresztről János gondjaiba ajánlja anyját (János 19,26. 27., illetve János 21,20. 24.). Erre utal az a két-két soros, görög betűkkel bevésett felirat is, amely a keresztfa vízszintes szárai alatt, Krisztus és a mellékalakok között látszik. A felirat sajnos olyannyira elmosódott, hogy csak némelyik betű olvasható egyértelműen. A hasonló ábrázolások alapján a szöveg Krisztus jobb oldalán IEO YOC COY (= íme a te fiad), bal oldalán pedig I OY H MHTHP COY (= íme a te anyád) lehetett az alábbi elrendezésben (MIATEV 1922, 71-73; ECSEDY-KOVÁCS-MARÁZ-TORMA 1982, 184). 4 Oberschall M. besorolásában az Vb csoportba került ßARANY-OBERSCHALL 1953, 213, 247-248). 5 Akét égitest szimbolikájának változatos magyarázataihoz vö. KLEX 1986,170-174, 238-240.