A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt
a munkásság polgári demokratikus elkötelezettsége erősebb volt a szocialista jövő elérhetőségébe, nem túl távoli megvalósításába vetett hitnél. Litván György rámutat az állítás hibás voltára: „végül is nem a demokratikus erők szövetsége, szolidaritása, hanem az ideológiai, világnézeti szolidaritás bizonyult erősebbnek". 7 5 Fontos tisztában lenni ugyanakkor azzal, hogy az első világháború végét a kapitalista rendszer válságának tekintették, a polgári demokráciát tulajdonképpen a parlamentáris kormányzati rendszerrel azonosították. A szervezett munkásság körében hatottak a bolsevik jelszavak. Az elégedetlen munkások a lenini koncepció teljességét, a bolsevik rendszer gyakorlatának tapasztalatait ekkor még nem ismerhették, annak hívószavai elsősorban a bolsevikok demagóg propagandájának sikeressége következtében már éreztették hatásukat. Reálisan nézve nehezen hihető, hogy amikor vezetőik miniszteri posztokat látnak el, ne fogalmazódjon meg elvárásként az évtizedek óta hangoztatott, és a háború vége felé egyre felerősödő követeléseknek a lehető leggyorsabban és legradikálisabban történő véghezvitele. Éppen ez volt a bolsevik propaganda sikerének egyik kulcsa; a demokratikus-kapitalista viszonyok között a szociáldemokraták előre nem látható idő alatt akarták a helyzetet megérlelni a szociális forradalom számára, időt, kitartást, és tehervállalást vártak, miközben a bolsevikok ezt szempillantás alatt ígérték. Ha elfogadjuk, hogy a munkásság egyes rétegei kommunista befolyás alá kerültek, ez nem jelenti azt, hogy e rétegek az állampárti történetírás szerinti öntudatos, a lenini értelemben vett forradalmár rétegek voltak. Sokkal inkább lennének tekinthetők egy szociális feszültségekkel teli időszak igazságtalanságai elleni fellépés félig tudatos, félig spontán tömegeinek, akik a megtapasztalt nélkülözés közepette a háború második felében a szociáldemokrata felvilágosítás, majd a forradalom után részben a bolsevik propaganda hatására hinni kezdtek egy igazságosabb rendszer létrehozásának időszerűségében, mely rendszer fókuszában elsősorban a szociális kérdés állt. A március 21. előtti időszakban a szociális kérdés jobban foglalkoztatta a munkásságot, mint a demokrácia kérdése; a demokrácia alatt a polgári kormányzati formát értették, miközben a szocialista forradalom a szabadság kiteljesedésének szinonimája volt. Egy olyan korszak végén következett be a demokratikus Magyarország kialakításának kísérlete, mely a gazdaság és a társadalom számos területén a kapitalistapolgári fejlődést jelentette, ugyanakkor óriási demokratikus deficittel küzdött. A háborús rezsim bukása, a világégés, és annak elvesztéséből adódó sokk a demokratikus erőket repítette a hatalom csúcsára, e politikai erők hittek a polgári demokratikus rend kiépítésében. Ugyanakkor e politikai garnitúra koránt sem volt egységes. A történelmi pillanat egy táborba vezette a sok kérdésben nagyon különböző állásponton lévő pártokat, mozgalmakat, személyeket. A békés hétköznapok politikai ellenfelei megtalálták egymásban a közös érintkezési pontokat, amelyek ideig-óráig az egység délibábját mutatták. A sokszínű politikai garnitúra mögött természetesen nem állt egységes nézettel rendelkező tömeg sem. A dualizmus korlátozott parlamenti rendszerének sajátossága miatt nem állt készen egy alternatív pártstruktúra, mely a dualizmus szét75 LITVÁN György: Októberek üzenete. In. Litván György: Októberek üzenete. Osiris Kiadó. Bp., 1996. 278. o. 153
