A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

ORMÁNDY János: Granulációs díszítés avar kori tárgyakon. Gúla- ás lemezgömbcsüngős arany fülbevalók

vidéken kereshető (KOVRIG 1963,109). Zlata Cilinská a Kárpát-medence 7-8. századi női ékszereinek összefoglalásakor, a gúlacsüngős fülbevalókra kitérve megállapította, hogy azok alsó tagja a nagygömbcsüngős fülbevalókkal mutat rokon vonást. Használatukat pedig a 7. század első évtizedeire helyezte (CILINSKÁ 1975,68-69). Bóna István a szegvári sír elemzésekor határozta meg, és választotta szét a három alaptípust Szegvár, Szentendre és Deszk típusra.

1 Kimutatta továbbá, hogy a Csallány által női fülbevalónak tartott gúlacsüngős függők közül a Szegvár típust férfiak is viselték. A Szentendre és Deszk típusok méret és szerkezeti különbözőségeire is felhívta a figyelmet (BÓNA 1980,39^10). Erdélyi István — a gúlacsüngős fülbevalókkal is foglalkozva — felsorolta az eddig előkerült ukrajnai, kaukázusi és déloroszországi párhuzamokat. Készítésüket bizánci műhelyekhez kötötte (ERDÉLYI 1982, 166-167). Kürti Béla a Deszk típus Maros-vidéki elterjedését és a dél-oroszországi bizánci ötvösség köréből való eredeztetést hangsúlyozta. Felveti, hogy a típus rövid ideig volt használatban, ez az oka annak, hogy ezüst és bronz utánzatok nem készültek (KÜRTI 1983a, 3132). A Szentendre típus helyi utánzatának tartja a Deszk típusú darabokat, s mivel jól körülhatárolható területen, a Tisza-Maros-Aranka közén kerülnek elő, ezért szerinte egy külön népcsoport vagy ötvösműhely hagyatékának kell tekinteni ezeket (KÜRTILÖRINCZY 1991, 10). H. Tóth Elvira a kunbábonyi kagán szállásterületének vizsgálatakor csatlakozik László Gyula elképzeléséhez. Szerinte a Szentendre típusú fülbevalóknak a legtöbbje a Duna-Tisza mentéről származik (H. TÓTH 1984,17). A kunbábonyi fejedelmi sírról írott könyvében elkülönítette a három típust, és a Szentendre típus lelőhelylistáját is összeállította, A Szegvár típus használatának idejét Bóna alapján, Garam Évával egyetértve, a 600 körüli évekre teszi (H. TÓTH-4HORVÁTH 1992,145). Garam Éva az avar kor legkorábbi, ázsiai eredetű leleteinek vizsgálatakor összeállította a Szegvár típus listáját és elterjedésüket is bemutatta (GARAM 1990,253, Abb. 6).

2 A pénzzel keltezett sírok kapcsán, a gúlacsüngős fülbevalókat az avar kor legkorábbi leletanyagához tartozónak határozza meg, 6. század végi, 7. század eleji használattal. A Szegvár típus használata, véleménye szerint, 600 körül zárul (GARAM 1992a, 149-150). Bálint Csanád — reflektálva Garam Éva cikkére (GARAM 1990) — nem látja meggyőzőnek Garamnak a Szegvár típusról kialakított ázsiai eredeztetését. Kelet-európai párhuzamokat felsorolva bizonyítja, hogy a két típus Pontusz-vidéki műhelyekből származik. A Deszk típus első listáját is megadja, és a típust avar készítésű, lokális avar variánsként taglalja (BÁLINT 1993,217-18).

3 Felületi díszítettsége, valamint felfüggesztése alapján — a fent leírtakkal összhangban — az alábbi három típust különíthetjük el. Szentendre típus (1. kép 1-3) A fulkarikához — ami gyakran granulákkal kacsolódik a középső, hengeres taghoz, és a fedőlap közepéhez illeszkedik — hosszabb, hengeres taggal kötődik a fülbevaló csüngő része. A fedőlap széleit szimmetrikusan elhelyezett, hengeres gyűrűtagon nyugvó, üreges gömbök díszítik. A gúla éleit üreges gömbdíszek szegélyezik, melyek keretként veszik közre a középen lévő rekeszdíszes mezőt. Rekeszei ékkő-, vagy csiszolt üvegbetétesek lehettek. A gúla alján három gömböt egy nagyobb gömb zár le, ugyanúgy mint a nagylemezgömbcsüngős fülbevalónál. A gömbök illeszkedésénél, valamint a lülkarikára való felfüggesztésnél szintén megtalálható a granulációs technika. Az ebbe a típusba sorolható fülbevalókat a következő lelőhelyekről ismerem:

4 / Elkülönítésének alapja a Hampel-féle kép (HAMPEL 1894, LV1II. t. 7-9. ábra), melyen a Szentendre és Szegvár típusú leletek mellett ábrázoltfülbevaló a faddi darabbal szinte teljesen azonos, melyet Bóna a Szegvár típusba sorolt 2 A faddi darab — nyilván Bóna után — szintén ebbe a típusba kerül. 3 A Deszk típus listájában megjelenik Dávod, Ram, Velika Kladuse, ugyanakkor Fadd továbbra is a Szegvár típus között szerepel 4 A gyűjtések főleg irodalomból ismert és közölt darabokra vonatkoznak, helyenként kiegészítve az ásatok szívességéből ismert darabokkal. Azok a fölbevalók, melyekről csak előzetes jelentés jelent meg, és tipológiai besorolásukra nem volt lehetőség, nem kerültek fel a listákra.