A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
ORMÁNDY János: Granulációs díszítés avar kori tárgyakon. Gúla- ás lemezgömbcsüngős arany fülbevalók
MFMÉ— StudArch I (1995) 151-181 GRANULÁCIÓSDÍSZÍTÉSÁVÁR KORI TÁRGYAKON Gúla- és lemezgömbcsüngős arany fiilbevalók ORMÁNDY János A tanulmány célja három avar kori arany fülbevalótipus formájának és granulációs díszítéseinek tipologizálása és elemzése. A granulációs díszítés összekötheti és ugyanakkor elválaszthatja az egyes fülbevalótípusokat, így felállíthatjuk ezek „fejlődési sorát". A fülbevalók között az elsődleges (készítéstechnika, felfüggesztés módja, granulációhordozóság) és másodlagos formai jegyek alapján (a díszítőelem azonossága, illetve eltérő volta, az alsó lezárógömb összeillesztése, méret és aránybeli jellemzők) különíthetünk el típusokat, altípusokat. Az egyes típusok szétválasztása az elsődleges formai jegyek alapján történik. A típusok közötti kapcsolatot a változó kivitelű, de az azonos tőről eredeztethető technikai saj átosság, a granulációhordozóság képviseli. A kora és közép avar kori tárgyakon gyakran alkalmazott technika és díszítőelem a granuláció. Granulációs díszítés előfordulhat csatokon, öwereteken, kardfüggesztőkön, ékszereken. Kialakulása antik, bizánci hagyományokra vezethető vissza. Míg BelsőÁzsiában ritkábban, a délorosz steppén — ahol a Pontusz vidék műhelyeinek hatására terjed el — gyakrabban fordul elő. Az avarság is itt ismerkedhetett meg vele. Készítésének alapja, hogy az apró darabra vágott aranydrót az olvadáspont fölé hevítve — a felületi feszültség miatt—tökéletes gömbalakot vesz fel. A gömbök felforrasztása kötőanyag nélkül, ismételt hevítéssel — de már az olvadáspont alatt — történik (LÁSZLÓ 1971, 76). Díszítőelemként jellemzően a 7. század utolsó harmadáig használják a technikát a Kárpát-medencében (GARAM 1988,161), majd a 8. századra gyakorlatilag eltűnik a kárpát-medencei avar anyagból (BÁLINT 1990,92). A kora és közép avar kor ékszerei között a fülbevalókon gyakran alkalmazott díszítőelem és technikai fogás az illesztések eltakarására A GULACSÜNGOSFÜLBEVALÓ A gúlacsüngős fiilbevaló kidatástöriénetéről Nevét a fordított piramis forma csüngőtagjáról kapta, amely a fúlkarikához többnyire hengeres illesztőtaggal kapcsolódik. Hampel József— a szentendrei sír kapcsán — a gúlacsüngős fülbevalókat elemezve, arra a megállapításra jutott, hogy az ilyen típusú fülbevalók a szentendrei lelet alapján jól keltezhetőek (HAMPEL 1894,114-115). Niederle a bizánci eredet mellett foglalt állást, és összefüggésbe hozta a gúlacsüngősöket a szőlőfúrt alakú fülbevalókkal (NIEDERLE 1930,131134). László Gyula véleménye szerint, a Szentendre típusú fülbevalók a kagáni műhely termékei lehettek (LÁSZLÓ 1942, 786). Csallány Dezső a Deszk-D temető elemzésekor a kora avar női sírok jellegzetes ékszereként tárgyalta a fülbevalókat. Lényeges megállapítása, hogy fülbevalók a kunszentmártoni ötvössír préselőmagján készültek (CSALLÁNY 1943, 165). A buji lelet kapcsán továbbra is egyként kezeli a három típust (CSALLÁNY 1958,69). A Velika Kladusei fülbevaló közlésekor Z. Vinski próbálkozott meg először a gúlacsüngős fülbevalók tipologizálásával. Csoportosításában a másodlagos jellemzőkre, méretbeli eltérésekre helyezte a hangsúlyt. A piramis forma eredete szerinte Elő-Ázsia, Ciprus és Egyiptom területéről származik, és a levantei kereskedelem közvetítő hatásával jutott el Bizánc területére (VINSKI 1955, 63-84). Kovrig Ilona szerint, eredetük a Pontus
