A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt
A DEMOKRATIKUS POLGÁRI RENDSZER BUKÁSA, A SZOCIÁLDEMOKRATÁKNAK A BOLSEVIKOKKAL TÖRTÉNŐ KIEGYEZÉSE A polgári kormány bukásának konkrét időpontját egyértelműen a külpolitikai helyzetben bekövetkező változás határozta meg. 7 1 A Vix által átadott jegyzék, melynek értelmében a kormánynak újabb területeket kellett volna önként átadni elfogadhatatlan volt. Néhány személytől eltekintve egyetlen kormányon lévő, és tegyük hozzá ellenzéki politikai erő sem volt képes elfogadni a döntést. A kormány nem kívánta vállalni a felelősséget, ezért a polgári miniszterek lemondtak pozíciójukról, és egyértelműen egy tisztán szociáldemokrata kormány megalakulását tartották eredményre vezetőnek. A polgári miniszterek és az államfő úgy döntöttek, hogy az adott szituációban a kormány legerősebb szervezetével rendelkező szociáldemokratákra bízzák a helyzet megoldását. A szociáldemokraták a kulcspillanatban a kommunistákkal való kiegyezés mellett foglaltak állást, e döntés a mai napig kérdéseket vet fel, maguk a visszaemlékezők sem tudnak maradéktalan választ adni a kérdésre, valószínűleg azért, mert nem is lehet egyetlen választ adni rá. Több sajátos körülmény együttállása volt szükséges e lépéshez, melynek következményei hosszú évtizedekig éreztették hatásukat a magyarországi munkásmozgalom egészére. Már Buchinger megfogalmazza a gondolatot, hogy a szociáldemokraták döntése mögött a nemzeti szempont jelentős szerepet játszott, mivel a határok fegyveres védelmének felvállalását, csak az orosz-bolsevik orientációval tartották elképzelhetőnek. 7 2 E szempont a döntés hátterében kiemeli a külső, Magyarország területi integritása ellen irányuló agresszióval szembeni ellenállás vállalását, melyet kizárólag a munkásság egységbe forrasztásával, a „testvérharc" felszámolásával vélték sikerre vihetőnek. 73 A rendszerváltás ebben az összefüggésben az új szövetséges, Szovjet-Oroszország támogatásának elnyerését is jelentette, mely az adott helyzetben az egyetlen külső segítséggel kecsegtető alternatíva volt. A siker esélyét mutató területi védelmet egy összevont román/cseh/délszláv/francia támadás esetén csak tartós külső segítség mellett tartották elképzelhetőnek. A korábbi szakirodalom a területi védelem kérdésének megjelenését negatív felhanggal a szociáldemokraták között megerősödő „nacionálszociáldemokratizmussal" és „nacionálbolsevizmussal" magyarázta. 7 4 E megközelítés elemei a Tanácsköztársaságot elutasító történeti munkákból természetszerűleg hiányoznak. A kordokumentumokból, visszaemlékezésekből kiderül, hogy a határvédelem kérdésétjelentősnek ítélték, ugyanakkor a szociáldemokraták nem csak a külső agresszió hatására vállalták a kommunista-szocialista kísérletet. Nehezen meghatározható, hogy a munkásság körében a szocialista forradalom eszméje, és főleg a bolsevik propaganda által népszerűsített bolsevik fordulat, milyen méreteket öltött. A rendszerváltás utáni évtizedben felerősödött az a nézet, mely szerint a szociáldemokraták a valós befolyás nélküli kommunistáknak gyakorlatilag átjátszották a hatalmat. Ez a meghatározás ugyanakkor azt feltételezné, hogy 71 JÁSZI: Magyar kálvária. 108-109. o. 72 A korszakot érintő munkákban ismételten megjelent e szempont lásd. ORMOS: 1914-1945. 46. o. 73 BUCHINGER : Októberi forradalom. 79. o. 74 HAJDÚ: A polgári demokratikus forradalom. 335. o. 152
