A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt

szemben.

5

9 Február 20-án a Népszava székházánál a bolsevik agitáció hatására súlyos incidensi alakult ki, amelynek következményeként letartóztatták a KMP vezetőit, és óriási tömegtüntetést szerveztek,

6

0 melyen a résztvevő munkások küldöttei követelték a kormány határozott fellépését.

6

1 A bolsevikok minden igyekezetük ellenére sikertelenül próbáltak elhatárolódni a Népszava elleni cselekménytől. A szociáldemokratáknak hirtelen lehetőségük nyílt politikai csapást mérni a bolsevik pártra, amely az incidenssel súlyosan kompromittálta magát a munkásság körébe. A kedvező körülményt azonban nem sikerült a szociáldemokratáknak kihasználni. A fogházban megverték Kun Bélát, a másnapi sajtó eltúlozva az eseményeket, majdhogynem mártírt formált a bolsevik pártvezérből.

6

2 Ez erőteljesen csökkentette a korábban elemi erővel jelentkező felháborodást, ez feltétlenül fontos volt Kun számára, mivel visszaadta presztízsét. A szociáldemokrata vezetés és a kormány a politikai támadás helyett védekezésre szorult, vizsgálatot kellett indítani az ügyben. Lényegében tehát az események, melyek a KMP politikai vereségét és válságát okozhatták volna, a bolsevikok váratlan politikai győzelmét eredményezték, mely erősítette a belső ellentétek kirajzolódását. A munkástanács ülésén Varga Jenő pontokba szedve terjesztette be tervezetét, melyben a progresszív vagyonadó és örökösödési adó azonnali bevezetését, a párt szocializálási programjának megkezdését, az ehhez szükséges állami bank létrehozását követelte.

6

3 Két nappal később a Népszavában a Varga javaslatra rímelő, az addigiaktól lényegesen radikálisabb program látott napvilágot.

6

4 Egyre több és erőteljesebb kritika érte a szociáldemokraták körein belülről is a kormányzati szerepvállalást, egyre nyíltabban kérdőjelezték meg az elért eredményeket. A radikalizálódást jelezte a szocializálások megkezdését sürgetők növekvő népszerűsége. A pártvezetéssel szemben az agrárkérdésben alulmaradók nem fogadták el helyzetüket, a kérdésben belső ellenzéki pozíciót felvéve, figyelmen kívül hagyva a vezetés akaratát az életbelépő földtörvény kiskapuit kihasználva termelőszövetkezeti mozgalmat indítottak, mely ellenkezett a párt hivatalos politikájával, ellenben találkozott a KMP agrártervezetével. A magyarországi bolsevikok a szovjet-orosz eseményekkel szemben, ahol Lenin a földosztással a paraszti rétegeket a proletárdiktatúra mellé állította, a termőföld közösségi, állami tulajdonba vétele mellett foglaltak állást. A konfliktus legélesebben Somogy-megyében robbant ki a szövetkezesünk és a Kisgazdapárt között.

6

5 A Károlyi-párttal szövetségre lépő Kisgazdapárt

6

6 vezetője egyértelmű üzenetet intézett a szociáldemokraták felé, kijelentve, hogy „a forradalmi polgári pártok felfo59 MMTVD 5. 507. o. 60 Ormos Mária szociáldemokrata források alapján 150 000 fős tiltakozásról, míg Böhm 250 000 főnyi tömegről ír. Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában. 1914-1945. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998. 42. o. vö. Böhm: i. m. 179. o. 61 „Nem diadal, de legenda" Emlékezések 1918-1919-re. Szerk.: Ferencz Zsuzsa. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1989. 110-111. o. 62 Az Est, február 22.; Garami Ernő: Forrongó Magyarország. 104. o. 63 Népszava, február 25. A munkástanács ülése. 64 Népszava, február 27. 65 Részletesen lásd. Király István: Mi történt Nagyatádi Szabó Istvánnal 1919 márciusában. In. Nagyatádi Szabó István emlékkönyv 1863-1924. Magyar Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1995. 4765. o. 66 A két párt szövetségének kialakulását lásd. SÍPOS József: A pártok és a földreform 1918-1919. Gondolat, Bp. 2009. 167-190. o. 150