A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

MFMÉ — StudArch I (1995) 219-264 BIZÁNCI TÍPUSÚ EREKLYETARTÓ MELLKERESZTEK BÉKÉS ÉS CSONGRÁD MEGYÉBEN SZATMÁRI Imre Kora Árpád-kori leleteink jellegzetes csoportját képezik a szórványosan előkerülő, bronzból készült mellkeresztek. Az ide sorolható tárgyak egyik részének csuklósan összekapcsolódó, egymáshoz pontosan illeszkedő, belső üreget képező elő- és hátoldalból álló szerkezete ereklyék elhelyezését és őrzését is lehetővé tette. E tárgytípusnak a kialakulási helye (Közel-Kelet) és időszaka (6-7. század), továbbá az egyértelmű bizánci kultúrkömöz való tartozása, illetve a fölöttébb hagyományőrző formakincse és díszítőművészete ismert, s jól körülhatárolt. Széleskörű elterjedésének módja, későbbi gyártóhelyeinek meghatározása és az egyes darabok keltezése terén azonban még sok az eltérő vélemény (WULFF 1909, 195; MIATEV 1922, 88). Nemkülönben sok a megoldásra váró kérdés a tárgytípus Kárpát-medencében, szűkebb értelmezésben pedig az Árpád-kori Magyarországon való elterjedésével kapcsolatban. Vitatott egyelőre a magyarországi megjelenésük oka, elterjedésük módja, s pontosabb keltezésük is. A magyarországi darabokkal foglalkozó feldolgozások száma csekély, többnyire csak érintőlegesen tárgyalt leletekkel s vázlatos ismertetéseikkel találkozunk. A magyarországi példáknak a nemzetközi kutatásba való besorolását két jelentős tanulmánynak köszönhetjük. Az egyik Bárányné Oberschall Magda negyven évvel ezelőtt megjelent munkája, amelyben a szerző az addig előkerült magyarországi mellkeresztek legnagyobb részének tipológiáját készítette el (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953,207-251). A másik, csaknem húsz évvel későbbi tanulmányban Lovag Zsuzsa az újabb külföldi feldolgozások megállapításait is figyelembe véve, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő tárgyak részletes elemzése alapján elkülönítette egymástól az ún. szentföldi és kijevi típusú keresztek csoportját. Véleménye szerint az utóbbiak közé sorolható darabokat all. századtól kezdték gyártani, s még a 14. századi használatuk is elképzelhető. A szentföldi típus formakincse és ábrázolásművészete ugyanakkor folyamatosan követhető már a 6-7. századtól, de az egyébként mindvégig a korai bizánci művészetből táplálkozó, szívósan hagyományőrző darabjait rendszerint csupán a 12. századig lehet kimutatni (LOVAG 1971,143-164). A magyarországi ereklyetartó mellkeresztekről alkotott megállapítások az utóbbi két évtizedben nem sok új elemmel gyarapodtak. Továbbra is elfogadott nézet, hogy a tárgytípus magyarországi darabjai a Bizánci Birodalom művészetében gyökereznek. A típus egyik csoportja a bizánci kultúrkör északi területei, a Kijevi Oroszország felé mutat, míg a másik, egyértelműen a nagyobb mennyiséget jelentő leletanyag a Szentföldhöz kötődik. Keltezésük nagyjából behatárolható. Az Árpád-kori Magyarország területén a szentföldi típus —jóval korábbi kialakulása ellenére is — csak a honfoglalás után jelent meg. Hazai elterjedésük így is korábban kezdődött, mint a kijevi daraboké, noha az utóbbiak már készítésük kezdete után nem sokkal, még all. század folyamán felbukkanhattak nálunk is. Az ereklyetartó mellkeresztek használata tehát a magyarság Kárpát-medencében való letelepedésével és államszervezésével egyidejűleg terjedt el. A kijevi kereszteket a 12. századot követően is tovább használhatták, viszont a szentföldi típusúak legkésőbbi darabjai is bizonyosan földbe kerültek még a 12. század előtt. Időeltolódás van tehát a két csoport között, nemcsak az elterjedésük idejét tekintve, hanem használatuk felső időpontját illetően is. A szentföldi típusú keresztek magyarországi